Pár nap nem írtam, de olvastalak benneteket. Lassan beszállhatok ismét a kocogók táborába. Remélem. Tegnap este voltam dokinál, megvizsgált, 10 napig gyógyszert kell szednem, valami hormontartalmút, ami állítólag segíteni fog. Fél méterrel a föld felett jártam amikor kijöttem a rendelőből, egyrészt, hogy túl vagyok rajta, másrészt, hogy nincs komoly gond. Volt ugyanis aki már műtétet emlegetett. Na, de lapozzunk, hiszen nincs rá szükség és ez a lényeg. 

Amúgy meg teljesen egyetértek csucsoriedka hozzászólásával, hiszen órákat ülni egy számítógép előtt legalább olyan megterhelő, ha nem rosszabb, mint elmenni egy laza kocogásra. Úgyhogy napi kb. 3-4 km sétám mindig volt, oviba meg haza hozni vinni a gyereket.

A kocogás terén pedig egy egyszerű, ( legalábbis most egyszerűnek tűnő) célt jelöltem ki magamnak. Folytatni októberben a futó, kocogóedzéseket és ha nem adom fel, akkor tavasszal megajándékozom magam egy új futócipővel.

Pen, nagyon sokat jelentett hogy írtál, köszönöm szépen. Érdeklődéssel szoktam olvasni a neved alatti edzésterveket. Nekem, személy szerint, a hosszútávú, laza tempójú kocogás jön be. Az alatt tudok igazán kikapcsolni. Időnként teszek bele egy kis iranyjátékot, de csak saját szórakoztatásomra, mondjuk egy vagy két villanyoszlopközt gyorsabb tempóban teljesítek.

Jó az idő, jó edzést és kikapcsolódást mindenkinek.

Sziasztok: Doni

Kedd van, mára volt betervezve a következő futásom. Nem véletlenül választottam az ember tervez címet, nem jön össze sajnos sem ma, és valószínüleg a hét többi napján sem.

A lányok jobban megértik majd, lehet, hogy valaki volt is már ebben a helyzetben amiben most én. A fiúktól meg elnézést kérek előre is. Egy egyszerű rutinvizsgálaton a nőgyógyász miómát tapintott a méhemen, aztán kiderült ultrahanggal, hogy nem az, hanem ciszta a petefészkemen. Hurrá. Amugy a havi baj nem szokott meggátolni a szaladgálásban, mert inkább úgy éreztem, hogy könnyebben viselem a dolgot. Ezen tapasztalat alapján úgy gondoltam, hogy elmegyek futni, ez volt az az ominózus edzés amit múlt szombaton csináltam.  Sajnos nem javult, hanem rosszabbodott nálam a helyzet. Tegnap már bekellett jelentkeznem egy dokihoz, csütörtök este fogad majd és kideríti hogy most akkor mi van. Addig azonban nem szabad terhelnem magam. Megint hurrá. Mintha az olyan könnyű volna.

Szóval képletesen szobafogságon vagyok. Aki volt már ilyen helyzetben az tudja milyen kellemetlen, aki pedig nem, annak kívánom, hogy soha ne kelljen megtapasztalnia.

TI, akik mehettek futni, gondoljatok rám, egy röpke másodpercig, hogy nem élvezhetem a természet adta szabadságot.

Ui.: Bár ma a munkahelyemen szabadnapos vagyok, azért nem tespedek itthon, mert tologatós biciklin toltam fiamat az oviba reggel, szóval sétáltam, ugyanígy megyek érte ebéd után is. Este meg még elbiciklizek majd szülői értekezletre. Szóval ma is lesz kb. 4 km sétám, és kb. 2 km biciklizésem. Ez vígasztal.

Sóvárogva gondolok rátok, kik épp a futócipőt koptatjátok.

Derűs napot!!!

