Gyönyörű tavaszi délután volt. Mégis úgy gondoltam, ezt meg kell osztani valakivel, és bár egyedül is szívesen kimentem volna, küldtem egy sms-t V42-nek, nem csatlakozik-e egy klassz kis búfelejtős tavaszi kocogásra, valahol a töltésen. Ő aztán nem jelzett (csak később, hogy ő ma nem fut), hívott viszont Hgabó, hogy épp erre tart. Kaptam az alkalmon és becsatlakoztam hozzá.

Igazi tavaszi, napsütéses idő várt odakinn, madárcsicsergéssel, meg olyan igazi majális hangulattal. Amikor zsizseg a város, amikor, aki teheti kinn van, és ááá, nem vagyok én egy Zilaci :), leírni úgysem tudom jól, csak érezni, és szeretni ezt a hangulatot, és feltöltődni tőle nagyon. Beszélgettünk Gabóval, versenyekről, futásról, és azon filóztunk, milyen jó kis szegedi kemény futós mag kezd kialakulni. Arcok, melyek visszaköszönnek itt-ott a közeli (olykor távoli) versenyeken, és időnként edzéseken is a szó szoros értelmében. Egy nagy család, melynek részesei vagyunk, és ami klassz dolog. Aztán, hogy bizonyítsa igazunkat az Élet, már kinn jártunk Szőregen, amikor valamelyik Halászevics gyerek köszönt ránk és érdeklődte meg, hogy meglesz-e a félmaraton :)) A motivációs küszöböm, és a tempóm is megemelkedett hirtelen ezen vizuális élmény hatására ;-)
Aztán futottunk két "szőregi havasok" kört. Hó az nincs, de jól hangzik az elnevezés, pedig a szőregi havasok nem más, mint egy utca, amiben van vagy 10-15 m szint. De állítólag, amikor az ember tempósan futja meg úgy 15-ször, akkor már izgi. Na, a Vivi után én is "dombozni" fogok. A szőregi havasokban. :)
Aztán még visszafelé olyan élményem volt, mint az Adidas reklámban, mikor a csaj kifut az eső elől. Elkezdett valami izé szemerkélni (a tűző napon!!), de aztán nem ért ám utól :) Végül hazakocogtam, beszívva a nap sok-sok energiáját, kitisztult fejjel, és újra erőt érezve magamban a következő 3 naphoz!!

Aztán volt ma másféle futós jellegű élményem is.
Amikor a Sever Centerben megláttam Őt. Vagyis az ikertestvérét. Az ártatlan fehérségével, a rózsaszín pipával az oldalán, egyedül szomorkodni a leárazott mérethiányos cuccok között. A kedvenc cipőm volt, az egyetlen utolsó darab. Az én méretemben. 15000-ért. (24-ről leárazva) Igen, tudom, hogy buta dolog volt, hogy nem hoztam el. Bevált, szeretem, olcsó volt, de most másra volt szükségem, hétköznapi szandálra (elvégre is nem mehetek Nájki futócipőben érettségiztetni!!!), nyári felsőkre, stb. De azért vérzett kicsit a szívem. De új cipőm most legközelebb nyár közepén lesz. Ez még csak /már(??) félidős.