2007. április 1. A FUTÓbolondok napja.

Kicsit izgulósra sikeredett a hétvégém- azon izgultam a legkevésbé, hogyan fogok hazajutni Agárdról, pedig nem volt egészen tiszta a dolog... Na de nem ez a lényeg.
Dunaújvárosból mentem BP-re szombaton a suliból. Tesóméknál aludtam, egész nyugodtan. (Úgy látszik kezdem megszokni, félévente egyszer ott alszom egy-egy verseny miatt.) Reggel viszont nem mertem a későbbi busszal indulni, amivel elvileg simán odaérhettem volna, így fél 7 előtt már elindultam. Újpestről metróval mentem a Deák térig, ahol kicsit felmentem a felszínre, hátha találok egy nyitva levő reggelizőhelyet. Persze semmit nem sikerült (attól még lehet, hogy van:), így mentem tovább a Batthyány térre a másik metróval. Ott persze extra felszereltségű metróállomás volt, Fornetti pékséggel, WC-vel, zuhanyzóval. :D Az első kettőt ki is használtam.
Volt időm még 8-ig nézelődni, sétálgatni a téren. 8-kor indultunk, Jozsef szállított engem és Laci307-t. Időben odaértünk Agárdra, volt idő a regisztrációra, beszélgetésre, átöltözésre. Ezt jó későre halasztottam, mivel igencsak hidegnek tűnt az idő.

(folyt. köv., de most éhesek a gyerekek :)

Naszóval :)
Azt gondoltam, nagyon hideg csak nem lesz már sokáig, így a verseny kötelező pólóját húztam trikóval, hosszúnadrággal. Hosszúujú vékony felső nem volt nálam, pulcsi meg biztos túl meleg lett volna- de végülis hosszútávon bevált ez az öltözék. Ja, tényleg: ez volt életemben eddig a 2. leghosszabb futás. :) (1. Plus M, 3. YT 30km 2006-ban mindkettő)
Rajt után, ahogy szokott, vitt magával a tömeg vége (túl előre sose szoktam állni), mégis csodálkoztam, hogy a "záróbusz", Ajanó nem ért utol. Gondoltam, jobb az elején egy kis előnyben lenni, a végére úgyis lassulok, és utolér. De ez csak félig lett így. 
Az első frissítőig elég jól haladtam, és meglepetésemre ott utolértem Lacit és kísérőjét. Egy darabig követtem őket, aztán nagyon belelendültem a futásba, sikerült is megelőznöm őket. A táj szép volt, még a tó mellett előztem, de utána hamarosan eltávolodtunk tőle, és csak jó sokára láttuk meg újra. Panferik volt, akivel időnként kerülgettük egymást és kb. 25km-ig  látótávolságon belül volt. Ez jó volt, mert más futót ritkán láttam, és az útvonalban némileg elbizonytalanodtam időnként. A 23. km-nél levő frissítőpont után kezdtem rohamosan lassulni. Hamarosan egyedül maradtam, nem láttam futót se előttem, se mögöttem, de örültem, hogy addig elég jó tempóban eljutottam, és nem akartam nagyon lassulni. Ahogy a tóhoz értem és Agárd felé visszakanyarodtam, egyre nehezebben ment a futás. A szél is állandóan fújt, lassan a térdeimet is kezdtem fájósnak érezni. Az utolsó frissítőpont után már sokszor gondoltam a gyaloglásra, néha le is álltam pár lépésre ivás vagy orrfújás ürügyével (még anélkül is 1 v. két alkalommal, szégyen és gyalázat...). Ekkorra tényleg nagyon lelassultam, de lehet, hogy a táv is hosszabb volt (FB mérés szerint 32.5km, én 31.5-et könyveltem el a hivatalos mérés alapján). Igaz, az utolsó frissítésnél pár percet el is beszélgettem, azaz meghallgattam, amit meséltek, de ez a lényegen nem sokat változtat, így is csigalassú voltam.
Aztán végül csak beértem, majdnem 4 óra alatt. Nagyon örültem, hogy beértem, és a nyakamba akasztották az érmet! :) Még az órámat is elfelejtettem leállítani időban...  Kellemes futás volt, de felkészülten és tovább társaságban futva még  jobb lett volna. Na majd legközelebb! :)

A busz, amivel BP-et kihagyhattam volna az útvonalból, persze már előbb elment (kb. amikor célba értem), így Józsefékkel visszautaztam Bpre, onnan pedig busszal mentem a gyerekeim után. Az utazás Bp-től majdnem annyi ideig tartott, mint a futásom, de legalább szunyókálhattam közben. Csak a lábamnak nem volt kényelmes, de ez egy másik történet..