Mindenképpen mennem kellett. Felvettem a szokásos téli szerelésem. Pulóver sapka. Elterveztem a szokásos útvonalat. Tudtam, hogy kényelmesre veszem, mert az achilles regenerálódása nem teljes. Kb 100 m után, már tudtam, ez nem megy. Minden lépés fájdalom. Hazasántikáltam, majd le a száműzött elliptikusomhoz és dühödten tekertem  egy órát. Nincs mese pihentetni kell, de azt látom, hogy a kerékpár és a lépcsőzőgép nem rontja a helyzetet. A keddi uszoda, amit már harmadik hete várok, meg mindenen segit.

Tapasztalat és következtetés: tartós bemelegités nélkül nincs edzés, ha tetszik, ha nem.

Kicsit félve és még mindig érzékeny  achilles-el indultam edzeni. A szokásos kiserdei futásra még nem mertem gondolni se, nehogy ez további hetekre zárjon ki a futás öröméből. A teremben ténferegtem egy kicsit, majd 30 kg-ot felraktam a rúdra és szép lassan fekvenyomtam 10x10-es szériát. Néhányat hasizmoztam, majd vállra is dolgoztam keveset. Hát ez a kevés is elég volt ahhot, hogy érezzem. Majd 30 perc taposás és 30 perc bringa 130-as pulzussal némi elégedettséggel töltött el. Sétáltam néhány percet a futógépen, de többet nem mertem, hasomlóan két-három perc az elliptikuson, de itt is az achilles jelzett. Tapogatom, de nem fáj csak egy kicsit érzékeny. legalább úszni mehetnék, de még az se. Valahogy csak kibirom ezt a pár napot. Holnap azért megpróbálok néhány kilométert kocogni. A taposás és a kerékpár nem romtott a helyzeten.

A legvadabb terepeken, göröngyös utakon feszültek húzodtak az izületeim de tartós fájdalmat, netán a futást akadályozó sérüléseket eddig elkerűltem. Most, egy sima futógépes edzés közepén egy intervall szakasz beiktatása közben éreztem a nem túl erős fájdalmat, de azért végigfutottam amit terveztem. Pótlásként még tapostam és bringáztam egy keveset. Reggelre már sántítottam és most itt tartok, együtt a rémülettel, hogy mit kezdek magammal, ha nem futhatok. Nagyon remélem, hogy hamar regenerálódik. Talán a jövőre nézve tapasztalat, hogy nincs értelme a túlerőltetésnek. Normál terepviszonyoknál, csak ritkán és rövid lejtőkön futottam ilyen futógépes 12 km/h sebességgel. Sajnos ez nekem sok. remélem, a tanulópénz nem lesz túl drága, mindenesetre nagyon nyugtalanit. nem a fájdalom zavar, hanem az hogy esteleg hetekig nem tudok futni. Talán eliptikus jöhet szóba, vagy bicikli, de ebben se vagyok biztos. Mit tegyek????

Kinéztem, minden bús,borongós, ködös. Kellemetlen köd nedvesiti az aszfaltot. Mit tegyek ? Ilyenkor épeszű ember nem megy ki a fütött lakásból, mondtam magamban, miközben a szerelést készítettem elő. Legfeljebb csak egy kicsit futok,-gondoltam. A pulzusmérőt 120-140-es munkapulzus tartományra állítottam, egy laza futásnak éppen megfelelő. A vasuti sinekig kényelmesre vettem a tempót, majd a patakparti sétányon kissé szaporáztam, könnyű volt. Zenét hallgattam és néztem, hogy látok e még embert, de csak egy kutyasétáltató ült a kocsijában, miközben fujta a füstöt, várta, hogy a kirakott kutyája elintézze a dolgát. Láttam, hogy szánakozva néz rám, szinte hallottam a gondolatait "ez se normális" Továbbá csend és nyugalom, üres terület, csak a vadkacsák halásztak a vizben. Egy-egy számhosznyi intenzívebb szakasz 140-150-esre felgyorsitott pulzussal, majd elértem a kiserdőt. Puha avar, ismert dombocskák és ösvények. Kétszer 3 km-es kört terveztem, de az első kissé megnyújtott kör után hazafelé vettem az irányt. Még egy ötperces km és megérkeztem. Élvezem, hogy ki tudok hajtani magamból 5 perceseket 1ó 35 perc futás után is. A mult nyáron még nem ment. Talán van fejlődés. De hiányzanak az uszis edzések. varratszedés után két nappal azaz jövő pénteken már jöhetnek a megszokott Dagályos 3 km-ek.

