Na, ez az, ami tele van. Bele vagyok fásulva a télbe, a hidegbe, a szélbe, a sötétbe, és a héten Veronát is kicsit háttérbe szorította, hogy csak a megtartott óráim száma volt napi 7, ezen felül mentek a dolgozat-javítások, összeállítások, feladatlap-keresgélések, tablókép-rendelés és egyéb osztályfőnöki feladatok. És mikor tudom, hogy holnap este is csak úgy fél 6 körül érek haza, pénteken hajnalban pedig fél 6-kor már úton leszek, és a kettő közti intervallumban kell még bevásárolnom, bepakolnom, rendet raknom, és aludni sem ártana kicsit, akkor nem leszek motivált, hogy még fussak is.
Na, ebben a hangulatban vágtam neki a mai 8-asnak. Tegnap, ha megfeszültem se tudtam kizavarni magam, és a fényképrendelés véglegesítésével és egy adag dolgozat kijavításával önigazoltam is magam frankón, de egy felpörgető edzést muszáj volt odatennem ma. Muszájból pedig úúúúúúúúgy gyűlölök kimenni.
Pedig végülis jó volt. Ez tagadhatatlan. Lehet, hogy keveset futok, de jól megy a futás, és ez megnyugtat Verona-ügyben. Persze ma igyekeztem beöltözni (felül sok is volt a réteg), viszont alulra jól esett a futógatya alá a harisnya-nadrág, mert eszébe sem jutott kihűlnie a combizmaimnak, tehát remekül tudtam haladni. :) Tüdővel persze nem bírtam úgy mint, amit az izmaim diktáltak, meg a végén úgy vert a szívem, hogy már-már egy piallanatra az is felötlött bennem, hogy számolhatnék egy pulzust, de aztán elmúlt a pillanat.
Jó lenne futni egy átmozgatót még kinn, fejben mindenképp, aztán jöhet a verseny. Meg igazából a kikapcsolódást faktort várom nagyon, és azt, hogy még hétfőn is itthon vagyok szabin, kipihenhetem magam.