34 éves vagyok. Évekkel ezelőtt rendszeresen futottam, aztán 3 éve megszültem a fiunkat és abba maradt az egész. Illetve nem teljesen, mert ha már idegileg padlón voltam, és mindenre üvöltéssel és kekeckedéssel reagáltam, akkor fogtam magam, felvettem a futós cuccom, bemelegítettem és elköszöntem a családtól, mondva hogy megyek futni, majd jövök. Férjem már megszokta ezeket a húzásaimat, de Ádám fiam meglepődött. Jönni akart velem. Na, mondom még csak az kéne. Ennyi friss levegő nekem is jár. Kis településen élünk, a falu szélén. Adott tehát a "poros út", mint remek helyszín a kocogáshoz. Mindig arra jártam régen is, most is. Van egy 16 hetes edzéstervem, aminek teljesítése régen nem okozott gondot, és ha kitartó leszek, akkor pár hét múlva megint nem fog, de most a 7-dik heti kiírást teljesítettem. Szuper volt.
A végén hazaballagtam, mint aki teljesen megváltozott, zuhanyzás, némi kaja. Fiam meg mondta, hogy most ő is futni akar, na mondom, hajrá. Van egy kiszuperált, 30 éves camping biciklink, rajta gyerekülés. Beleültettem és elindultunk, hogy megmutatom neki, merre futottam, aztán hazafelé kérte, hogy vegyem ki az ülésből és elkezdett szaladni előttem. Olyan aranyos volt. Mondta, hogy ő is szeret futni.
Összességében így ma kb. 8 km van bennem, de egyáltalán nem bánom. Tudom "kismiska" vagyok a nagyokhoz képest, de magamhoz képest igenis jól teljesítettem.
Éljen a mozgás, szép napot mindenkinek
Doni
Szia! Gratulálok a mai futihoz! A legnehezebb már sikerült: elkezdted. Mostmár csak folytatni kell!:) Amúgy más "kismiskák" is vannak itt: pl én!:D Soha ne hasonlítsd magad a futásban másokhoz, kivéve ha helyezésekre vágysz. Mert mások vagyunk, más célokkal, más testi adottságokkal és családi háttérrel, stb. Inkább tűzz ki elérhető célokat magadnak, olyanokat, amikért kell küzdeni, de teljesíthetőek. És ha elérted, örülj, és tűzz ki újabb célt. Sok örömöt kívánok!