Holnap hosszút futunk. Épp ezért arra gondoltam, hogy ma majd futok még estefelé egy laza átmozgatót. Egy Árvizi oda-visszát. Újra itt, újra itthon. (pedig otthon is itthon vagyok)
Aztán Zoli csörgött, hogy menne úszni, csatlakozom-e. Az időjárási körülményekre gondoltam, amelyeket súlyosbítanak az itthoni felújításos állapotok, meg a jövő heti munkakezdés, szóval örömmel igent mondtam, ki kell használni az időt. Holnap úgyis futunk - mondta Zoli is.
És úsztunk. Nem akartam sokat, csak egy laza 800-at úsztam, húú, azért 50-es medencében mennyire jó már, hogy nem kell állandóan forgolódni. :) És sütött a nap, fogytak a hosszok, és nem volt tömeg és rugdosódás, csak egy kellemes, békés szombat délután. Nem sok ilyen lesz már idén... Aztán próbálkoztam a gyorsúszással, csak nem sokat, mert nem akartam elfáradni nagyon a holnapi előtt. Rájöttem, hogy Zoli és Apa mást-mást mondanak és ezzel kavarnak be. Minnyá utána is járok, mi az igazság. :)
Aztán még napozgattunk, pihenkéltünk, élménybeszámoltunk.
Holnap pedig - immáron minden jel arra mutat: hosszút futunk. Tény, hogy meleg lesz, de lesz klassz társaság, hangulat, van motivációm és a lábam is OK. Majd jövök. Remélem, ezúttal nem magyarázkodni :o)