Történetem...
...Nézzük hogyan is legyen tovább;
A kedd délutáni teszteredményre és az ott szerzett tapasztalat alapján megpróbálom sporttudásom és képességem továbbfejleszteni, bővíteni.
A gyakorlatok sorra a következők voltak:
1.Felülés, ülő helyzetből indulva, kéz összekulcsolt állapotban a tarkón!
Észrevettem, hogy a hasizom a testnevelés órai oktatás alapján nem sokat fejlődhet...Nekem 45 felülést sikerült végrehajtanom 1 perc alatt, mégis meg lehetett volna a maximális 55. A pozíciót a szemben ülő társ segít tartani, hogy rátérdel a lábfejemre és a bokámat kézzel megtartja hogy könnyebb legyen. Én ezentúl a saját felüléseimet extrém módon próbálom végrehajtani mégpedig úgy, hogy a lábat nem akasztom be az ülő-fekvő átmenet segítése céljából, hogy ezáltal a hasizmom erősödjön és emeljem a dinamikáját. Ezt a gyakorlatot edzőteremben nem fogom gyakorolni, mivel arra szükségem nincs..., test ülőhelyzetből indul, láb 90 fokos szögben a padlón és rajt!
2.Hajlított karú függés!
Eszméletlen szép eredményt értem el a teszten ezáltal. 50 másodpercig sikerült a magam 74 kilóját a rúdon megtartanom úgy, hogy az állam nem ért a rúd alá! Ezzel a gyakorlattal a vállerőt mérték és tulajdonképpen részben a lapockaizmok erejét is! Ezt az eredményt a testépítők által nevezett legnehezebb gyakorlattal értem el a húzódzkodással, amit tavaly június óta gyakorlok rendszeresen...
Mivel két alternatíva közül lehetett választani, hogy súlyt emel, vagy függeszkedik, nyílván ezutóbbit választottam, hiszen ezt használom hónapok óta. Hamarosan elérem a 100-as ismétlésszámot az itthoni gimnasztikából, így a rudat a tartógerendáról megszűntetem, mivel edzőterembe fogok járni és ott vihetem tovább .
3.Helyből távolugrás!
Ez a gyakorlat sikerült a legrosszabbul, kereken 2m-t sikerült ugranom, amit 2 ponttal értékeltek (de ez amúgy a lányok magasan pontozott mércéje). A lábam a következő két órán belül a futást követően teljesen bedurrant, mégpedig a belsőcomb izom, amire nem emlékszem, hogy futáskor éreztem volna hogy fáj, ha megerőltettem volna, ezért gondolom hogy az ugrálókötél ezen a problémán nem sokat fog segíteni. Egy van: MAGÁT A HELYBŐL TÁVOT KELL GYAKOROLNI, más ötletem a belső combizmok erősítésére nincs... - pillanatnyilag...Másrészt esztétikai okokból edzőteremben nem szándékozom a lábat edzeni.
4.2000m futás kimért terepen!
Kemény volt! A pálya hossza nem éri el a 2km-t, mert egy kör 633m-rel egyenlő. Az időm 8:47 lett, ami a következő okokból történhetett:
- mivel légszomjat kaptam a harmadik körben, lelassítottam és sétálnom kellett, de egyébként a táv alatt deréktáji nyilaló fájdalmam egyáltalán nem volt, mint szokott. Ezt azért kaphattam, mert az elmúlt 5 hónapban kezdtem el a futást, tél volt, párás és hideg levegő, a légcsere egyszerű volt. Amikor az ember lélegzik, akár a száján akár az orrán, a levegő felmelegszik és az orr megszűri a levegőt a portól! Nekem a szám teljesen kiszáradt és iszonyatosan meleg volt.
- a terep: aszfaltozott pályarész volt, azzal problémám nem akadt. Sokkal inkább, hogy az iskolaudvar északi oldalán olyan meredek a pályaszakasz, hogy ott gyalogolni is nehéz felfelé, nemhogy futni! A pulzusom akkorára emelkedhetett hogy örültem, hogy a tetején nem estem össze, pedig sujkoltam magam. Másrészt: egyensúlyérzék vesztést érzek, ha nagy irammal a lejtőn lefelé futok. Ez balesetveszélyes. Egy kisebb lépés, vagy rossz lendület elég ahhoz, hogy akkorát essek, mint egy meglőtt vad és gurulhatok tovább a cél felé...
Erre egyetlen ötletem van: mindenképpen hozzászoktatom a szervezetem a nyáron a meleg levegőhöz és teljesítenem kell itthon az én imádott 2km-es aszfaltozott szakaszomon a 7:30-as időt, mert ez a maximális pontszám. Ha ez megvan, akkor a Magashegyi szerpentinúton szeretnék futóedzést tartani, hogy erősítsem a szívem, a lábam és a tüdőm, mert lehet tényleg ez a baj.
