Ezt Beának írtam a Keszthelyi Kilóméterek honlapjára. Na most már elegem van a beszámolóimból...
Idei nagy célom - az Ultrabalaton (UB) - előtt mindenképp futni akartam még egy 100km-t, vagy 12h-t. Időben elég közel van a két verseny, emiatt döntenem kellett. Mivel tavaly már voltam Sárváron, ezért idén meg akartam próbálni, milyen a kisbéri verseny. Utólag nagyon jó döntés volt, mert a 12órás hétvégéjére más programom akadt, amire kötelező elmennem.
Tehát április 10-én Kisbéren 7h-kor volt a 100km-es OB rajtja. (http://www.unixsport.hu/100kmkisber)
Itt már a keszthelyi kilóméterek színeiben versenyezhettem, érvényes versenyengedéllyel, így hivatalosan is az OB keretén belül indultam. A rajt előtt 1 órával már a helyszínen voltam, és élvezhettem az ultrafutók társaságát. Nagyon remek emberek, mindig jó közöttük lenni! :)
Elég sok kedves ismerős gyűlt már össze ez alatt az 1 év alatt, amióta ultrázom. Remélem, ez még sokáig így lesz, és bővül a megismert kedves emberek száma is.
7h-kor indultunk a himnusz meghallgatása után. 1 percet sem melegítettem, de minek is egy 100km-es verseny előtt? Mondjuk az első 5km volt a bemelegítő. :)
Kellemes tempóban kezdtem, 5:20 környékén. A pálya nagyon szép volt, Kisbérről futottunk át Bakonysárkányra, egy igen csekély forgalmú műúton. Egy hossz kicsit több mint 8km volt. Egy oda-vissza ("kör") 16,66 km. 6 kört futottunk, így jött össze a 100km, a hitelesített pályán. A verseny nemzetközi, és IAU "C" minősítésű verseny, ami azt is jelenti, hogy az itt futott eredmények hivatalosak, és be is kerülnek az IAU (Nemzetközi Ultramaraton Szövetség - http://www.iau.org.tw/) ranglistáiba.
Hogy őszinte legyek, olyan vagyok mint a hagyma, ami a terveket illeti. Réteges. A felső rétegem mindig ugyanaz. Legyőzni a távolságot, kellemes, remélhetőleg minél kevésbé szenvedős iramban, lehetőleg minél inkább élvezve a futást. A többi - idő, helyezés - mellékes. Az ez alatti réteg azért felállít egy minimum követelményt: ha nincs komoly gond, a táv legyőzése, lehetőleg 10h-n belül. Ez alatti réteg: lehetőleg 9:30-on belül. Ez alatti réteg, ha a 9h sikerülne.... Ez alatti réteg... :) De ezek tényleg mélyen vannak, sokszor én sem fogalmazom meg magamnak, esetleg verseny közben, ha úgy látom, hogy a felső rétegek megugorhatóak. :)
A női mezőny a 100km-n igen kevéske volt. 3-an vágtunk neki a távnak: Kovács Réka ("A" minősítésű 100km-es futó), Horváth Mónika (2x-es spártai hősnő) és jómagam. Belőttem magam egy lehetséges 2. helyre. 100km-en Réka ellen nincs esélyem, Mónika viszont még az ennél is hosszabb távokon a jobb, 100-on legyőzhetőnek gondoltam.
A minősítésekről egy mondat. Az IAU meghatározott bizonyos időeredményeket, amiket belül ha teljesít a futó, akkor minősítést szerez. Ez akkor számíthat - tudomásom szerint - ha nemzetközi versenyre megy, mert minél jobb minősítése van valakinek, annál több támogatást kap az UMSZ az IAU-tól az adott emberért. Remélem, helyesen mondom, bár csak megfigyelésből, nem utánajárásból beszélek. :)
A "C" szint a nőknél 9:30, a "B" szint 9:00, az "A" szint 8:30.
