Avagy a zw-edik Tüzér utcai jelenésem

Tegnap  gonoszul kihagytam a résztávedzést, mert bár kifutottam (!) a pályáig, de ott egy háziversenyt találtam csilliónyi gyermekkel és nemannyiragyermekkel, ami nehézkessé tette volna a haladást mindenkinek. Úgyhogy szenvedtem 7,5km-t, de azt nagyon.

Ámde ma. Kibicajoztam, és újra elkezdtem bemelegítgetni 5*400-al, szokásos intervallumba esve 9:25 lett az asszimiláló 2kili, utána pedig belecsaptam a lecsóba. Első négyszáz 78 lett, gondoltam, hogy na, ezt kéne valahogy tartani, és akkor jó lesz ez.

De senki sem számít a spanyol inkvizícióra. 

A második négyszáz ugyanis 75 lett, a harmadik 76, a negyedik 74, az ötödik 75, a hatodik pedig 77. Ekkor éreztem úgy, hogy meg kéne magamnak fogalmazni egy sírverset, nem kell hosszú, csak legyen frappáns... Kicsit még nyöszörögtem (és közben felírtam az időket, mert vittem jegyzetfüzetet, bizony, én most készültem:) és elhatároztam, hogy még egyet, de azt csutkára megnyomva...

Így hát a hamubasült pogácsát is hátrahagyva nekiindultam fürge szökellésekkel (képzelem, hogy nézhetett ki kívülről az ide-oda csapkodó sok kar és láb, amint nagyon igyekezne, de nem igazán megy, de közben hiszi, hogy de.:) Olyannyira hittem, hogy magamhoz képest gyors vagyok, hogy az utolsó 400m 69másodperc lett. Hm. Kis levezetés, (2000m), majd nyújtás, bicaj, haza és folyadékpótlás konstans.

Hogy minek köszönhető a javulás? Ilyen mértékűt én sem értek, de közrejátszhatott, hogy végre futógatyában mentem ki (eddig sima zsebes-nehezebb rövidnadrág) és nem volt rajtam az övtáska kulccsal-mobillal-igazolványokkal. Meg nem tudom, hogy sikerült...

De most azért örül a fejem:D

(juteszembe, nem korai, hogy a korai cseresznye kb beérett?) 

Hát akkor back to Tüzér utca, távváltással.

Zilaci Mester Edzéstervét nagy vonalakban követve (ma is jól kerékbetörtem a tervet) 400-ra váltottam, de egyúttal tartalékolni gondoltam a péntekre tolódott 5*1000-re (mert az jó, mert azt szeressük.)

A pályára érve azonban bsi-s hangulatom lett, ami a tömeget illeti, illetve némi halálfélelem legyintett meg, látva az ott edző gerelyhajítókat és súlylökőket (elég egy becsúszó világcsúcs és nekem fáj:D). Szóval csillió ember, mindenütt futkorászva. Ez nem lenne baj, de valami nyugodtabb közeget szerettem volna magam körül, lévén először próbálok magamhoz képest gyorsan futni, de későn érkeztem (majdnem négykor, hiba.).

2km bemelegítés, egyre gyorsulva, majd első 400. 80másodperc, ahogy a ZME-ben írva vagyon.:D

Könnyed átvezetés, majd újra környi. 82sec. Hmm, belefér, de nem kéne lassulni. 3.400 80sec lett újra, de kicsit kiszáradtam, úgyhogy hidratálószünet, majd 200lassú, majd újra 400: 79sec. 200m-nyi hörgés után 5. 400 77sec lett. Levezető 200, csókolom.

Elsőre egész jónak tűnt, de inkább hibát hibára halmoztam: későn mentem ki, ezért sokan voltak és meleg is volt nagyon; előtte csak reggeliztem, és a gyomrom sem volt jó; a folyadékháztartásom nem volt megfelelően beállítva (gyak. elmaradt a pótlás előtte)

Nem mondom, hogy gyorsabb lettem volna, de nem ment volna el a kedvem a tömeg miatt a maradék 5*400-tól és érzésre mindenképp jobb lehetett volna az edzés.

Ja, és tegnap bepróbálkoztam egy gyors szigetkörrel, ami végül csak 20:03 lett az 5.35km-re, de arra elég volt, hogy jól rátelepedjen a mai erőnlétemre.

Fejben elfáradtam a második félidőre, no:D

Mindazonáltal tetszik a 400. Jobban, mint az ezres résztáv. Kegyetlen, de beláthatóbb. Kíváncsi leszek a 200-akra. Érdekes hetek következnek... 

V.Tüzér utcai centrifugaszimulátor

A héten még nem futottam, igyekeztem kiheverni a félmaraton közben beszerzett mindenféléimet, úgyhogy számítottam rá, hogy nem megy könnyen majd a bemelegítés sem.

Lőn. A szokásos 5bemelegítő kör után sem voltam túl könnyed mozgású, de azért nekiálltam ledarálni az első ezrest. 3:49, egész jó, utána alig lihegtem, 200, rögtön 2.ezres 3:48 változás csak légzésben, 200.  A 3.ezres végre jobb lett: 3:41, 200, kis pihenő. Ami kellett, mert utána jobban is ment: a 4. 3:38lett, 200, az utolsó pedig 3:34 úgy, hogy az utolsó 400-ason kicsit lassítanom kellett, mert túl magasnak éreztem a pulzusomat (ami meg kész vicc: ébredési pulzusom 60alá nem megy, napközben meg nyugodt körülmények között sem szokott 66-70-nél alacsonyabb lenni. Emiatt egyrészt néha kicsit kolibrinek érzem magam, másrészt lehet, hogy az 5000 igencsak ki fog ütni...)

A levezetést meg bringán végeztem el, nem volt kedvem tovább körözgetni. Ámde most fáradt el a legkevésbé, még lazán belefért volna pár erősebb ezres.

Jövő héttől meg heti 2 Honvéd-pálya-látogatás is lesz, amivel már senkit nem terhelnék, csak akkor fogok írni, ha valami érdekesebb történt.

Ja. Most először nem fájt a térdem résztáv közben. Juhé.