Reggel korán keltünk, izgatott bennünket a dupla IM állása. Elég messze laktunk a tótól, így a lehurcolkodás majd fél órát vett igénybe, de fél nyolc körül lent voltunk. Itt tudtuk meg, hogy Shepherd66 a futás elején kiállt, elment aludni. De nemcsak Ő hiányzott, néhány arcról ismerős ultrás sem volt már a pályán. A mezőnyük eléggé szétszóródott, volt, aki még bicajozott, volt, aki futott, volt, aki sétált. De a futóknál sem nagyon volt már meg a repülőfázis.

A középtáv mezőnye ekkor még alig gyülekezett, megint volt idő mindenre. Kényelmesen bedepóztunk, nézelődtünk, beszélgettünk. A rajt előtt felvettük a neoprént, vazelineztünk, puszilkodás és mentünk a rajthoz. Megbeszéltem Ancsival, hogy maradjon a jobbomon, hogy mindig lássam, ezáltal a tempót és az irányt is tartani tudjam. Ez nagyon nem jött össze, a rajt után rögtön elvesztettük egymást. A mezőny a képzeletbeli rajtvonalnál egyébként nagyon széthúzódott, mi hátul helyezkedtünk el, így a pofozkodásból – ha volt ilyen – kimaradtunk. A tegnapi első bóját még távolabb vitték, mivel 2 db 1000 m-es kört kellett úszni. A víz 18-19 fokos volt, nem fáztam benne különösebben. A rajt után megismétlődött a szombati oldalra tévelygés, de valami furcsa, perverz módon mégis élveztem az úszkálást. Egy idő után ráálltam arra, hogy 5-6-7 tempónként előrenéztem a helyes irányt kutatva. Ennek gyakran kortyolás is lett a vége, mert ahogy a fejem kiemelem én automatikusan veszem is a levegőt. Az első bójánál többekkel fordultam, mindkét oldalamon volt egy-egy sárga sapkás úszó, ezt követően a tájékozódás is jobban ment. Az első kör vége 24:26. A kör vége előtt vettem észre, hogy a chip-em furcsán lebeg, kiszabadult a neoprén alól, de a part mellett be tudtam alá tuszkolni az iszapban állva. (A verseny után Ancsi mesélte, hogy Ő is ezzel küzdött, csak Ő rábízta vkire a chipet a parton és anélkül indult tovább.) Ekkor megejtettem egy pisilést is, kellemes meleg lett a neoprénben. A 2. kör eseménytelenül telt, néhányan mindig voltak körülöttem. Egy sporira rendszeresen rá-ráúsztam, de a víz nem volt tiszta, benne nem láttam semmit. A kör 26:38 lett saját mérés szerint.

Miután kisegítettek a vízből, kezdődött a depó. Nekem a neoprén lerángatása után ismét pisiléssel, a hideg víz megtette hatását. Az öltözködésnél volt egy kis malőr, mert a bringásfelső hátsó zsebeibe gondosan bekészített müzli, gél, ropi mind kiesett. A földről kellett összeszedegetni. Közben a szpíker bemondta, hogy eddig 170-en jöttek ki a vízből, tehát még 30-40 versenyző úszott. Még Ancsi bicaját is bent láttam a depóban. A depóidőm 8:04, ami nagyon sok, számomra is rejtély, hogy mit csináltam annyit. Amikor elkezdtem a bicajt, akkor jött be Ancsi az úszásból. A végén mondta, hogy a neoprénnel voltak gondjai, mellben, vállban kicsi volt Neki az S-es méret.

A bringapálya útvonala a tegnapi. Az élmezőny az első bringás köréről akkor ért be, mikor Én indultam. Akartam tartani a tegnapi tempót, sőt jobbat, de már az elején megmutatkozott, hogy ehhez kevés vagyok. Nagyon kellett figyelni az emelkedőknél, hogy megfelelő fokozatban legyen a fogaskerék a megtekeréshez, folyamatosan kellett váltogatni. Használtam is elől-hátul az összes fogaskereket. A profik és a kevésbé profik is folyamatosan mentek el mellettem, mintha nekik nem is lett volna hegy. A lefeléket is megtekerték, miközben Én a fékkarokba kapaszkodtam 55 km/h-nál. A körök azért teltek, talán a 3. volt a legnehezebb fejben. A 4. körben a síkon utolértem egy sporit, kicsit bolyoztunk (tudom, tilos), dumáltunk. Természetesen az IM-ről. Ő kétszeres teljesítő (Döme v. Dö-Man).

