A 6. alabárdos edzésnaplója
Tanultam. Mármint nyúlbélaságom történetéből, úgyhogy a délutáni harmincegy fok hallatán úgy döntöttem, az hajtsa ki a belét, akinek hat anyja van.
Nekem nincs, így azután a Kft régi slágerét dúdolgatva indultam el. „Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk állatok, hanem kulturált emberek…” Hát nem? Tovább az eredetire>>
Valamennyit hűlt. Nosza rajta – gondoltam reggel – majd most. A város úgysem lesz zsúfolt, elvégre még tartanak a nyári szabadságok. Most még lehet(ne) egy jó tempót menni. Tovább az eredetire>>
Ha ciki, ha nem, nyúlbéla vagyok. Ezt be kell ismernem. Amikor először mentem el a CriticalMassra, a végén remegett a lábam, nem kaptam lebegőt rendesen. Egyszóval kidöglöttem. Addig egyfolytában még sohasem görkoriztam annyit. Tovább az eredetire>>
Na ismét görkorcsolyán. Ez azt jelenti, hogy a szabadságnak vége... Négy hét kimaradt. Volt ugye eső, meg Volt-fesztivál, meg egy kis nyaralás… Szóval négy hét kimaradt. Tovább az eredetire>>