Volt Veronában egy pillanat, amikor majdnem vérszemet kaptam. Asszem, valamelyik 4:53-as kili magasságában lehetett, ami éppen tökjól ment. Aztán a hazaúton is. Már azon agyaltam, miket kellene edzeni ahhoz, hogy Debrecenben javítsak kicsit ezen az időn. Elvégre is úgy álmodtam meg, hogy Verona csak kirándulás, majd mire eljön Debrecen /ill. mire én jutok el Debrecenbe/, addigra már tudok picinyt gyorsítani is. Szóval hazaúton kitaláltam, hogy a héten futok 4-et!
Nyugi, elmúlt. Kedden még nem vágytam ki mozogni. Hétfőre konkrétan olyan izomlázam volt, mint kb egy Bécs-Budapest zárónapja után, pedig hát "csak" egy félmaratont futottam. Keddre javult a helyzet, de még nem akaródzott futni. Szerdára pedig teljesen meggyőztem magam, hogy bevált módszeren nem kell változtatni, ha jól ment most kevés edzésből, akkor Debrecenben is jól fog menni. De azért szerdán már kocogtunk egyet Zolival. Felmerült amúgy az is, hogy csütörtökön is kimegyünk futni, de Zoli nem keresett, én meg arra vártam, hogy a 10 centi hó majd másnapra elolvadjon, és közben elábrándoztam azon, mi a francér' is akarok jobbat futni Debrecenben, mint Veronában. Nem voltak érveim, úgyhogy el is határoztam, hogy ha már Veronában így odatettem magam, akkor Debrecenben elég, ha csak futok egy jólesőst. :)
Péntekre az előző napi 10 centi hóhoz képest lett 20, én meg megszavaztam a konditermet. Eredetileg is amúgyis iramjátékos edzés volt a fejemben aznapra, és igazán jót iramjátékozni én padon tudok. És így is tettem. A dolog hozadéka volt, hogy kondiztam is egyet utána.
Ma azonban már "muszáj volt" kimennem a hóba. Mindenképp szerettem volna futni egy 13-ast, és az eredeti verzió szerint ebből a második felében 5 kili kicsit erősebb lett volna (ezzel kapcsolatban is olyan számok villogtag a fejemben, mint 4:50 - haha :)), de a hó leszabályozott. Egy célom volt: lefutni 13 kilit. Készültem azért A (két 5 kilis hídkör), B (egy 5 kilis hídkör + 5 kör a Ligetben) és C (Hídkör + Tápé felé a műúton) tervvel is, függően a terepviszonyoktól, aztán a hídkört két karika erejéig futhatónak minősítettem és meg is csináltam. Sokat jelentett a napsütés, hogy olvadt a hó, a Ligetben csicseregtek a madarak, és a remény, hogy most már ez a tél utolsó próbálkozása volt...
Így aztán laza hét lett ebből, és ez egy célverseny után így normális. De azért a biztonsági öveket kéretik bekapcsolni: jövő héten ugyanis (rendesen!!) edzek!! :) 4 futás van tervben és 40+ kili. De nem Debrecenért. A tavaszért, a mozgásért és azért, mert szombaton remek 22 kilis túra szerveződik Tiszaszigetre, ahol a helyiek nagyon finom pogácsával várják a futókat. Ezt tapasztalatból mondom. :)
Anita, én nem hiszek az ilyen langyos dolgokban, hogy futok, de azért nem túl gyorsan, meg nem túl messze. Így elolvad a motiváció. Tudom, hogy ez az egészséges, de hol a kihívás? What's the challange? Mi pezsdíti fel a véred? Mire fogsz visszaemlékezni 50 év múlva?