A 3. körben visszafelé azért már jelentősen megfogyatkozott a mezőny, egy csomóan már futottak. Böbét azt hiszem, hogy a 3. körben előztem meg, nagyon taposta a pedálokat. Ancsit is mindig láttam, jó erőben volt, láttam, hogy jól érzi magát. Ez megnyugtató volt.

Közben folyamatosan ittam, ettem. A kaja szétszóródásnak és a gumis rajtszámtartó akadályozó hatásának köszönhetően mindig éppen az ettem, ami a kezembe került. A bringán elfogyott 7 dl izo, 2 l víz, 4-5 db sajtos tallér, két csokis müzliszelet és 50 km-nél 1 db gél. A köridőim saját mérés szerint így alakultak: 43:46; 45:29; 47:05; 47:31.  

A második depóm 3:01 lett, itt már kevesebbet vacakoltam. Érzésre jó tempóban indultam el futni, és az első 1-2 km-en sikerült is lelazítani a beállt lábakat. Olyan 25 fok körüli lehetett a hőmérséklet, szépen sütött a nap, nem fáztunk. Vittem sapkát, amit minden frissítőnél locsoltam, néha a nyakamat, hátamat is szándékosan. A pálya sík részeken is elég hullámos volt, a meredek részt meg egyelőre el sem tudtam képzelni. Közben sikerült folyamatosan előzgetni. Néhányan már sétáltak, de a mezőny java futott. Az emelkedős részen találkoztam Tepóval, aki már a 2. futókörét gyűrte. Nagyon jól haladt, a végén majdnem egy órát rámvert. Ekkor már elérkeztem a beígért emelkedőhöz. Az egyik  legnehezebb résznél Harsányi Zsuzsa és smarcsu biztatta a jónépet, jókor, jó helyen. Köszönöm ezúton is.  Alig vártam a fordítót, mocsok hosszú volt az emelkedő, de egyszer csak meglett az is. A visszafelé rögtön egy jó emelkedővel indult, de aztán folyamatosan lejtett. A kör végén az utolsó frissítőnél megittam a 2. gélemet, ittam rá 2-3 deci vizet futtában. A depónál nem is kértem semmit, jól voltam, az időt sem akartam pazarolni.

Pont kifutott egy váltós csaj és tempósan nyomta. A 2. körön végig Vele futottam, néha előtte, néha mögötte. Jó sok embert megelőztünk, de a kör vége felé már erősnek tartottam a tempóját.. Azt hittem, hogy a 2. köröm így gyorsabb is lesz, mint az első, de nem így lett. 49:09, illetve 52:51. A depóban még néhány kunkor megtétele után befutottam. A befutóidőm 5:48:47. Örültem neki nagyon, előzetesen 6 óra körüli időt terveztem, úgyhogy sikerült.

A nap hőse Böbe és Ancsi volt, korosztályukban mindketten ezüstérmet szereztek.

A hétvége hőse díj pedig Dörgő Mátéé, aki zokszó nélkül tette, amire kértük: frissített, fényképezett, kaját hozott, csomagot cipelt, csomagra vigyázott, biciklivel pózolt :)

A rendezéssel néhány apró hibától eltekintve nem volt gondunk, a versenyt megelőző viharkárokról olvasva örülhetünk, hogy a rendezők nem adták fel. Köszönjük Zsocza és csapata, még sok ilyet:)

Végezetül néhány szó a dupla IM-ről:

Csak annyit, hogy mindenkinek, aki ilyesmit fontolgat a fejében javaslom, hogy nézzen meg előtte egyet élőben. Aztán gondolja át még sokszor. Ha mégis az indulás mellett dönt, akkor legyen mellette egy profi frissítő, futáson akár végigkísérő stáb. Egy ember kevés frissíteni.

A teljesítők közül a 13 célbaérőből öten csak a plusz két órával megemelt szintidőn belül, még hárman azon kívül értek be. Ez egy ennyire kemény műfaj. Romero mester jöhetne egy ilyenre zombifilmet forgatni, sminkes sem kell hozzá. Az utolsó órák már nem a sportról szólnak, hanem a szenvedésről. Ettől függetlenül becsülöm az összes résztvevőt, de nem az én világom, legközelebb nézni sem szeretném a végét.