Kimentem futni.
Szeretek futni január elsején, bár én nem hiszek abban, hogy ez az, ami meghatározza az évet, hanem...
Hanem az, hogy a szilveszteri pörgés, petárdázás, hangoskodás után kicsit lenyugszik mindenki, csend lesz és nyugalom, a forgalom kicsi, és csak a legelvakultabbak mennek ki.
De most nem esik jól a lelkemnek ez a 10 centi lehullott hó. Óóóó, igen szép-szép. Az elhagyott helyeken, hangulatos a ligetben, a Stefánián, de futni, na azt nem lehet benne. Én legalábbis nem szeretek. Erölködővé, nehézkessé válik a mozgás, és felbosszant, hogy épp azt a szabadságérzést veszi el tőlem, amiért én szeretek futni.
Úgyhogy most fogadalmat tettem. Felhagyok a tervszerű alapozással, és amíg nem javul egy kicsit az időjárás, csak annyit futok, amennyit a lelkem kíván. Úgyis múltkor jegyeztem meg, hogy céltalan ez az évem kissé, de nem nullás heteket akarok én csak ezt a szenvedést a hóban, a latyakot, a letakarítatlan utak miatti bosszankodást kihagyni. Meg valszeg kihagyni a HTMV-t is, eddig is futhatatlan volt a töltés, nem hiszem, hogy a ráhullott 10 centi hó javítana a helyzeten.
De azért maga a mozgás most is jól esett, meg a friss levegő is jót tett a lelkemnek.
Na-na azért ne keseredj le, lesz még jó idő, sőt 40 fok is. ;)
Biztos lesz valami célod, időközben kiforrja magát. Ki tudja, talán pont egy jóleső futás közben villan be valami. :)