A 6. alabárdos edzésnaplója
Persze most a fejemre lehet olvasni, hogy az előző tél elején mennyire szerettem volna hóesésbe futni, mert hogy az milyen szép lehet. Mellesmeg szép is az, de a szépség élmény leginkább a lefelé közlekedő hópelyhek intenzitásától függ.
Mert hétfőn határozottan nem tetszett, hogy a windows egykori space képernyőkímélőjéhez hasonló élményben van részem. Tovább az eredetire>>
A múlt héten azt mondtam, hogy ha tudom tartani a kilométerenkénti öt és fél percen belüli időt, akkor emelem a távot ennek a hétnek a végén.
Nos ezt egy kicsit előrébb hoztam, így már csütörtökön a nyolc kilométerrel próbálkoztam. Sikerült. Tovább az eredetire>>
Tudom én, persze, hogy tudom, hogy dőreség előre inni a medve bőrére. De ha egyszer olyan jól esett leírni, hogy egy hét alatt harminc másodpercet tudtam javítani a tempón.
Benne volt a lehetőség, hogy csak egyszeri alkalom volt, de azért hátha. Tovább az eredetire>>
Na a lendület, az meg van már.
Bevallom nem gondoltam volna, hogy három alkalom alatt a tempóból harminc másodpercet tudok faragni. Én azt hittem, hogy ehhez kell egy olyan tíz alkalom, és talán egy hónap alatt fogok visszaállni a korábbi szintre, azaz az ötperces kilométerekre. Tovább az eredetire>>
Ha ezt így folytatom, eléggé kevés bejegyzés kerül az edzésnaplómba ebben az évben. Két héttel ezelőtt tudtam rávenni magam először arra, hogy egyáltalán futni menjek.
Ahhoz képest, hogy idén ez volt az első alkalom nem is volt olyan tragikusan pocsék. Mondom ahhoz képest. Tovább az eredetire>>