Már egy hete mondogatták a srácok, hogy a mai napon NIKE cipőteszteléssel egybekötött 5 kilis felmérő lesz a Ligetben 10-től. Először biztos voltam benne, hogy ki fogok menni, aztán mikor majd' egész héten fájt a sípcsontom, lemondtam róla. De aztán tegnapra már teljesen rendben is voltam, mellesleg úszni se tudtam volna elmenni, mert ott meg meccsek voltak, úgyhogy kigondoltam, hogy a felmérőre nem megyek ki, mert képes és hajlamos vagyok újra szétverni a lábamat, megamúgyis, franc se tudja, meddig esik jól aludni, aztán még reggeli, és csak utána tudok futni, és semmiképp sem akartam ma is órára kelni. Mondjuk aztán, ha nagyonkicsit erőlködtem volna, az időtényező nem lett volna gond, de inkább csak óvatosan ébredeztem :), de 11-re futáskész állapotokba kerültem.
Amúgyis mehetnékem volt, hisz sütött a nap. Hétágra. :))) Akár egy hete, kár lett volna a délelőttöt itt benn tölteni, szóval irány a liget. A NIKE kamion kinn volt még, és kaptam is cipőt, és miután egy félverseny cipőt kértem, egy fekete alapon rózsaszín elemeket tartalmazó LunarSwift fantázianevűt. Ilyet konkrétan:
Hááát, lehet megszólni érte, de nekem fapados volt a cipő külsőre. Pedig így képen nem néz ki rosszul, de valami hiányzott. Ehhez az érzéshez társult, hogy a cipő - nyilván félversenycipőhöz méltán - nem csillapított olyan jól. Ettől függetlenül, teljesen jól lehetett futni benne, csak úgy vittek a lábaim, hiszen az első ligetben futott kör 5:20 körül ment. Mondjuk már ligetbe kifelé is azt éreztem, hogy könnyedén futok, és gyorsabban haladok, mint a szokásos laza, mondjuk ez lehet a múlt heti hosszú és az azt követő pihenés szuperkompenzációja. Mindazonáltal ezen a ponton felmerült, hogy akár egy gyorsabb kört futhatnék is benne, hamár félversenycipő. Egy körtől csakmár nem lesz bajom, gondoltam, és amúgyis magasabban volt a motivációs küszöböm a sportolókkal körülvett környezetben, a napsütésben, mint tegnap este vagy ma reggel. Azért gyors kör alatt már a lelkesedés csökkent, szóval nem téptem magam, így lett a kör 4:40-45 közötti, nemtom mennyi, mert olyan halovány már az az 1000m-es rajtvonal... De ez is mindegy. Aztán kocogtam még egy levezetőkört benne, aztán vittem vissza a cipőt. Annyira nem figyeltem stabilitást, meg ilyen egyéb szempontokat, főleg, mert nekem nem elég kényelmes a cipő, bár mint mondtam, gyors, és azt csak utólag érzékeltem, mikor visszavettem a Pumát, hogy ennek magasabb a talpa, ami viszont így utólag belegondolva, tökre bejött valamiért.
A futás után még kitöltettek velem egy kérdőívet, amelyben sportolási/futási szokásaim iránt érdeklődtek, hányszor futok egy héten, hány utcai futóversenyre megyek egy évben, ki a kedvenc atlétám, és hasonló okosságok. Meg kérdeztek adataimat, amik által aztán bekerülök majd a kis adatbázisukba, amit kíváncsi vagyok, mire akarnak felhasználni.
Mondjuk arra a kérdésre, hogy bejött-e a modell, azt válaszoltam, hogy nem. Nekem aszfaltra ennél puhább kell, és továbbra sem engedhetem meg magamnak, hogy több cipőm legyen párhuzamosan, olyan szinten meg tudok futni, hogy érdemes legyen csak a gyors edzésekre/versenyekre külön félversenycipőt tartani. Viszont pont a fentiek miatt nem is szoktam ilyen modellt próbálni, arra viszont épp jó volt ez a kinti négy kör.
Hát így. Aztán még kocogtam egy kört a Pumában (hogy az de bumszli volt megint utána a lábamon, és milyen furcsán lapos volt a talpa!), aztán jöttem haza. Elfáradtam, de sütött rám a nap, imádtam a jóidőt!! :)))
Egy újabb rendezvényre sikerült eljutnom a mozgás jegyében ezen a fantasztikusan csodaszép novemberi délelőttön.
Ezt már önmagában is olyan hihetetlen látni, hogy az én klaviatúrámról került a számítógép képernyőjére, hát még átélni az élményt. ;)
Persze élményért szenvedni kell, vagyis "hajnali" 7-kor kellett kiesnem érte az ágyból (nem beszélve arról, hogy vissza kellett jönnöm érte otthonról, ahol most a jólbevált és nagysikerű csokitortát zabálják eszik két pofára az én öcsköstesóim!!!)
