Az utvonal a rajtvonaltol egy 350m-re levö körfogalomig ment, ott jobbra, majd 4 km után átforulni az ellenkezö sávra, vissza a rajtovonalig az ellenkezö sávban, onnan tovább a következö körforgalomig, megfordulni, s befutni a stadionba (ami a rajtvonal mellet van végülis). Ugy beszéltük meg hogy a 350m-re lévö körforgalomnál leszek vizzel meg jo szóval, amikor ök már 8km-t megtettek, talán a szurkolásom kitart a maradék 2 km-re. A hivatalos rajt után kb10 perc kellett hogy kiürüljön az út, kis 2.5 éves Lucával elindultam a 350m-re lévö körforgalomhoz. 5 perc gyalogolás, s ott voltunk, 8-10 percet nézelödtünk, na erre megjelenik egy motoros rendör, mellett hát nem a vezetö 10km-es fut?!? Elhültem, ezek mennek mint egy golyó!! Ezerrel meg tízzel! Közben a fél meg a teljes marathon is elindult (10km-7:30, 21km-7:45, 42km-8:00), ök meg futottak az ut tulso oldalán. Az egyik jön (10km), a többi meg megy (21&42km). Ian elhuz mellettem köszönve (tudtuk hogy ott lesz, de az indulásnál a tömegben senkit nem lehetett megtalálni), két fiatal kislány is (9-10évesek) elsuhan. Alakjukrol itélve Kalenjin-ok, született futobajnokok. Majd Bálint is feltünik, elkapja a vizet a kezemböl; közben kiabálom hogy Ian elötte van kb 5 perccel; erre rákapcsol s eliramodik 5-ös sebességben. Még 4-5 perc eltelik Peter is feltünik, neki csak mondom hogy Bálint meg Ian is oké. Én meg kicsi Lucával elindultam a stadionba, hogy elkapjam a fiúkat a befutónál. A stadionhoz érve látjuk, hogy hatalmas sor van a 10km befutónál, az utolso kört már nem is birták futni, csak állnak az emberek a sorban, mert a célvonal bedugult a regisztrálásokkal (beérkezö sorszám, stb). Mindenki aki 1óra 15perc alatt futott egy emlékérmet kapott, ez is lassította a sort. Fogalmam sem volt hol vannak a fiuk, férjem mobilja kikapcsolva. 20 percig keresgettem öket, be vannak a stadionba, vagy kint? Mert már addigra a sor a stadionon kivülre huzodott. Végül Ian-t felhivtam, szerencsére az ö mobilja be volt kapcsolva, mondta hogy ö már végzett, már az autoparkolo felé tart. Szoval Bálintnak bent kell lenni, söt már éremmel a kezébe kell hogy legyen. Nem tudtam postosan mérni az idöt, de kb 1 óra körül lehetett az ideje. Erre gondolva még tegnap délután vettem egy órát neki stopperral (korai szülinapi ajádékként), igy majd ö leméri saját idejét pontosan. Nagy nehezen megtaláltam a srácokat, szerencsére ök már egymásra találtak korábban, igy teljes lett a család. Kiderült Bálint ideje 57perc 5másodperc. Ez jobb mint amire gondoltam, az edzésnaplóba is ugy irtam be, hogy kb 60percre számítotok / számíthatok. Szoval ez megérdemel még egy pöttyet, a tizenkettediket.
