Na, mégiscsak kocogtunk egyet a Zolival. :)
Megbeszéltük, hogy max 7-kor indulás, hogy a SZVSE-pályán ne nagyon sötétedjen ránk. Merthogy én azt találtam ki mára, hogy valami olyat kéne edzeni, ami felpörget, de nem fáraszt el. Nincs is jobb, mint egy jó kis 200-as sorozat. Mondjuk 3×4×200/200m-ek.
Tekintettel azonban arra, hogy már második napja húzom az igát (na, jó, még meg nem erőltetem magam nagyon vadul, ámde ultrabrutál 6-kor kelek, de mióta itt vagyok, a melegtől nem igazán tudom magam kialudni 10 napja), szóval délután már épp elszunyókáltam, meg megállapítottam, hogy nem is tudom, van-e erőm futni.
Zolika 18:38-kor hívott, közölte, hogy felveszi a cipőjét, és indul is, találkozzunk 18:45-kor. Ne legyen 50?? -kérdezem. Neee, már tényleg veszi a cipőjét :o) Ráhagytam, és úgy készültem el, hogy 48-ra értem le, és égett a pofám, hogy milyen bunkó vagyok, hogy megváratom Zolit, ÁM -és itt jön a drámai fordulat- Zoli még nem volt ott. 50-re persze megérkezett, és még haragudni se tudtam rá :))
Nagyon lazán indultunk, lassan melegedtünk be, meg én azért a héten - a NIKE jegyében- már nem akarom nyírni magam. A pályán kismillióan voltak. Zoli régi edzője, egy csapat kick-boxos sráccal (húúúúúú, azok a vállak :), meg egy halom két-falábú focistanövendék, akiknél az az egyetlen védekezési módszer, ha kirúgja a pályáról a labdát, ippeg az én lábam elé, miközben kb. 4 percesben törtetek előre. Kösszép'.
Első körben a két egyenesben a középvonalaknál bejelöltük a 200-ak eleje-végét, majd zúzás. Lazán, ébredezős tempóban 49-48-48-48-as sorozat, majd egy kör pihi. A gyors 200-ak után is eleve mindig egy laza következett, 4-enként meg plusz egy kör. Zoli is itt kezdett felébredni. :) Közölte, hogy a következő sorozatban, a 2. ás a 4. gyorsat majd megfutja. Jóvan, menjen, majd megvár. Ez a sorozat nekem szintén egy 48mp-es 200-zal kezdődött, majd Zoli elhúzott, émmeg -hogy végre nem volt aki belassítson ;) nyomtam egy 46-ost :)). Zoli meg rájött, hogy nem mért, mert valamiért nem indult el az órája. Neki egy laza velem (45 mp :), majd megint egy gyors, ami neki 35mp(!!!) lett, míg nekem megint 46. Alakul, de huh-huh, jó a pihi.
Jött a harmadik sorozat, meg egy kis lágy szellő, meg a sötétedés is, ippeg láttam az órámat. Az én sorozatom 47-45-46-46 lett, és bocsáttassék meg nekem, de olyan jó ilyenkor érezni a suhanást :))) Tudom, hogy ez másnak nem suhanós tempó, de én úgy szeretem ezeket a gyors 200-akat!!! Zoli viszont a 2. gyors körére csúcsot futott: 32 mp!!!, és a 4.-re is megpróbált még javítani, az 33 lett, de nem csüggedtünk.
Aztán még hazakocogtunk, miközben feljött a Hold, nagyon szép volt, meg egy régi "harcostársa" mesélte kalandjait, ő bringával kísért minket egy darabon, mi meg lazáztunk, majd a végén még elbeszélgettünk arról, hogyan várják feleségével első babájukat. Nagyon lelkesek, nagyon jó ezt látni :)
Szóval jó futás volt ez a mai, és bár gőzöm nincs, mit futok a NIKE-n, és már nem is görcsölök rajta, élvezem a mostani futásokat, és élvezni szeretném a vasárnapit is, és ez a lényeg, semmi más. Mert ha elengedem magam, még akár jót is futhatok...