A rajt helyszínére Zoli vitt ki, és már a kocsiban ÖRÖK hűséget fogadott a túra teljes távjára. Nem vagyok naív kislány, főleg, mióta a legelső közös maratonunk alkalmával ÖRÖK hűsége kábé másfél kilométerig tartott, és még azzal sem tudta hihetővé pecsételni ígértét, hogy nekem adta velem tetette el kocsikulcsát. Mondjuk legalább így abban biztos lehettem, hogy haza is fuvaroz ;)
Annak, hogy a hosszabb távon indultam, szintén kulináris okai voltak, hiszen akik mostanában nyomon követik nem annyira magasba ívelő pályafutásomat, pontosan tudják, hogy az elmúlt évben a 20km-nél hosszabb futások nemigen tartoztak fő profilomba. Sztem a nyári edzőtábáros 18-ason kívül még 15 felé se igen jutottam. Mindazonáltal a túrakiírás szerint frissítés mindkét táv fordítójában (vagyis úgy 5-6 kilinként) lesz, és Tiszaszigeten a helyiek pogácsával látják vendégül a túrázókat. És persze, hogy nincs az az isten, hogy én abból a pogácsából ne akarjak!! Mindenesetre aggodalmaim hallatán egyik kedves futótársnőm megnyugtatott, hogy akár nyugodtan bele is sétálhatok, ha nem bírnám a hihetetlen terhelést, hiszen ez egy gyalogtúra.
Hát, ilyen előzményekkel indultunk. Nyugi, maga a futás nem bővelkedik ilyen hihetetlen fordulatokban, mint maga a bevezető, hiszen kanyarból is vagy csak 3 ha volt a teljes távon. Dehát ez a mi környékünk ilyen, és én ezt nagyon szeretem.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Na, ma is ezt éreztem ám. Hihetetlenül élveztem a Tisza-töltés délnek tartó hosszú, végeláthatatlan egyeneseit. Jobbról Tisza-part fákkal, balról rónák, szántók, amerre a szem ellát, és nem szeretném azt se mondani, hogy nem szeretek hegyekben kirándulni, de ez is olyan nagyon szép tud ám lenni. Ahogy ma is az volt a gyönyörűen szikrázó napsütésben. A téli futógatyám erős túlzás volt, hosszúujjúm karját folyvást feltűrtem, majd visszafelé inkább le is vettem az egészet, úgy ahogy van. Élénkebb képzelőerővel megáldott olvasóimat megnyugtatnám: volt alatta póló. Útközben Zolival beszélgettünk, bírom, ahogyan minden egyes alkalommal, amikor véletlenül együtt futunk, hosszasan önigazolja magát, és ódákat tud zengeni, hogy miért is jó ez a tempó. Nekem pedig nem kell magyaráznia. :) Ma is laza, kényelmes, jólesős, beszélgetős tempót diktáltunk, és bár órát indítottunk, csak a végén úgy nagy-összességében érdekelt, mit is mutat. Na jó: meg amikor Tiszaszigeten azt láttam, hogy már 8 perce pogácsázunk, azért valóban én voltam az, aki a továbbhaladást forszíroztam. Mert hát Tiszaszigeten valóban volt pogácsa. Többféle is, és télleg a helyiek sütötték többen is, nekünk. Jólesett már maga a szándék is, és hát persze, hogy kóstoltunk is. Mondjuk én végül sajtos rudat, nem pogácsát, de az átment a teszten. Kaptunk vizet is, meg lett volna csoki, meg túró rudi is a pontokon, ami tényleg tökjó azoknak, akik funkcionálisan vesznek részt a gyalogtúrán, mi azonban csak a befutócsomagot hoztuk el.
A hangulat is jó volt: láttunk ismerősöket, kicsiket, nagyokat, buzdítottuk a szembejövőket, meg azokat a gyalogosokat, akik mellett eldöcögtünk, beszélgettünk jókat, és Zoli valóban végig bírta a tempómat. Mondjuk így, hogy máshoz nem tudott volna csatlakozni, azért nem olyan nagy csoda :) Megaztán annyira lassúak sem voltunk. Nettóban 2 óra 5 perc alatt megtettük a félmaratonnál nem sokkal hosszabb távot (21,6km), és azzal együtt is, hogy a pontokon ettünk, ittunk, mulattunk is 2 óra 20-on belül benn voltunk, bruttó.
Szóval klassz volt, élveztem. Idén állítólag 10 rendezvényt szervezett a helyi sportiroda (amiből 2 volt BSI-s társrendezés), vagyis sportolásra egyre nagyobb a tér, kár, hogy ezek közül idén csak 6 volt futós/gyaloglós (ezen kívül volt úszás, bringa, triatlon, duatlon), és hogy ebből a 6-ból is csak 2-re jutottam el egyéb program, meló vagy szakadó eső okán.
De nem baj, jövőre reméljük, folyt. köv., és mivel 2012-ben Olimpia, előtte általában 5próba szokott lenni, ami szintén feldobja a kínálatot.
Ami pedig engem illet, most kellemesen bágyadt vagyok, és izomláz-gyanút is felfedezni vélek kicsi lábaimban. :)