Vártam már a hétvégét. Szombat 14óráig még munka, majd hazatérés és ebéd helyett kezdtem összeszedni a cuccaimat. Az idő szép, kellemes, a napsütötte helyeken még meleg is. Nem akartam túlöltözni. A hétközbeni futógépes edzédek helyett vártam az igazit. Meglepetésemre Márti is jelezte, hogy velem jön. Kellemes laza tempóban indultunk a megbeszélt útvonalon, majd a sebességkülönbség miatt megbeszéltük, hogy két kör után az indulási ponton várjuk egymást. Az első kör 17min 15 sec, ami a korábbiakhoz képest elég jó idő. Ha visszaosztom a 3 km-es távval, figyelembevéve a terepet, hozzám képest elfogadható 5min 45 sec/km-es átlag.

Holnap de. családi program, majd lehet, hogy belefér egy kis uszi.

Nagyon szép vasárnap délelőtt csábított a szokásos erdei futásra, de mivel tegnap egy viszonylag intenzív mozgásélményem már volt a kiserdő őszi avarral tarkitott süppedő talaján, az uszoda mellett döntöttem és utólag azt kell mondanom, hogy jól tettem. A kissé görcsbe merevedő vádlim és combizmaim kilazúltak, igy szerintem biztatóbban várom a holnapi fartlek-re tevezett futást. Talán ujra és ujra le kellszűrni a következtetést, nincs igazi futás-endorfin hatás pihenő napok nélkül.

Évek óta elkötelezett híve vagyok a téli nyári szabadlevegős futásoknak. Úgy esőben, mint hóban. A havas terepet kimondottan szeretem. Tegnap azonban olyan szörnyű idő volt, kellemetlen esős, szeles, hideg, hogy úgy döntöttem, jöjjön aminek jönnie kell elmegyek egy fittnes terembe.

Az ujpesti Oxigén igencsak elegáns hely, tömve korszerűbbnél korszerűbb képekkel. Rajta TV lehetőség, minden mutat és számol, IPOD csatlakozás, úgy , hogy a szerény kis agyonizzadt pulzusmérőmre nem is volt szükség. A távolság sebesség és eltelt idő adatok viszont kfejezetten ösztönöztek a jobb teljesitményre és arra, hogy a tervezett távot valóban lefussam. Az önmmagukat folyamatosan nézegető izomemberek között viszont elveszettnek éreztem magam. Mit keresek én itt egy kis erdei kocogó.

Jó volt. De az a sok tortúra, a be és kicsomagolás, az utazás viszont nehézkessé teszi az ügyet. Végszükség esetén átmegyek a közeli, kissé egyszerűbb és olcsóbb kmegyeri teremben, de az esetek zömében visszatérek a régi módszerhez. Cipő fel, esetleg esőkabát és irány a szabad levegő, ha meg más hasonló gondolkodásúval is találkozom akkor teljes az öröm. Lehet számolgatni, de szerintem a gép nem veheti fel a versenyt a természettel.

Évek óta, kiegészítő mozgásként az uszodai program a favorit nálam. De mindig stresszelt a gondolat, hogy du. munka után elkések az usziból igy csak részlegessé válik a tervezett már-már szertartásszerű program.

Szauna-úszás átl.3000 m-thermál víz, lazitással, nyújtásokkal /jómagam csak kintornának hívom, mert a csupa görcs vádlit és combizmokat elég nehéz lelazitani, néha fáj/ majd ismét egy rövid szauna, és ha nincsenek sokan akkor még belefér egy kis nyújtás. Az hiszem ezzel jóváteszem, hogy futások után nem nyújtok és lazitok.Bár tudom, hogy kellene, mégis elmarad.

A harmadik ezer méter vége felé, különösen ha egy kicsit belehúzok, a vádlim és a combizmaim görcsbe rándulnak. Néha nagyon kellemetlen. Alig várom, hogy a falig érjek és nyújtsak. talán káciumot kellene szednem?

A hétfői nap már uszoda szempontból örömünnep volt, mert a zárórát 7-ről nyolc órára váltotatták. Igy kényelmesen minden belefért.

Ma egy hosszabb futást tervezek. Bár már sötét lesz és csak aszfalt jut, de talán ha időben hazaérek még belefér egy kör farkaserdő is. Szép napos idő van, remélem sokan leszünk a szokásos futókörökön.