Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
A száz meg a hideg
Száz kilométer. Olyan jól esik leírni. Meg azt is, hogy egy hónap alatt, meg hogy én. És főként azt, hogy futottam… Jól esett. A hó is. De az már nem. Legalábbis nekem.
Bevallom, kezdem unni a havat. Marhára. Meg a mínuszokat is. Tovább az eredetire>>
Rambó 3.
A reggeli mínusz hat fokban elkövetett trappolásomra Njoco aBébielefántoktó, csak annyit felelt, hogy „kemény vagy, mint a rambó3”. Majd folytatta, hogy csak úgy lightosan lefutja a dupláját.
Na ki a király? Hát nem én.
Nézegetem az edzésonline napi bejegyzéseit, majd száznegyven trappolás, hogy más sportokkal ne is foglalkozzak. Olyan távokkal, amikkel úgy vagyok, mint Wágner úr a száz fonttal. Tovább az eredetire>>
Mérföldkő
Mérföldkő. A mai reggelt nem tudnám másképpen jellemezni. Ha vissza merném olvasni magam, akkor valami olyasmivel találnám szembe magam, hogy milyen kishitű voltam. Vagyok.
Augusztusban azért húztam futócipőt, mert erőnlétileg fel akartam készülni az idei Tour de Tisza-tóra. Nem, nem futóversenyről van szó. Tavaly a versenyen indulhattak görkorisok is. Nekem egy hallójárat gyulladás viszont elvette a kedvem. Kihagytam és bántam. Jó utána siófokon a Wink jól sikerült, de a Tisza-tavi 55 kilométer azóta is piszkálja a fantáziám.
És itt jön a képbe az erőnlét. Tovább az eredetire>>
Bolondos január
Na most, ha valaki azt mondja, hogy csak az április bolondos, már ami az időjárást illeti, azt lehet, hogy marhának nevezem, lehet, hogy leköpöm, sőt még a megrugdosását is fontolóra veszem.
Persze az utóbbiakat csak úgy gondolatban, Rejtő után szabadon.
Ma este végig pörgettem a kerekeket, mármint a kedvenc görkorimét. Elvégre holnap mégiscsak sztrájkolni fog a tömeg közlekedését biztosítók igen nagy tömege. Ez még akár érthető is lenne, ha az újkori sztrájktörténet nagyszerű hullámlovasa, nem feküdt volna rá a BKV-s sztrájk első hullámára. Továb az eredetire>>
Hóban
Valójában augusztus óta erre vártam. Mármint arra, hogy kimenjek futni a hóba. Erre az első alkalmat richtig elpuskáztam.
Először is pont akkor kezdett esni, amikor még a jó doktor néni javaslatának értelmében nem igazán volt célszerű futnom. Azt mondta orvosilag nem javallott.
Másodszor meg nem igazán voltam itthon. Ott meg még nem tartok, hogy egy kétnapos bécsi kirándulásra futócipőt vigyek. Állítólag az ember eljuthat arra a szintre, hogy erre is képes, de ez még olyan hihetetlennek tűnik... Tovább az eredetire>>
