Hát, ez sem jött össze.
Pedig megint 30-ast akartam futni. És most, kivételesen, ami kb. 5 évenként egyszer szokott előfodulni még tesóm sem tiltakozott hevesen, amikor megkértem, kísérjen el ma bringával. Eljött volna. És kedvem is lett volna. De tényleg. Bakker.
Csak most meg az van, hogy a pénteki után begörcsölve maradtak a lábaim. A vádlim. Miután az éjszaka többször is felébredtem arra, hogy szabályosan fájnak az izmaim, reggel 3 lépés után azt is tudtam, hogy ma nemhogy 30-ast, de 10-15-öt sem szabad futnom. Nem, nem akarok nagyon szenvedni, meg nem ennyire nagyon nagy a baj, de szeretném megelőzni egy komolyabb sérülés kialakulását, és erre legjobb mód a pihenés.
Amióta visszajöttem, gyakorlatilag 2-3 naponta megterheltem a lábam, és nem sikerült eltalálnom az optimális edzésterhelést. Úgy tűnik ez után a Jabil után nem illett a képbe a 30-as.
Igazából csináltam már ilyen túlterhelőset, tavalyelőtt a Bécs-Bp-re készülődve, akkor szántszándékkal játszottam sorozatterhelést, és akkoris a Jabil után szakadt el a cérna. Akkor bár próbáltam csökkenteni az adagot, de nem mondtam le a vasárnapi futásról, és sokkal rosszabb lett. Aztán persze helyrejött egy héten belül, de akkor azon a héten el voltam keseredve (hogy lesz ebből B-Bp??).
Most azt gondolom, hogyha holnapra javul, akkor futok egy nagyon laza 5-7 kilit, ha nem, nem. Megpróbálok a héten 3 db lazább edzést, és ha kipiheni magát hétvégére, akkor jöhetne egy hosszabb, immáron Szegeden.
Na, majd csak egyszer megtanulom magamat, de nem megy könnyen...