Nyűgös vagyok. Meg fáradt meg kimerült, és még hol a hét vége.
A héten eddig mindennap 2-4 órát foglalkoztam érettségizőkkel, a különböző csoportjaimmal, magántanítványaimmal, jojózik a szemem az érettségi feladatoktól. Közben szervezem a kirándulást, hadakozok az osztályommal, 2 este voltam benn fél 7, 7-ig és nem is rémlik, mikor ettem utoljára friss főtt kaját.
És tegnap-tegnapelőtt nem futottam, és fejben is kellett a mai futás, meg gondoltam, fizikálisan is, de nagyon nehezen ment. Olyan döcögősen. Meg aztán Zoli is lerázott a végén, persze OK, összefutott egy rég nem látott ismerőssel, mi meg még futunk együtt ezerszer. Csak most jó lett volna nem egyedül maradni. Össze kéne szedni magam hétvégére. Áááá. :((