Mennyit kellene ahhoz futni, hogy a legjobb eredmény érjük el? Az egyszerűség kedvéért, no meg azért mert engem ez érdekel, gondolkodjunk olyan távokban, ahol a versenytempó teljesen aerob, és gyorsasági munkát már nem szükséges végezni. Most tekintsünk el attól, hogy van, aki szerint a leghosszabb ultratávokhoz is jól jön az anaerob edzés.

Az kétségtelen, hogy a mezőny első felében futók általában magasabb heti kilométert edzenek, mint a szintidőért küzdők. Viszont korántsem biztos, hogy ez valóban az oka annak, hogy jobban futnak. Talán csak azért tudnak többet edzeni, mert amúgy is tehetségesebbek. Ha valaki a mezőny végéről megpróbálná leutánozni a felkészülésüket, csak simán kimerítené a szervezetét vagy megsérülne.

Az logikusnak tűnik, hogy egyre jobbak leszünk, ha egy alacsony szintről fokozatosan növeljük az edzésmennyiséget. Biztos vagyok benne, hogy heti 80-ból messzebb jutok a versenyen, mint 50-ből. OK, menjünk fel százra, 120-ra, 160-ra. El kell jönni egy pontnak, ahol a több edzés már nem okoz javulást a versenyen, és el kell jönni egy olyan pontnak, ahol visszaüt a túledzés, hiába futottam többet, a versenyformám romlik. Úgy tűnik nekem, hogy ez az optimális edzésmennyiség nagyon egyéni. A legtöbb, persze nem kezdő (ultra)futó számára valahová 80 és 200 km közé tenném. És ez nem biztos, hogy attól függ, a mezőny melyik részébe tartoznak.

És most jön az igazán nehéz kérdés. Honnét tudjuk, hogy nekünk akkor 80 vagy 200 a megfelelő? Rövidebb távokra készülőknél, akik gyakran futhatnak tesztfutásokat, felkészülési versenyeket, mért edzéseket, talán jobb a visszacsatolás, látják, javulnak, vagy romlanak az idők. De aki sosem fut maxra edzésen, mert nem olyan távra készül? Mire észreveszi, hogy sérülés vagy kimerültség fenyegeti, már talán túl késő, lehet, hogy hetek, hónapok alatt sem tud visszajönni ebből az állapotból, főleg, ha nem akarja drasztikusan csökkenteni a terhelést.

Vagy csak a maximális óvatosság segít a határaink feltérképezésében? Fussuk az első versenyt 80-ból, fél vagy egy év múlva 100-ból, két év múlva 120-ból, míg úgy nem érezzük, ez már sok volt?

Esetleg kössünk kompromisszumot, törekedjünk a minimálisan elégséges felkészülésre, amivel biztosan nem teszünk kárt magunkban, de valószínűleg a versenyen sem érjük el a lehetőségeink határait? Mondjuk ebben az esetben arra is több esélyünk van, hogy 30 év múlva is rajthoz tudunk állni.