Na igen, a RITMUS.. Mióta az eszemet tudom, sajnos messziről kerülöm. Ha valaki már látott táncolni, tudja jól, úgy nézek ki mint akinek a fülesébe külön zene szól. Talán a hallásom, vagy béna vagyok, de az is lehet, hogy már születésemkor furcsa kapcsolatban kerültünk, én és a ritmus.
Nem csak nekem gyűlt meg a gondom a ritmussal, hanem a szívemnek is. Ez a probléma is fel-felbukkant mióta megláttam a napvilágot, de különösebb gondot nem okozott, egy jó ideig.
Aztán két évvel ezelőtt jött a fogyás (erről is lesz majd közkívánatra egy post) és a sport. Minden szép és jó volt, egészen addig, míg nem kezdett el forogni a világ. Forgott egyszer, aztán egyre többször, míg végül szinte egész nap volt egy bizonytalan, szédelgős, rossz érzés rajtam. Sok mindenre gondoltunk, hogy mi lehet az oka, a hirtelen fogyás, vitamin hiány, pajzsmirigy probléma... stb. 
Jöttek a vizsgálatok, de semmi nem derült ki. Én fáradt voltam, nagyon fáradt. Két dolog segített rajtam, ha aludtam vagy sportoltam. Persze a család és a munka mellett nem csak erről szól az élet. Nem tudom mióta mehetett ez így, már kezdtem hozzá szokni, de nem csak én, szegény Férjem is megszokta hogy tök bamba lettem, na jó.. még jobban mint amennyire vagyok. :)
Végül 2009 elején, vérnyomást és pulzust mértünk, hátha alacsony a vérnyomásom. Nem, azzal sincs gond, viszont a pulzusom 38. Mértünk még egyet, és még sokat, megint hasonlóan alacsonyat mértünk. Azt sejtettem, hogy nem a sport miatt van, hiába szerettek volna erről sokan meggyőzni. Irány a házidoki, aki nagyon "okosan" Béta-blokkoló-t írt fel, mert szerinte össze vissza ver a szívem, amúgy is inkább gyors, majd ez segít. (Ha én dokit látok, felpörög a szívem, vörös foltjaim lesznek, amolyan fehérköppeny szindróma lehet, ja és 14 éve ő a dokim)
Persze ezt a gyógyszert csak egyszer vettem be, épp elég volt, fel sem tudtam állni nagyon rosszul lettem.
Felkerestem az Országos Kardiólogiát, kaptam gyógyszert, ideig - óráig segített, újabb pár hónap telt el, de megint nem voltam jól, többször eszméletemet veszítettem. Vissza a kórházba, újabb vizsgálatok , EKG, UH, egész napos EKG. És jött az ítélet: 

-Valószínűleg sinus bradycardiája van, előjegyezzük egy vizsgálatra, ha az is igazolja, PACEMAKER-re lesz szüksége.

Nagyon meg kellett volna ijednem, de nem, már kicsit sem féltem, sokat olvasgattam, sejtettem hogy ez vár rám.

27 évesen pacemakerem lesz... 

2009. szeptember elején voltunk, pár hetet mondtak, hát vártunk és vártunk. Szenvedtem. Volt olyan, hogy a metróból kilépve, két Nagyika kapott el, hogy ne üssem meg magam, volt, hogy a drága Férjem ölébe ájultam, de éjjel is nehezen jutottam át a Lánykámhoz, ha felsírt. Nagyon tudtam szédülni.
Kiderült, még várhatunk sokáig... év végére, december 30.-ra kaptam időpontot.

Szerencsére, elkeseredésemben rátaláltam egy kiváló orvosra, az én dráganetdokimra, aki a késöbbiekben is támaszom volt. Ő javasolta, keressem fel az Irgalmas rendi kórházat Budán. Na innen felgyorsultak az események. Odamentem, alaposan kivizsgáltak, megint megkaptam a kütyüt 24 órára, és megint jött az újabb diagnózis, aminek örültünk végre. Nem kell PM, csak egy kis beavatkozás, mert attól vagyok ennyire rosszul mert össze vissza ver szívem:

daing, daing, DAING, -----, daing, DAING, ------

Na most a nagy DAING-ok után, kicsit leáll, nem dobban, és ettől vagyok szarul, nagyon szarul.
November 17. -re kiírtak műtétre, a combomon bevezetnek egy katétert és elégetik a bibis gócot.
Közel 3 órát feküdtem a műtő asztalon, majd megfagytam és szenvedtem is közben, de megérte! Másnap reggel pulzust mértek:62. És tök jól voltam, másfél év után, minden rendben volt. És azóta is tök jól vagyok, mennyivel könnyebb így az élet! Nagyon rég kellett a nyakamhoz kapni, hogy mérjem vajon mennyit üthet a szívem.

Április 18.-án én nem csak az első 12 kilométerem ünnepeltem, hanem hogy fél éve JÓL vagyok.

Most már csak a Mano és a rimus kell, hogy összebarátkozzon. :)