Balaton 50 teljesítménytúra

A Vértesbe készültem, még GPS track-et is csináltam, de úgy látszik, van még valami elvarratlan szál a múltamban ott a Balaton körül, mégiscsak Füreden kötöttem ki.

Sokszor voltam már ezen a túrán, négyszer, vagy ötször is talán, de eddig még nem sikerült kétszer azonos útvonalat teljesítenem :-). A végletek túrája ez, vannak benne gyönyörű kilátások a tóra, az 1410 méter névleges szintnél többnek érződő, szinte négykézlábas mászások, sok aszfalt, jó futható erdei ösvények, terepfutó ínyencfalatnak számító sziklás részek, és olyan dzsumbujos, kidőlt fás, zegzugos, jelzetlen szakaszok, ahol a 2 km/óra is szép teljesítmény. Ezért hosszúnadrágban indultam és nem is bántam meg.

Fénypontja a túrának a 34 kilométernél található Koloska-forrás, ami az általam elképzelhető ideális frissítőpont. Az is emeli persze a fényét, hogy ez az egy van a túrán, és pont a legnagyobb bozótharc után. Szóval van kontraszt. A kínálat gyümölcsleves, vajas és kacsazsíros kenyér paradicsommal és savanyúsággal, sóval, közvetlenül a forrásból, saját kezűleg tölthető hideg vízzel.

Ez a víz más, mint ami a csapból folyik, a Balaton-felvidéken a só sósabb, a kenyér puhább, a sziklák fehérebbek, a kilométerek hosszabbak :-). Olyan mediterrán itt minden. Hamvas Bélának van erről egy írása, talán ma elő is keresem.

Szóval, valami elvarratlan szál lehet, nekiugrottam a hegynek, mint larzen és akibacsi módszerük fénykorában, rövidesen csöpögött is az orromról az izzadtság. Lefelé sem sajnáltam magam a technikás terepen (running with reckless abandon, ezt olvastam valahol és megtetszett, ez járt a fejemben). Messze gyorsabban mentem, mint amit végigbírhatok, és amúgy sem volt egy gyors idő a célom, ez nem olyan túra.

Meredek mászás, technikás lejtőzés háromszor egymás után, ez a Balaton-felvidéki kék, Füred és Lovas között. Innét elhagyjuk a tavat, irány a Király-kút. Szép sziklás völgy, patak folyik benne, éppen szembe az úton :-). Ezt is privatizálta valaki, de legalább rendben van tartva és ki van írva, hogy lóval, bringával, gyalog be lehet jönni.

Veszprémfajsz előtt szinte giccses a kép, virágos rét közepén futok, az ösvényen rövid fű, mintha nyírnák, a domb mögül csak a fehér templomtorony látszik, na meg a háttérben a Bakony hegyei. Szép kálvária van itt, kár, hogy nincs ellenőrzőpont a tetején, önszorgalomból azért nem megyek fel. Aztán pár kilométer aszfalt gyorsan elszalad, rossz emlékeim vannak innét, de most jobb a formám, meg meleg sincs.

A következő piros keresztet tavaly (vagy tavalyelőtt?) már sikeresen végigkövettem, most nem, vadregényes helyeket járunk be egy csapat montissal. Szerintem nem sokat hosszabbítottam, de az eltévedés mindig demoralizálja azért az embert. Nem baj, legalább sétáltam elég sokat. Aztán jön a bozótharc a forrásig.

A Recsek-hegy olyan, mint a Boleró. Emelkedik, aztán még jobban, aztán még jobban, még meredekebb rész tűnik elő a lombok közül, végül majdnem leér a kezem. A kilátóból a teljes túra útvonala végigkövethető, csak az a Tihanyi Apátság ne vigyorogna rám olyan gúnyosan :-).

Hidegkúttól is valami alternatív úton megyek tovább, itt még a mai napig sem tudom, mi a helyes. Egyszer meg kéne nézni GPS-szel. Minden évben ugyan az a bácsi vár itt a ponton ugyan abban a régi autóban.

A kedvenc meggyfáim eltűntek, úgy látszik, parlagfüvet akarnak termeszteni helyettük. Füred előtt megtalálom, amit még soha, ahol bemegy a kék az erdőbe. Eddig kínomban mindig átvágtam a szántóföldön. A jutalmam egy nagy, virágos fennsík az utolsó 3 kilométer aszfalt előtt.

Végül beértem, 6:32, telefon GPS szerint 51,4 km, ami nagyjából reális. Teljesítménytúrázni jó :-).