Doni

Ketten ismét löketet adtatok, hogy jó úton indultam el, amikor futásra adtam a fejemet. Elsőként lassukapitany írt, köszönet érte, aztán Gabi1, nell1, és Tündüs is erről biztosított. Aranyosak vagytok! 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de van aki társakkal tud futni, én viszont inkább amolyan magányos farkas lehetek, mert örömmel tölt el azaz idő amikor egyedül vagyok futás közben. Nincs ott senki és semmi csak én és az út előttem. Érzem a talajt a talpam alatt és a szelet az arcomon. Nem aggasztanak a napi gondok, nem is gondolok rájuk, mégis előfordult már, hogy futás közben "ugrott be" valamire a megoldás, vagy legalábbis egy alternatíva amire addig nem gondoltam.

Amúgy magamról még annyit, hogy munkahelyemen ülő munkát végzek, talán ezért is "fekszik" annyira a futás. Valahol egyensúlyban kell lennie a két dolognak. Ti is észrevettetek már hasonlót?

Ma estig dolgozom, aztán haza a családhoz, gyerekfürdetés, vacsi, mese, és szundi, mert holnap reggel megint ovi. Idén kezdtük, nem megy zökkenőmentesen. Talán ezek miatt a feszültségek miatt is jót tesz felvenni a nyúlcipőt és neki iramodni.

Üdv nektek, kik hasonló cipőben jártok, derűs napokat.

Doni

Sziasztok

Köszönet nektek, akik szántatok nekem pár bíztató szót.

Elkell mondjam, hogy a tegnapi nap után, ma kellemetes izomláz követi lépteimet. Emellett pedig egy jó érzés a lelkemben, hogy tegnap megint elindultam. Minden nap, sajna, nem tudok menni futni, na ne túlozzunk, kocogni, de az edzésterv is heti 3 alkalmat ír elő.Ha ezt sikerül teljesítenem már boldog leszek.

Azt hiszem igaz, hogy az első lépést a legnehezebb megtenni, mert én úgy vagyok vele, ha már elindulok akkor lefutom az előírt távot, illetve időt.

Keddre tervezem a következő "neki futást". Reményeim szerint nem fogja semmi meggátolni.

Szép napot, eredményes edzéseket mindenkinek.

Sziasztok

34 éves vagyok. Évekkel ezelőtt rendszeresen futottam, aztán 3 éve megszültem a fiunkat és abba maradt az egész. Illetve nem teljesen, mert ha már idegileg padlón voltam, és mindenre üvöltéssel és kekeckedéssel reagáltam, akkor fogtam magam, felvettem a futós cuccom, bemelegítettem és elköszöntem a családtól, mondva hogy megyek futni, majd jövök. Férjem már megszokta ezeket a húzásaimat, de Ádám fiam meglepődött. Jönni akart velem. Na, mondom még csak az kéne. Ennyi friss levegő nekem is jár. Kis településen élünk, a falu szélén. Adott tehát a "poros út", mint remek helyszín a kocogáshoz. Mindig arra jártam régen is, most is. Van egy 16 hetes edzéstervem, aminek teljesítése régen nem okozott gondot, és ha kitartó leszek, akkor pár hét múlva megint nem fog, de most a 7-dik heti kiírást teljesítettem. Szuper volt.

A végén hazaballagtam, mint aki teljesen megváltozott, zuhanyzás, némi kaja. Fiam meg mondta, hogy most ő is futni akar, na mondom, hajrá. Van egy kiszuperált, 30 éves camping biciklink, rajta gyerekülés. Beleültettem és elindultunk, hogy megmutatom neki, merre futottam, aztán hazafelé kérte, hogy vegyem ki az ülésből és elkezdett szaladni előttem. Olyan aranyos volt. Mondta, hogy ő is szeret futni.

Összességében így ma kb. 8 km van bennem, de egyáltalán nem bánom. Tudom "kismiska" vagyok a nagyokhoz képest, de magamhoz képest igenis jól teljesítettem.

Éljen a mozgás, szép napot mindenkinek

Doni