A negyedik versenynapra aztán már tényleg Sungerski Lug volt a helyszín, legalábbis a használhatóbb része, a legallyazott hegyoldalt pedig meghagyta a rendezőség a következő Croatia Openre, addigra talán kitisztítják. A terep csak pár kilométernyire volt az első napi Golubinjaktól, de mintha másik földrészen lennénk. Egy kiszélesedett, teljesen lapos, sík völgyben voltunk, kő pedig egy szál se. A célt az erdőszélre telepítették fel.

A mai napra egy rövidített normáltávot kaptunk, ami kilométerszámban nem sokkal maradt el az előző napitól, viszont a szintadatok drasztikusan lecsökkentek: 7.8km/30m/27ep. Ezt 60-70 perc alatt meg lehet csinálni. Kocogás ki a rajtba, hogy aztán felmarkolhassuk a térképet:

A völgy északi részét használtuk ki elég rendesen, kis területen kanyarogtunk össze-vissza. Jópofa volt a terep, az erdő tele volt apró irtás- és bozótfoltokkal, fakihordó utak kesze-kusza hálózatával, sok-sok kisebb töbörrel és völgyszerű képződményekkel. Helyenként még némi mocsár is biztosította a változatosságot. Meg persze némi gallyazás, de a futhatósági tűréshatáron még bőven belül. A pálya végig erős koncentrációt igényelt a terep részletgazdagsága miatt, haladni is lehetett, mászni sem kellett, élevezetes volt nagyon.

Különösebb probléma nélkül sikerült teljesíteni a cuccot, mindössze a 14-esre hoztam össze egy nagyon béna útvonalat, valamint a befutóként is funkcionáló átfutópont utáni kiskörben előjövő erőnléti gondok okoztak még egy pontközeli töketlenkedést a 25-ösnél. A 10 perces átlagot így sem sikerült hozni, ez leginkább a pályavégi lassulásnak köszönhető. A 81:01-es idő a 18. helyre lett elég, és bár megint kaptam egy jó 20 percet a győztestől, mindezekkel együtt a legjobban sikerült versenynap lett ez a mai.

Az utolsó napra ugyanide jövünk vissza, csak a kicsit délebbi területet fogjuk használni. De addig még az utolsó üres délutánon leugrottunk Crikvenicába strandolni egyet. Ha már nyár van és közel a tengerpart, nem lehet nem kihasználni.