Pecsenye leírásán fellelkesülve (meg most épp nincs jobb dolgom) nekilendülök én is kicsit feldolgozni a szombati napomat. Mert hát kérem kora reggeltől késő estéig itt a futásról szólt minden.
Péntek este takarítással készültem a versenyre, de jól tettem, mert legalább elterelte a gondolataimat, és mire nagy nehezen az ágyba kerültem, nem kellett altatni. Reggel őrült korán kellett kelni, de még este beprogramoztam az agyam, hogy fél5-kor felkelek, frissen, kipihenten.. :)
Ebből aztán az lett, hogy 4-kor felpattantak a szemeim, és frissnek, kipihentnek éreztem magam, ami ugyan elég csalóka volt, mert a rajt előtt meg majdnem elaludtam... :)
5-kor már a kocsiban ültem, és 6 előtt 5 perccel már neveztem. Nagyon szabályos voltam kérem szépen. Aztán lecsüccsentem várni a rajtig. Mivel 4-kor reggeliztem (éhesen ébredtem, és ennek nagyon örültem, féltem, hogy nem fogok tudni reggelizni) itt már csak 1 banánt, meg később 1 sportszeletet majszoltam el. Közben érkeztek a többiek is, pecsenyééknek nagyon megörültem, nagyon nyugtatólag hatott rám a jelenlétük. Bélának úgyszintén. Végre Gandinak is bemutatkoztam hivatalosan is. :) Editet sajnáltam csöppet, hogy du. 2-ig várnia kell, de hős volt, és jót is ment nagyon! És még segített is nekem, amit nagyon köszönök!!
A ruházattal én is bajban voltam, próbáltam lesni. Döntöttem a 12órás póló + 3/4-edes nadrág mellett. Aztán 5 perc volt a rajtig, és kisétáltam, és majdnem megfagytam, hideg szél fújt, így visszaiparkodtam, és inkább a fekete hosszúújjú felső mellett döntöttem. Így utólag úgy gondolom, hogy jól.
A Himnusz zenéjének a meghallgatása után nekiindultunk. Rékát is üdvözöltem a rajtnál, vele még tavaly ismerkedtem meg, mikor a 100-as VB-re utaztunk ki. Helyette futottam akkor, mert a sérülése miatt vissza kellett mondania az indulását. De azóta már jól van, és idén futott egy fantasztikus 4:22-es 56km-t a Dunamentin! Bamm!
Szóval nyugodtan belőttem magam a max második helyre. 3-an indultunk, a 2x-es spártai hős Horváth Mónika volt a 3. női induló. Legalább - gondoltam - nem lesz lyukas a dobogó. Aztán sajnos mégis az lett. :(
Réka fantasztikusan futott, ott ment elől a legjobb férfiak nyomában!
Én óvatosan kezdtem, tudatosan. Hiszen egy másodpercet sem melegítettem, szóval melegítéssel kezdtem. Így is meglepődtem, hogy 5:19-es lett az első kilim. Utána azért kicsit még visszább csúszott az.
Sznopek Józsi társult mellém az első 50-esre. Jókat beszélgettük, nevetgéltünk, és tanúja voltunk egy előttünk áthaladó szarvascsordának! Gyönyörűek voltak!
A frissítőket már vártam, hiszen tudtam, hogy mindenhol nagy nevek várnak ránk. Ez igen megtisztelő volt!
Kisbér és Bakonysárkány között Zahorán Ádám fényképezett, próbáltam hülyéskedni, de fejben mindig humorosabb vagyok, mint ami végül kijön belőlem...
Bakonysárkányon meg Gandi bíztatását élvezhettem, meg ha jól tudom, Csőre Ernő gondoskodását. :)
Útközben meg nagyon jó volt az egész mezőnnyel szembetalálkozni!
