A 6. alabárdos edzésnaplója
Most el kellene panaszkodnom arról, hogy egy bizonyos kor felett az embernek a munkája… ha nem is az első, de bizony valahol azon a környéken helyezkedik el, aminek ezáltal vannak következményei.
Például ilyen következmény, hogy se ideje, se energiája az ember gyerekének elmenni egy versenyre. Na pont így nem jutottam el ma Tamásiba a Tavaszi futóversenyre, aminek pedig volt egy tíz kilométeres görkori futama… Tovább az eredetire>>
191 nap után ismét nyolckeréken. Ismerkedtem, az ismert útvonallal... és semmi sem változott. Tovább az eredetire>>
Első verseny - V. Imre - Lőrinc
Alabárdos
| 2010-03-15 21:19:58 |
1 hozzászólás
Mondhatnám, hogy nekem nyolc. Mármint kilométer. Annyit be mertem vállalni, meg aztán különben is kíváncsi voltam, hogy mire elég fél év szaladgálás.
Ha jól emlékszem, utoljára vagy huszon éve voltam valami városi futóversenyen. Akkor is tavasz volt. Igaz, akkor csak hat kilométert kellett volna futni, és a nevezési díj sem érte nagyon el a száz forintot. Vagy maximum kétszáz lehetett. Chipes időmérésről meg nem is hallottunk… Na akkor négy kilométer után betértem az első sörözőbe, és sohasem futottam be a célba. Tovább az eredetire>>
Persze, hogy nem vettem elő pénteken a görkorcsolyát. Az időjárásfelelős lebeszélt. Én meg hittem neki. Jó, meleg az nem volt, de attól még nyugodtan gurulhattam volna. Vártam a havas esőt.
És nem jött. Szombaton is vártam. Egész délelőtt. Megint nem jött. Tovább az eredetire>>
A tél, a tavasz, meg a versenyálmok
A tavasz egy kicsit visszavonul…
Mondanám, hogy sebaj, de azért nem örülök. Jól esett az az egy-két nap, amikor határozott plusz fokokban futottam. Most majdnem azt írtam, hogy már el is felejtettem, hogy milyen az, amikor nem fagy rám az izzadság a futás végén, de ez azért nem igaz, mert igazából sohasem fagyott rám. Tovább az eredetire>>