Kedd van, mára volt betervezve a következő futásom. Nem véletlenül választottam az ember tervez címet, nem jön össze sajnos sem ma, és valószínüleg a hét többi napján sem.

A lányok jobban megértik majd, lehet, hogy valaki volt is már ebben a helyzetben amiben most én. A fiúktól meg elnézést kérek előre is. Egy egyszerű rutinvizsgálaton a nőgyógyász miómát tapintott a méhemen, aztán kiderült ultrahanggal, hogy nem az, hanem ciszta a petefészkemen. Hurrá. Amugy a havi baj nem szokott meggátolni a szaladgálásban, mert inkább úgy éreztem, hogy könnyebben viselem a dolgot. Ezen tapasztalat alapján úgy gondoltam, hogy elmegyek futni, ez volt az az ominózus edzés amit múlt szombaton csináltam.  Sajnos nem javult, hanem rosszabbodott nálam a helyzet. Tegnap már bekellett jelentkeznem egy dokihoz, csütörtök este fogad majd és kideríti hogy most akkor mi van. Addig azonban nem szabad terhelnem magam. Megint hurrá. Mintha az olyan könnyű volna.

Szóval képletesen szobafogságon vagyok. Aki volt már ilyen helyzetben az tudja milyen kellemetlen, aki pedig nem, annak kívánom, hogy soha ne kelljen megtapasztalnia.

TI, akik mehettek futni, gondoljatok rám, egy röpke másodpercig, hogy nem élvezhetem a természet adta szabadságot.

Ui.: Bár ma a munkahelyemen szabadnapos vagyok, azért nem tespedek itthon, mert tologatós biciklin toltam fiamat az oviba reggel, szóval sétáltam, ugyanígy megyek érte ebéd után is. Este meg még elbiciklizek majd szülői értekezletre. Szóval ma is lesz kb. 4 km sétám, és kb. 2 km biciklizésem. Ez vígasztal.

Sóvárogva gondolok rátok, kik épp a futócipőt koptatjátok.

Derűs napot!!!

Doni