Ekkorra már a félmaratonosok futottak be, a nyerö félmaratonos ideje kb 1:01:00 volt. Holnap pontosabb idöt tudok mondani, majd kinézem az újságokbol. Volt még egy jó 60perc mig a teljes maraton gyöztes befut, igy elöszedtem a becsomagolt uzsonnát, banánt meg fánkot. De a srácok nem nagyon voltak éhesek, Bálint is csak egy Bontee-t evett meg. Közben elsösegélynyujtás pont mellettünk, mert egy félmaratonos teljesen összeomlott. A nap is kisütött, felültünk az árnyékos kilátóra. A kerekesszékesek is befutottak, végre halljuk hogy a vezetö maratonos 5km-re van csak, szerencsére eddigre már lement a 10km befutó nagy sora, igy nem zavarta a maratoni befutót. A fél meg teljes maraton célvonal ugyanott volt, két külön sávot “épitettek” ki nekik (piros-fél maraton, zöld-teljes maraton). A gyöztes, Hosea Kiprop Kiplagat (a Kenya Wildlife Service katonája az egyik nemzeti parkban) ideje 2:10:21 lett. A második Kipchoge Kiplagat (2:13:06), az elsö 10 befutó 2:15:25-ön belül volt. 2:20:00-ig vagy ötvenen futottak be, majd a következö 10percben kb100-an. Nem vagyok maratonos szakértö, de nekem nagyon szoros versenynek tünt; ennyi ember oly rövid idö alatt. Mondjuk ha a pénz jutalomra gondolok ami az elsönek jár, -kb 4.5 M Ft- akkor talán érthetö. A bemondó végre bejelentette hogy az vezetö nöi versenyzö – Irene Cherutich - hamarosan a stadionba ér. Ez jol hangzott, mert a gyerköcök már alig várták hogy induljunk haza, korán keltünk s álmosak voltak. Probáltam jo képet csinálni, de kicsit elmosodott (oly gyorsan futott), no meg a férfiak meg a félmaratonosok a másik sávban is bezavartak. Azért felfogom tenni a webnaplóba, mert harjá lányok (pen, hauanita, cuha meg a többiek)! Az ideje: 2óra 32perc lett. A képen egy kicsit balra sárgás-zöld trikóban. A második egy kinai futó lett, Zhang Liu 2:37:26-tal, harmadik Beatrice Omwanza 2:39:07-tel. A 21km férfi gyöztes: Philemon Gatea 1:01:25-tel, 21km nöi gyöztes: Beatrice Rutto 1:10:52-tel.Hazafelé azért megálltam, hiába volt fáradtak a gyerköcök, mert venni akartam egy fagyit nekik. Azt akarom hogy emlékezetes legyenek ezek a versenyek, igy talán a motivációt is fenn tudom tartani hosszabb távon. Hazaérve összeestek, 2 órát aludtak, most ébredeznek; igy Bálinttal ferakom a képeket, meg beirjuk a naplót. Jo futást mindenkinek!Ui: az internet provider-rem bohockodik, nem tudom feltölteni a képeket egyenlöre, egy weblap 5 perc alatt jön föl, s állandoan megszakit. Közben sokat gondolunk Cuha kutyára, kívánjuk hogy rendbe jöjjön gyorsan.Pöttyök gyüjtése
Nairobi Maraton
cheetah
| 2006-10-31 05:15:27 | 3 hozzászólás
Szombaton Peter felvette a számokat, de olyan hosszu sor volt meg eléggé zürzavaros (legalábbis az elmult évekhez képest) a szervezés, hogy “mindössze” 6 órába telt mire meglettem a polók. Autó kártyát viszont nem kaptunk. Ez fontos lett volna, mert mindenféleképp autoval kell mennünk mivel 30km-re lakunk, ha meg messze parkolunk 2.5 éves Luca nem tud annyit gyalogolni. Peter minden félórában hivott, nagyon elkerseredett volt hogy ennyit kell várni. Volt egy pasi aki 40 Kalenjin futót hozott, esküdözött, hogy megnyer minden, elviszi az összes nyereményt; nevezgette öket minden kategoriában. A mi kategoriánk csak legyingethet, megveri öket lehetetlen.Mi csak futunk a futás kedvéért.Még szombaton este bepakoltam, de morál emelésképp megengedtem a gyerköcöknek hogy megnézzék az esti filmet, ami épp a Madagaszkár volt. Jol kinevettük magunkat, 9:30-kor ágyba dugtam öket. Akkor még nem tudhattam hogy Luca 3-szor fog éjszaka felébreszteni (90%-ban teljesen nyugodtan átalussza az éjszakát, talán ö is érezte a feszültséget?) Reggel 5-kor keltünk, még én is –aki korán kelönek számitom magamat- olyan voltam mint egy zombi. Gyors kakao, csokis piskota; átöltözés; 6-kor már uton voltunk. Már hajnal négykor lezárták fél Nairobit, egy nagy zuhé után féluton beleszaladtunk a szokásos Nairobi dugoba. Még rosszabá vált a dolog amikor néhány vezetö nem akarta a terelöutat használni; a terelö rendöröknek igen kemény dolguk volt. Szerencsére elég volt bemutatnunk a sorszámot s átendegtek a barikádon. Aggodtunk hogy a parkoloknál nem lesz elegendö biztonsági ör, de ez megalapozatlan volt. Rendesek, kedvesek voltak; nyugodtan szépen egyesével beállítogatták az autokat. A hely amit kaptunk / találtunk nem volt tul messze sem a stadiontol. Már nem sok idö maradt az indulásig, gyors sétával megkerestük a 10km rajthelyet (a fél meg teljes marathon is más-máshonnan indult, de mind a stadion körül). Rengetegen voltak (elsö infok szerint 15,000), ráadásul mindenki egyforma polót viselt – a szponzorálo bankét. Csak az elite csoport volt a saját ruháikban. Valahol a hátsó felénél állt be Bálint, az indulásnál 5 perc eltelt mire ö is elindult. Mondtam neki inkább maradjon ki a tolakodásbol, nehogy sérülést szenvedjen.
