Nem tervem sűrűn ide írni, de azért kíváncsi leszek később, mikor miket gondoltam, hogy hogyan megy a futásom, meg ilyenek :) Első és legfontosabb: Nem a teljesítményt hajhászom, azaz nem célom 5 km 15 percen belüli lerohanása, de a maratonon elérni a 3 órát sem. Az első és legfontosabb (és emiatt kezdtem el futni majdnem két éve), hogy bírjam a hosszútávtúrázást. Ez alatt a népszerű Kinizsi Százast, és Piros 85-öt értem, de érzésem szerint az idén első rendezésű Iszinik is ide fog tartozni :). Ezen felül természetesen célom az erőnlét-állóképesség szinten tartása, főleg egyetem mellett, ahol pillanatok alatt el lehet lustulni (belefáradni a tanulásba).

Futótörténelmem nincs. 1 éven keresztül 4,3 km-eket futottam, heti 2-5alkalom sűrűséggel, 20 percen belül, a legjobb eredményeim 18 perc felett voltak. A legjobb pedig 17:47 lett, ~4es km-átlaggal

Fél év kihagyás után ugyanezt folytattam, váltás talán most van (de optimista vagyok), és kezdek el remélhetőleg futni értelmes távokat, beleértve 10-15 km-eket. Csak betonon mindig megfájdul a térdem, hegyen meg utálom a kutyás szakaszt (jó 1 km kivilágítatlan rész a város peremén... Hiába, csak álca az, hogy Budaörs "gazdag"). Ennek ellenére küzdök vele, fejlámpát készítettem, így a nappali világosság garantált.

A cipőm azt sem tudom, milyen terepre jó, de elképesztően nyikorog a bal sarkánál, néha már zenével futok betonon, hogy ne halljam. Talán újév körül szerzek új cipőt (lehetőleg párnázottabbat, hátha jobban szereti majd a térdem).

Ultra-futások meg olyanok, hogy egyszerűen hihetetlenül megragad a hangulatuk és a kihívásuk (a TransAlpine Run, vagy a Mount Blanc kör, esetlegesen a Spartathlon. Tisztában vagyok vele, hogy a szétszórt és hanyag edzéstervezetemmel, messze nem komoly és felépített rendszeremmel ezek nem mennének, de egyértelmű, hogy enélkül nem lehet meghalni :).Majd ha egyszer futom a Kinizsit, akkor megfontolom :).

De akkoris kezdem úgy érezni, hogy a mindenem a hosszútúrázás. Most is kevesebb, mint egy hónap a Piros 85-ig (voltam azon a bizonyos 10 cm friss havas alkalmon is!!! :D), mégis minden gondolatom akörül jár, nem is beszélve arról, hogy szűk két hét pihenő után a Kinizsi Százas jön visszafelé. Még jobb :). Ezért építettem a fejlámpát, ezért futok (remélem, majd) napi rendszerességgel, és néha azt érzem (főleg nagy egyetemi zárthelyik előtt) ezért élek! Aki nem szereti az ilyen komoly kihívásokat, vagy nem látja bennük ezt az erőt, azok talán sose értik meg :).

Ha nagy leszek, és futást/túrát rendezek, akkor az a "Bajtársak futása" lesz, Legolas, Aragorn és Gimli mintájára, 3 nap (3*24 óra), 312 km (3*65 mérföld) hosszan. Egy éjszakát lehet aludni :D.

Rövidebb távú terveim között szerepel egy optimális félmaraton lefutása... Fogalmam sincs, számomra mi lesz majd optimális (idő), csak ne érezzem a lábamat akadályként, ne haljak meg meg ilyenek :) - tudom, ehhez rendszerű edzés kellene, ilyen iramjátékkal, olyan tempófutással. Eddigi "félmaraton" eredményem 2:27-es 19,9 km. Mentségemre legyen mondva, ez vastag hóban volt a BUÉK 20 teljesítménytúrán, jelentékenyebb edzés nélkül. Így is az élmezőnytájt értem be, és nem kellett sorbanállnom a virsliért :).

Futótávjaim: A hegyben sziklakör elég szintes, van, ahol sziklákra kapaszkodom fel. Többször megállok (ekkor a stopper is :D), vagy belesétálok. Kellemes lejtők viszont szép számmal vannak. Ugye a belesétálós-nemmérős jelenlegi módszeremmel már megy 5 percen belül, de a valóság (pihenéssel) 5,5 (5p30) körül lehet.

Az "A" távom (azért A, mert sok másikat is terveztem, azok hamar kikoptak - van egy szép Excel táblázatom a régi edzéseimről) beton, városon belül, egy 50 m lépcsővel, meg két kisebb szinttel (elhanyagolható). Itt futom edzetlenül a 4,5ös, edzetten a 4,1es km-átlagokat (és itt futottam másfél évet :D), reményeim szerint ez már csak tempó-felmérő futás lesz, hogy hol is állok rövid-középtávon.

A többi távom remélhetőleg a hegyekben lesz keresztül-kasul. Csak utálom a kutyás részt. Nagyon. Eh.

Így elsőre szerintem siekrült felvázollnom nagy vonalakban, hogy mit is gondolok most a futásról. Két éve mennyire mást gondoltam még...

Balázs