No, hát, hogy is volt. Idén pár év süllyesztő után sikerült visszatérnem, ez pozitívum. Sok kilométerrel kezdtem az évet, futottam zsinórban pár százmérföldes hetet, 80, 100 kilis edzéseket is, lassan persze. Jó volt, de valahogy ez sem hozta meg a nagy áttörést. Mire jöttek a versenyek, már kiestem a ritmusból, éppen a futást még bírtam volna, de bezavart a munka, megtört a sorozat, és a sok téli, reggel négykor kezdett 20+ km közben talán fel is őrlődött az akarat. Túl sok sör kellett volna már, hogy bírjam :-)
Eljött a tavasz, Sárvár, a 24 óra, amit olyan sokszor próbáltam és mindig elbuktam, de mindig visszatértem az újabb pofonért. Most végre összeállt a kép, nem egy nagy eredmény, 182, de végig kitartottam.
Utána kevesebb, de intenzívebb edzés, majd a Balaton-kör. Gyenge voltam, testileg és lelkileg is, feladtam. Bár ez nem jó szó. Elfogytam inkább, nem volt tovább, nem volt már mit feladni, lemondani csak arról lehet, ami a miénk.
A hideg téli futásokon mindig arról álmodoztam, milyen jókat tekerek majd a nyáron. Ebből semmi sem lett, alig vagyok 1000 km fölött, a szobabiciklit is beleszámítva.
Augusztus eleje, hirtelen felindulásból Komárom, 24 óra. Fejben már át tudtam fogni, valahogy megértem rá végre. Az éjszaka közepén reccsent egyet az Achillesem, bedagadt. Nem álltam meg, úgyis minden versenyre úgy megyek, hogy talán ez az utolsó, ne befolyásoljuk a sorsot. Javítottam is az egyéni csúcsomon. Do or die. Azóta is fájogat, mostanában nem tudnék olyan klasszikus hosszútávfutó edzéseket csinálni, hogy minden nap fussak 10-20 kilométert. Nem is kell.
Titokban mindig a multiday versenyek izgattak, de sosem volt meg a bátorság, macerás is lett volna elutazni valahová a világ másik felére. Most nincs kibúvó, Sipiék megrendezik nekem Balatonfüreden májusban. Már készülök, persze nem úgy. Egyenlőre inkább minél fittebb és erősebb szeretnék lenni, meg javítgatom a gyalogló technikámat. Szükségem lesz rá :-) A specifikus edzés ráér márciustól.
Vannak, voltak aztán idén kisebb, érdekes dolgok, félmaraton, triatlon, evezés, súlyzózás. Jók ezek, szeretem, de ugye ez nem az az addiktív káros szenvedély, mint az ultrázás, csak buliból csinálom.
Szeretem ezt az oldalt is olvasgatni, ad valami lelki segítséget, ha látom, hogy nem csak én szenvedek ettől a káros szenvedélytől. Bár azt hiszem, a súlyosabb esetek közé tartozom :-) Na, hajrá!
..Olyan lesz az öregségünk, ahogyan élünk.
Lehet, hogy úgy végezzük, mint egy kihalt város, de az is lehet,
hogy olyanok leszünk, mint egy hatalmas fa,
amely jelentőségteljes marad még akkor is,
ha már nem tud megállni a lábán. "
De előbb, ... legyen meg, amire vágysz! :o)
http://www.youtube.com/watch?v=9myoXFk-O4U&feature=related