I. fejezet
Immár rászánom az időt és végre leírom hogy miként, milyen célból kezdtem bele a sportba. Az én életem jórészt maga a pokol, ehhez hozzáfűzni valóm különösebben nincs. Igazság a Földön ugyan létezik, de csakis az a bíráló, melyet magad vélsz igaznak. 10 éves koromtól egészen 18 éves koromig csak sínylődtem, osztálytársaktól kapott sérelmek és atrocitások és valamilyen szinten a szülők és a oktatás miatt ami volt nem törődés. Nekem nem könnyű úm. "feltámadni". Kezdeném azzal, hogy befeléforduló, zárkózott srác azóta vagyok, mióta bennem lapul egy nagyon régi rossz emlék 10 éves koromtól, ez az évszám imént fel is lett tűntetve. Egy szép őszi reggelen 5. osztályos koromban iskolai nap volt, első óránkra készülődtünk, testnevelés... a felső aszfalt borítású udvarra tervezett az osztály futbalt. Őszi reggel volt, de párás. A gyerekek jórészt nem foglalkoznak a játék szabályaival, de a tudatban már itt megvolt, mégis hogyan fociznak a profik. beállítottak védőnek a kapu elé egy másik társammal. Egy véletlen pillanatban a labdába értem kézzel, majd a futbal kapu mögött álló tölgyfa lehullott és vizes levelein egy akkorát csúsztam, hogy a térdemen egy heves varr keletkezett. Kinevetett a tanár és kinevettek a többiek is a tornaöltözőben. innentől kezde féltem, akár hová is mentem a labda elé kerülni. Még a szakközépiskolában is egyfolytában a kispadon ültem és szorongtam, - meg ne kelljen a többiek előtt csillogtatni futbal tudásom, amit "szereztem"...soha. És ez ugyanígy vonatkozott a kosárlabdára is végig, amíg le nem érettségiztem 2006-ban. Azt hagyjuk ki mi történt 2009 és 2007 között, sőt 2010 és '07' között, mert az ismét csak mindegy lesz sajnos. 2008 június 16-án terveztem, hogy sportolni kezdek és sikerült is.
- Életemben mégis egyetlen sport volt amivel ha tehettem szabadidőmben is sokat foglalkoztam; ez pedig a kerékpározás. Mikor még törpe voltam, egy tricikli állt rendelkezésre hogy azon szerezzek kisebb rutint a tekerés megismerésére, majd jött egy komolyabb bicikli, aminek felszerelhető kerekei voltak és kezdetben azon tanultam meg egyensúlyozni. Műanyag küllői voltak és sárga fémváza. Édesapám még visszapillantótükröt is szerelt rá hogy extrásabb legyen a dolog.:)) Nagyon sokszor - mikor még társasházban éltünk - voltunk együtt tekerni városszerte, ahol csak lehetett. De az nagyon régen volt és akkor még több ideje volt a Fiára és saját magára is. Mikor egyre kezdtem felcseperedni, megkaptam Keresztanyu még gyerekkorában használt kempingbiciklijét :) és végig az volt a jóbarátom! Gyönyörű ezüst színezése volt, szinte metál és egy Csillag felirat is szerepelt rajta. Az igazi túrákat már eme kerékpárral tettük, főként a Lengőhíd, illetve ha tehettük egészen Széphalomig, míg az első baleset következtében le kellett fújni egy menetet, mivel útközben egy elhajított befőttesüvegbe hajtottam a biciklivel. A gumi le is lett cserélve szépen, felváltva piros és fekete színű gumijai lettek a csere után.:D Nagyapának pontosan ugyanilyen kempingje volt annak idején, mikor még fiatal korában villanyszerelőként dolgozott az üzemben. Az ugyan nem volt olyan szép mint a Csillag, de vele is sokat jártam. Egy emlékem is van róla, mikor egy lejtős úton lefelé hajtottam és egy váratlan pillanatban a lánca leesett a helyéről. A járdaszegélynek ütköztem hogy nehogy az utcavégi lakás kapujába rohanjak, mert abból baj lett volna. Bár a Csillaggal is volt egy apró balesetem egy egyszerű lakókörnyezeti kerekezéskor, amikor az utcánkban az üzem parkolójában elcsúsztam a kavicson a kempinggel és a kormányba vertem a nyakam és lehorzsolhattam a térdem. Aznap egész este nem bírtam lenyelni semmit, úgy fájt a nyakam. Mindent összevetve a Csillag jó barát volt, szerettem. 2001 évben lett vásárolva a Neuzer összteleszkópos bringám, olyan talán a településen nem volt még senkinek.:) Én egy pirosat szerettem volna választani, mert kettő volt, de végül erre a barnára esett a választás, mert rábeszéltek. Barátommal a legjobb túrákat rendeztük és ezzel a csőszamárral mindent végigcsináltam és soha nem volt a montinak semmi baja. Több ezer kilométert tettem meg vele, hiszem rengeteget kerékpároztam vele, talán többet is mint a kempingemmel. Bejártam vele Pácint, a Felső Bodrogközt, Nyíregyházát, de a Hegyköz még hátra van.:D Kisebb problémák akadtak vele, nem ment tönkre a brinyó. 8 éves az idén és még egyben van épen.:P Talán a jövőben komolyan bringára teszek szert, ha egy alkalommal lecserélem.
Akkor kezdtem úszni, de ezt a napló nem jegyzi, mert decemberben találtam rá. Majd jött a torna apránként és a futás is decembertől. OKJ tanulmányaimból szerzett tapasztalat motivált arra, hogy felkészüljek tiszti képzésre Budapesten és most itt tartok, a mai nap 2009. április 21. és még előttem áll nagyon sok hónap, hogy a teljes erőmet összeszedjem egy extra nagy célra, ami nem más, minthogy sportban gazdag és bűnügyi tudásom legjavát hozzáadva felkészülhessek tiszti képzésre és tanulásra. De azért nem könnyű ez, mert passzív sportoló voltam, ezen magam nem lepődök meg...és még rengeteg dolgom van, amit 2010-re bőven meg kell csinálnom! Kedves naplóm! Bevezetőül egyelőre ennyi...nem tudom hogy blogban mit szoktak még bejegyezni, de...majd meglátom hogy alakul az élet és a nagy szakaszok bejegyzésre kerülnek. :-))