Az első helyen robogó Urat mindehogyan próbáltam bíztatni, ígyekeztem nemzetközi lenni, ezért féltávtól inkább tapsoltam neki. :)
Hajdúska Balázs tényleg nagyon magába merülve futott, de tudtam, hogy azért betalál a bíztatásom.
Kovács Zsolt meg hihetetlenül mosolygós srác, versengve bíztattuk egymást.
Bogár János meg.. Már a Békéscsaba-Aradon belopta magát a szívembe a kedvességével és szerénységével. De most.. Nemhogy én szurkolhattam neki, még ő bíztatott minden körben. Komolyan mondom, majdnem belepirultam, hogy pedig ki vagyok én hozzá képest? Szóval nagyon megtisztelő volt, és most - ha lehet - még jobban megszerettem.
Hát az egész mezőnyt nem tudnám felsorolni, de nagyon jó "beszélgetések" alakultak ki. :) Volt, hogy a szembeszeles szakaszban bepoénkodtam az egyik futónak, hogy: "ááá, már nem is fúj a szél!..." Azt hittem, látja rajtam, ahogy nekifekszem a szembeszélnek, és próbálom legyűrni. Szegény, a hátszélben (amit ugye sose érezni) tényleg azt hihette, hogy már nem fúj.. Aztán mikor én kellemeskedtem a hátszélben, ő meg gyűrte a szelet ma előtt, akkor visszaválaszolta 8 km elteltével, hogy: "De hát azt mondtad, hogy már nem fúj!!!!!" :)))))
Meg asszem a 4. vagy 5. körben nekivetkőztem kicsit, a hosszú alatt volt rajtam egy újjatlan. És bizony a hátszeles szakaszon, ha kisütött a nap, elég meleg tudott lenni. A baseball sapkámat ekkor már leadtam Editnél, mert a szél jól hűsítette a búrámat. Viszont úgy ítéltem meg, hogy jó lenne kicst a testecskémet is lehűsíteni, így egy hátszeles egyenesre a derekamra kötöttem a hosszú újjúmat. Aztán szembeszélben visszavettem. Na ekkor egy másik futótól megkaptam: "Hát Madonna nem öltözik ennyit egy koncertjén!" :))))
Érdekes volt megélnem, ahogy a testecském ráállt a 50 környéki futásokra. 50-hez közeledve egyre jobban éreztem magamban az erőt, és gyorsultam is. Aztán próbltam szép szóval jelezni magamnak, hogy most 50-nél nem lesz ám megállás!!!
70 környékén kezdett elég lenni fejben a futi. Ekkor már nem volt annyira kellemes, fáradt is voltam, meg hát azért csak 6-7 órája futottam már... Kezdett sok lenni.
De problémám nem volt, így nem nyavajoghattam nagyon. Ekkor kaptam a sós-vajas-sós-paradicsomos kenyeret Bakonysárkányon, ami eléggé jót tett a gyomromnak, és a közérzetemnek is. Minden frissítőnél ettem-ittam, nem hagytam ki sose egyet sem, már az elejétől fogva. Mindig beértem, körbefuttattam a tekintetemet, és megakadt valami finomon, hogy na most ilyet, most meg ilyet. Így ettem csokis kekszet, banánt, barackot, aszalt gyümölcsöket, lekváros kenyeret, megénmárnemtudom. Ittam MaltoVitot, Iso-t, aztán féltávtól kólát. Na onnan csak a kólát kívántam. :)
Most már mennem kell aludni, lehet, hogy majd folytatom, ha nem, akkor ennyi. :)
Az időmnek nagyon örültem, ez jött most ki.
Lehet, hogy még lesz egy második rész... Hogy én mennyit tudok írni....
Naaagyon vigyorogva futottál végig, jó volt rádnézni: az ember azt gondolná, hogy 100 kilit futni csupa öröm... :))) Azt hiszem sokan szeretnénk így átélni....
De száz szónak is egy(3) a vége: SZUPERÜL MENTÉL VÉGIG!!!!