Eljött a harmadik versenynap, ami már egy normáltávot tartogatott számunkra. Tekintve, hogy az előző napi túrázást sem sikerült teljesen kihevernem, valamint hogy időközben megérkezett Horvátországba is a nyár egy kellemes 30°C fölötti hőmérséklettel, bizony borítékolni lehetett egy kellemes meghalást mára. A kérdést csak az volt, hogy dobom-e a pályát valahol, vagy valahogy mégis sikerül végigkínlódni.
A helyszín eredetileg nem Crni Lug lett volna, hanem Sungerski Lug, csak ott az erdészet volt szíves az előzetes egyeztetések ellenére még a verseny előtt végrehajtani némi erdőtisztogatást, minek következtében a terep jó részét a friss gallyazás teljes mértékben futhatatlanná tette. Ezzel nem akarták szívatni a versenyzőket - pláne hosszú pályákon, ezért inkább átrakták az egész versenynapot pár faluval odébb. Számunkra ez a terep is újdonság volt, nem veszítettünk semmit.
A cél a Risnjak Nemzeti Park bejáratához került, ahol egy kis tavacska is színesítette a látképet.
Mai pályánk paraméterei: 8.4km/330m/25ep. Ez normál esetben 70-80 perc alatt lemenne, de ha most megcsinálom 2 órán belül, akkor kezet fogok magammal. A rajt nem volt messze, rövid kocogás ki odáig, és lássuk mit kapunk mára:
Egy kellemesen lapos, kistöbrös részben kezdtünk, helyenként kicsit zöldebb volt, mint kellene, de nem volt vészes. Sajnos sokat nem tekeregtünk itt, a hármas pontra már át is küldtek minket a világ másik végére. A merre kérdést gyorsan le lehetett tudni, egyenesen túl sok a hegy és a zöld, alsó kerülő nem igazán van, lenn az aszfalton már túl hosszú, maradt tehát a falu fele. És ha már a frissítőállomást is oda telepítették a közelbe, akkor egy kis kerülő még odáig is belefér. A falu melletti pusztaságban méretesre felnőtt a gaz, ráadásul még a térképen jelölt utat is teljesen benőtte a dzsindzsa, itt már érződött erősen a B-helyszín fíling. A terep ezen túlsó része némileg elütött az eddigiektől, egy brutál módon köves, emiatt szinte járhatatlan erdőt kaptunk az arcba, mikor a pusztaságból a fák közé értünk. Szerencsére úttal is el volt látva a terep, és habár igencsak kesze-kuszára sikerült az úthálózat, inkább maradtam úton és kerültem, így legalább biztonsággal tudtam előrehaladni. Megfogtunk néhány pontot az itteni töbrösben, majd kanyarodtunk is vissza a falu felé, természetesen útba ejtve a frissítőt is. Nem sok volt már hátra, mindössze egy kisebb kunkorra kell felmászni, aztán már zúgunk is le a célba. Legalábbis azt hittem. A 13-asnál még épp magamnál voltam, de akkor jött a felismerés: az utolsó hosszú átmenet véletlenül sem lefelé megy. Lehetett választani a rövidebb úton nagy mászás és a hosszabb úton kis mászás opciók között. Nálam az utóbbi nyert. Valahogy csak sikerült leutálnom ezt azt utolsó emelkedőt is, a pontnál azért már kellett kicsit támasztanom a fákat, de innen már tényleg csak le kellett gurulni néhány egyszerűbb pontot nem elrontva.
122:32-es idővel estem be a célba, a várakozásoknak megfelelően teljesen elfogyva. A napi győztestől több mint fél órát kaptam, viszont a 26. hely azt mutatja, hogy a mezőnyünk többi részének is kemény volt a mai etap. Ez utánra kellett volna inkább egy pihenőnap.