Sziasztok.
Idejét sem tudom, hogy mikor írtam. Na, jó megnézhettem volna, de csak annyira jutottam, hogy ebben a hónapban nem volt bejegyzésem. Feri írt, hogy hol vagyok? Jelentem megvagyok. Csak hát a fiam 2 hétig otthon volt betegen, én meg már harmadik hete küzdök a torokfájással, kaparással, meg köhögéssel. Szóval, nekem ez a téli kint futkosás, azt hiszem nem jön össze. Pedig mennyi cuccot beszereztem. Sajnos azonban, olyan helyen dolgozom, ahol beszélnem kell, és nem tehetem meg, hogy elmegy a hangom, mert akkor nem tudok melóba járni. 3 hitel mellett meg ugye muszáj. Tavasszal már volt egy ilyen időszakom, akkor is rám szóltak a kollégák, hogy így nem lehet dolgozni, beszélni déltől este hétig.
Amúgy próbálom az immunerősítést, szedek béres cseppet, az előírt C vitaminnal, valamint még beszereztem, anyukám jóvoltából 1000-es C vitamint, ezt is írta valamelyikőtök. A mézet is bevetem minden nap, teába, kávéba, időnként pálinkába.
Most elszomorodtam, mert eljutott a tudatomig, hogy egy darabig nem szaladgálok odakint, tényleg hiányzik. Valami alternatívát kell majd találnom, de egy hétig járt a fiam oviba és most megint náthás, szóval lehet megint dokihoz viszem majd az ovi helyett. Akkor pedig a szabadnapjaimat otthon töltöm vele. Pedig ezerrel kell dolgozni így az év végén.
Na, eleget keseregtem. A csudába, hogy miért van rajtam ez a depi? Talán az időjátrás hat rám így? Lehet öregszem. Ha van valami lélekgyógyító tippetek, köszönettel fogadom.
Addig meg fussatok, szaladjatok, rohanjatok, vagy kocogjatok, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Vágyódva gondolok rátok.
Üdvözlettel: Doni