A tizedik pötty
cheetah
| 2006-10-15 14:30:00 | Nincs hozzászólás!
Még egy pötty: a 13.-ai futás 21 perc alatt 3.6km megérdemel egy pöttyet. Habár nem volt igazi rekord, csak ujra be lett állítva a rekord; mégis megadtam, mert már jo ideje egy helyben topogunk. Nem hullanak a rekodrok, nem ugy mint augusztusban. Akkor akárhova is mentünk uj rekordot állított be Cheetah. Jelenleg 10 pöttynél tartunk, a multkori verseny teljesítmény a szélesebb család demokratikus szavazással két pöttyet ítélt meg.
A kicsit visszafogottabb teljesítmény talán abbol is adodik hogy futni meg uszni is elkezdett. Az ötlet abbol jött, hogy több triathlon verseny van megrendezve, mint kerékpáros. Egy ex-profi bringás szomszédunk javasolta, hogy keresztedzésnek nagyon jo a futás meg uszás is. A elsö eleme a triatlonnak az uszás, tiszta romokban hevert. Hiába tanitják az uszást a suliban az elmult 5 évben, Cheetah mégsem tudott uszni. Néha elviszem öket élményfürdöbe csuszkálni, s letesztelem a rövid medencében. Levegöt nem tud venni, állandóan lerakja a lábát. Figyelem, figyelem, hát rájövök hogy nem fujja ki a levegöt a viz alatt, hanem amikor kiemeli a fejét akkor akarja kifujni is meg ujat beszivni is, addigra meg lesüllyed. Amikor engem tanitottak, ugyanigy történt velem is (máig is csak kiemelt fejjel uszok). Elnézést ha van uszó oktató az olvasók közt, de kérem említsék meg a gyerköcöknek, hogy a viz alatt kell kifujni a levegöt. Talán ez magátol érthetödö egy felnöttnek, de nem a kicsiknek! Szoval bementem a suliba találkozni az uszo edzövel. Megegyeztünk, hogy Cheetah csatlakozik az uszo csapathoz, heti 4-szeri edzés este 5:00-6:30. Tegnap du elmentünk az élményfürdöbe; meg voltam elégedve. Cheetah uszik!!! Méghozzá rendesen! örömtáncot jártam. Leúszott 250m-t 15 perc alatt. Az edzö beigérte a 1500m-es távot Decemberre, nagyon jo lesz ha sikerül.
Tegnap délelött az ex-profi szomszédunk elvitte bringázni egy kisebb csapatban. Elmentek egy oda-vissza 48km-es utra, de nem akármilyen utra! Mivel a Nagy Törés (Rift Valley) vonal tetején élünk kb 2150m magasan; innen le a törés vonal aljába meg aztán föl. Jo kis emelkedö; az tuti! Találtam egy régebben készitett képet a Rift Valley-rol, csatolom. Sajnos Cheetah még mindig nem annyira erös hogy mindig ezekkel a ex meg fél profikkal menjen, s csak ritkán viszik magukkal. Ezért amikor elviszik nagyon örülünk. Ugy becsülöm (látva öket ahogy mennek) hogy 25 km/ó átlag -a hegyeket is beleértve (mert itt nincs egy km se ami telejesen sik)- már elegendö lesz hogy tartsa a tempot velük középtávon. Jelenleg 20 km/ó átlagon vagyunk.
Felbuzdulva elkezdtünk a futást is, szerencsére nem városban élünk; gyönyörü fel s alá vezetö kis utak vannak mindenfelé. Megaztán férjem is fut néhanapján, igy apa-fia együtt futhat. Gondoltuk nem fogja birni a tempot, de az elsö két futás után mondtam az apjának mehetnek együtt; mert Cheetah birni fogja. Mit birni fogja!?! Már az elsö alkalommal ugy lehagyta az apját, hogy az már szégyen volt (az apjára nézve persze!). Na, erre összeszedte magát a férjem, minden reggel ment futni, gyakorolni. Péntek reggel nagy verseny lett apja és fia között; az elsö felében még az “öregebb” korosztály vezetett, de a végén csak a fürge lábu kis Cheetah nyert. Jo hogy összeszedik magukat a fiuk, mert 29.-én Nairobi Marathon van, beneveztek a 10km-re. Nekünk, lányoknak a vizes üveg kiosztása, idömérés meg a szurkolás lesz a feladatunk.