  Egy kicsit tipródtam, hogy terembe menjek, vagy a régi bevált módszer szerint induljak a szokott utvonalon.

Végül a szabad levegő mellett döntöttem és útólag átgondolva nem tettem rosszúl. Azt hittem, hogy kinlódni fogok, mert igazán kevés volt a motivációm, éppen csak arra volt elég, hogy vontatottan, lassan felöltözzek, Fülembe tegyem az ipod mikrofonjait, majd visszamentem zsebkendőért. A pulzusmérőt elinditottam és pár lépés után (sajnos bemelegités nélkül) éreztem, hogy könnyű. A hold az utolsó negyedében, az idő kellemes, szólt a zene és egyszerre minden helyreállt-. A munkahelyi gondok lépésről lépésre távoldtak, már csak a friss levegőt éreztem, meg azt, hogy futni jó. A futógépen vett néhány tréningem abban segitett, hogy a lépésfrekvenciából tudtam a tényleges haladási sebességet. Azért más amikor nem a talaj megy az ember lába alatt, hanem aláb rugaszkodik el a talajtól. nem akarok fizaki fejtegetésbe bocsátkozni, de a kettő nem ugyanaz. A rövid sötét szakaszon most nem tanyáztam el, egy pillanatra megtorpantott a felém robogó kutya.Jóleső érzés volt ismerős arcokat látni és az összepillantásból minkettan tudtuk, hogy nem mi vagyunk a hülyék, hanem akik szivják a cigit és isszák a sört. Eredetileg úgy terveztem, hogy pénteken este nem futok, de szombatra hosszú futást irányoztam elő. De most, hogy ezeket a sorokat irom, már  biztos vagyok benne, hogyha esik akkor a terem, jó idő esetén pedig a szabadban futok. A multkori konditermi edzésnél, nyomogattam az ott lévő többiek számára röhejesnek tűnő sulyocskát, de érzem, hogy enyhe izomlázam van.

Már amikor a cipőmet vettem, szinte könyörgő szemekkel nézett rám. Már többször próbáltam, és tudom, hogy nagyobb figyelmet kell forditani futás közben, mert figyelni kell a kutyára is. Ha késő este és sötétben még találok nyomós indokot, most ez kevés. Igy hát együtt indultunk, jó volt. Mindketten örűltünk. Az állat ösztönösen tudja, hogy a futás öröm, mindig gondolkodás nélkül követ, ha erreutaló jeleket észlel.

Szerencsére nem futás közben sérűltem meg, hanem tudatosan készűltem rá. A hátamon a bal csuklyás izom felső harmadában már régóta tapasztalok egy féldiónyi lipómát /zsírcsomó/, ami zavarta a fejmozgásomat. Végülis merész lendülettel rászántam magam, hogy sebészeti beavatkozást kérek. Szerdán, ambuláns műtéten minden  különösebb gyötrelem nélkűl átes. A gyötrelmet csak az jelentette, hogy néhány napig nincs futás és kb 2 hétig nincs úszás, mert az uszoda viz amilyen jót tesz a berozsdásodott izületeknek, annyira veszélyes fertőzést okozhat egy nyilt sebnél. Persze nem is szeretnék lebegő varratokkal sétálni az uszodában. Csak kibirom ezt a két hetet. A futásmegvonást azonban másként értelmezem, azaz, ma ha munka után hazaérek, mindenképpen futok egyet. Bár most kinézve, nem csábít a sötét. De a negatív kisértés azért van, hogy legyőzzük. Még a Mártit várom és irány haza. Amióta a fitnestermi eliptikust "megkóstoltam", nem igazán fűlik a fogam az otthoni egyszerűbb tákolmányhoz. Bár már a terem kényelme is csábít. Vissza a természethez, mondta Russo, és most én is. Mozgatom a vállam, a hátam húzódik, na és , biztosan jól összevarta a doki, hallottam, hogy böki a tűt a bőrbe.

Egészen más. A mindig szemelőtt levő adatok, sebesség idő, kcal, teljesitménykényszert jelentenek, de valahogy mégis más. Az egyre rosszabb idő miatt bekényszerűl az ember a futópadra, sőt még pillanatról pillanatra örűlhet a teljesitményének, de már várom a hétvégét, amikor akár esik akár fúj, a kiserdő vár. A teremedzés mentségére szolgál még az is, hogy nincs egyedűl az ember, lehet kommunikálni. Ma pedig zuhog, semmi kedvem áztatni magam.