Sziasztok!

Ez az első blogolásom, de hát haladni kell a korral, és hát ugye jobb később, mint hamarabb...  

Náthából lábadozva, múlt héten még kerülni kívántam a hegyet, így gondoltam kipróbálom olipapa spinning óráját. Közölte kezdés előtt, hogy ha még nem csináltam ilyet, nem biztos, hogy nála kéne kezdeni. Előbb inkább szeressem meg a műfajt...  Rögtön irtóra kíváncsi lettem. Azt ajánlotta, azért próbáljam ki az első fél órásat, aztán majd meglátom. Lesz utána még egy teljes órás, ha nagyon maradna bennem erő, meg kedv... Az első fél óra végén megkérdezte ki marad a következő órára. Nem volt erőm feltenni a kezem, de le sem tudtam szállni a bringáról annyira kész voltam, éreztem, hogy összecsuklanának a lábaim, úgyhogy nem volt mit tenni, tekerni kellett tovább. Aggódva figyeltem a másodperc mutató cammogását - a nagyobbak egyáltalán nem haladtak - szuggeráltam a pulzusmérőt, hogy az előző 10 perc 185 feletti átlagából legalább 150 körülre lekússzon. A Jó Isten megkegyelmezett, és lejjebb ment. Szuperül kipihenve veselkedtem neki a következő órának. Az alattam gyűlő csepptenger rövidesen óceánná duzzadt, mely felett orkánként fújtatva tekertem ismét mint állat. Egy sprint sorozat végén két szökési kísérletet is csúnyán hagytam elmenni, de komolyan aggódtam, hogy leszédülök a bringáról. Ekkor a 188 már pont nem volt kényelmes. Röpke 50 perc múlva közölte a Májsztro, hogy vége, 10 perc nyújtás. Teljesen fel voltam háborodva - maradt még bennem...

Tegnap szaszával jártunk egyet a HHH-n. Van egy classic 10-es köröcskénk, 430 szinttel, ami persze csak 9,5 km, de 14-nek érződik... Beizzítottam a skandináv tájfutóipar egyik kiforrott darabját a VJ Sarva szögest, sőt még botot is vittem - tán a Mont Blanc kerülés óta először.

Szépen megkocogtam a meredek emelkedőket, égettem a szénhidrátot ezerrel, majd be is sütöttem kicsit a combjaimat, miközben hallgattam ahogy szasza komótosan sétál a hátamban a ropogós havon. A fejlámpák fényében szépen csillogott végig a havas ösvény, és ismét lenyűgöző ékszerként tárult elénk a HHH-ról a kivilágított város látképe. 1:10-et kocogtunk ezen a rövidke kis körön, és a jutalom sem maradt el! A nyári dinnyézések után most forró tea volt a meglepetés a Fenyőgyöngyénél, ezúttal szaszának köszönhetően.

Jó lesz ez megint. Én bizakodó vagyok!