A 6. alabárdos edzésnaplója
Azon gondolkodom, hogy vissza kellene olvasni ezt az edzésnaplót. Na nem a nyavalygásomra vagyok újra kíváncsi, elég volt leírni. Újraolvasni biztos, hogy még szörnyűbb lenne, így viszont nem igazán emlékszem, hogy mik voltak a tippjeim a futóképességemről… Na, sokat nem javult az önbecsülésem ezen a téren, de valahogy ma sokkal jobban érzem magam.
A fene sem gondolta volna az elején, hogy az év vége előtt túljutok a 200. kilométeren. A száz is végtelenül soknak tűnt. Tovább az eredetire>>
Majd három hét. Ennyi maradt ki eddig a decemberi trappolásból. Azt hittem több lesz…
Az edzésnaplót ugye ott hagytam abba, hogy valami nyavalya kiütött. Nem kicsit, nagyon, hogy klasszikussá vált mondatokat idézzek. Nyomtam az ágyat nyolc napon keresztül, és a dokinéni úgy engedett vissza dolgozni, hogy a futásról, úszásról még egy hétig – khmmmm – lebeszélt. Erősen.
Mozgott bennem az elhatározás, hogy vasárnap újrakezdem. Tovább az eredetire>>
Magyarázom a bizonyítványom
Magyarázom a bizonyítványom, mert az – lássuk be – sokkalta jobban megy, mint a futás.
Igazából a nem lenne szükséges a bizonyítvány magyarázására, de ez legalább alkalmat arra, hogy betűket rakogassak sorba a blogomban, és ezzel esetlegesen szórakoztassam azt, aki hajlandó mindezt elolvasni. No de…
Hétfőn kritikát kaptam – jelzem jogos volt és építő – egy októberi bejegyzésre Azt írja, hogy szerinte túl gyorsan és túl keveset futok. Tovább az eredetire>>