Tehát elrajtoltunk. A kanizsai futóklub elnőke, Sznopek József csatlakozott hozzám, vele futtotam sokáig, sokat beszélgetve, nagyon kellemes társaság volt, köszönöm neki! :)
Rögtön az első frissítőnél ittam valamit, ami Kisbér és Bakonysárkány között volt félúton. Majd a bakonysárkányi fordulónál volt a következő frissítő, majd megfordultunk. Ekkor szembesültünk, hogy igen erős szembeszéllel van dolgunk. Aminek később az az előnye megvolt, hogy hűsített minket. Visszafelé megint igénybe lehetett venni a köztes frissítőt, majd a rajtnál - Kisbéren - ismét frissíthettünk, így gyakorlatilag bő 4km-erenként lehetett enni-inni. Az ultrafutás amúgy igazi piknik. Egész nap csak eszünk-iszunk-futunk. :)
A pályáról még talán annyit, hogy kicsit hullámos, ezért nehéznek mondott pálya. A 100km alatt gyűjtöttünk össze 700m szintkülönbséget, ami persze nem sok, de azért nem teljesen sík. Ez nekem inkább feküdt, legalább mindig kicsit más izmokat terheltem. A széllel inkább meggyűlt a bajom, bár leginkább az utolsó egyeneseben zavart, amikor pedig már igen vonzott a cél.
50km-ig semmi problémám nem volt. Istennek hála utána sem, igaz akkor már fáradtam, és oda kellett figyelnem a testem hűtésére (vetkőzés) és a helyes frissítésre (sósak is). 70 környékén fejben kezdett sok lenni, de nagyon nem nyavalyoghattam, mert különösebb problémám nem volt.
Réka irdatlan iramot ment, maraton környékén már 3km-rel volt előttem. Aztán 50 környékén Zahorán Ádám azzal fogadott a köztes frissítőnél, hogy már első helyen futok.. Kérdeztem, hogy mert mi történt Rékával? És azt a választ kaptam, hogy sajnos gyomorproblémái miatt feladni kényszerült a versenyt. Pedig nagyon nagy időt mehetett volna, ha ezt így folytatja.
Hirtelen elveszett a motívációm, rossz érzés volt, hogy Réka nincs előttem, és pláne, hogy nem fogjuk feltölteni a női dobogót. De eztán persze a futásra figyeltem inkább és csak mentem-mentem tovább.
Sikerült elég szép egyenletes tempót mennem. Persze az első 50km-erem azért gyorsabb lett mint a második, de nem olyan sokkal. Kb 10 perccel.
A vége 8:48:40 lett, ami B szintet jelent! :)
Mónika utánam érkezett be, így ő lett a női második helyezett.
(Férfi indulók azért sokkal többen voltak.)
A futás során nagyon jó volt a frissítőpontokra érni, ahol mindig figyelmes gondoskodás fogadott, és kedves szavak.
Meg szuper volt szembetalálkozni a többi futóval. Ez az előnye mindig megvan az ilyen oda-vissza futásoknak. Buzdítottuk is egymást, illetve sokat hülyéskedtünk. Néha lassú párbeszédek is folytak. A kérdés az egyik hosszon, majd 8km múlva a válasz... :)
Összességében nagyon bíztató volt számomra a futás: nem volt komoly gondom futás közben, és utána sem.
A futás után masszőr, meleg fürdő, meleg étel várt minket. Az eredményhírdetésig fennmaradó 4-5 órát kellemesen beszélgetve, eszegetve, pihenve töltöttük. Fogadtuk a beérkezőket, drukkoltunk az 50-eseknek.
Szabó Béla is nemsokára megjelent, remek időt ment, 1,5h-t javított a tavalyi idején! Ő nagyon keményen a Spartathlonra készül, most minden verseny egy felkészülés neki erre a nagy versenyre. Ez a mostani 100km-re bár még nem tűnik elégnek Spártához, de nagyon bíztató, és drukkolok is neki nagyon, hogy szeptemberig az a kis hiányzó többlet is meglegyen!
Köszönöm a szervezők kítűnő munkáját, és köszönöm a sok-sok ultrafutónak, hogy bearanyozták ezt a szombatomat is! :)
Az OB aranyérmen kívül még kaptam egy nagy hordó Maltovitot, 10 000 Ft-os vásárlási utalványt, étrendkiegészítőket, és egy hatalmas kupát.
Köszönöm most is legfőképpen Istennek (magát az élményt), és találkozunk az UB-n! :)