Egy újabb verseny, amelyre szerencsémre 'rábeszélt' tesóm! :) És nem utolsósorban el is vitt autóval Diósjenőre; tömegközlekedve kissé bonyolult lett volna, azt hiszem.
Először azt gondoltam, nem érdemes elmennem 7km-ért. A 21 meg őrültség lett volna, eddig 3 hét alatt futottam csak kb. ennyit augusztusban. Annak is több mint felét ezen a héten... Aztán tesóm meggyőzött, hogy nem olyan kevés az a 7km, lesz benne szint is szépen. Hát jó! Úgyis rég voltam versenyen...

Időben odaértünk délelőtt, hamar beneveztünk. Volt idő kényelmesen átöltözni, amiközben szerencsésen elhagytam az ebédjegyemet (legalábbis azóta se került elő- de nem volt baj, mert úgyis gulyás volt, én meg elvileg húsnélküli koszton élek), kiderült, hogy nincs sapkám, pedig határozottan emlékeztem, hogy beraktam a -zacskóba zárt- cipőm mellé. Ezután már csak a telefonomat ejtettem le pár perc múlva, a fejemet nem hagytam el sehol. Kész csoda! ;) 
Nagyon szép a táj, szeretem a hegységeket, a Börzsönyt nem is sokszor láttam életemben. (Ennél talán csak a Bükk van jobban lemaradva). Szóval már ezért is megérte elmenni. A verseny megnyitóján kiderült, hogy az erdő is ritkaság, vegyes tölgy és vörösfenyő. Újabb pozitívum! :) A rajthoz 1km sétával lehetett eljutni, nekem elég is volt bemelegítésnek a gyaloglás. A 21km-esek indultak először, 11-kor, mi jó 20 perccel később, hogy ne keveredjenek össze a mezőnyök (nem jött össze, de erről majd később:).
Mi már igazi vadászpuska-lövésre rajtolunk, az első rajtnál valami gikszer miatt ez nem jött össze. Jó nagyot szólt, de nem ijedtem meg :), szép kényelmesen kezdtem a futást, hamar felvéve a sebességemhez illő utolsó pozíciót. Attól féltem, hogy nagyon lemaradok, de szerencsére nem így lett. Nem mondhatom, hogy jó erőben éreztem magam, de azért folyamatosan ment a kocogás felfelé. Az úton egy helyen szép kis vörösfenyő-tobozokat láttam. Aztán egy ágat is, rajta néhány tobozzal, reménykedtem, hogy visszafelé még ott lesz, és nem szedtem fel.
Egy idő után az előttem lévők sétálni kezdtek, így lassan eléjük kerültem. Később még egy sétáló lányt megelőztem, így már hátulról számítva sem voltam dobogós helyen. A fordító előtti kb. 400m már lejtős, kellemesebb, mint az addigi folyamatos emelkedő. A fordítónál kis séta, ivás ürügyén, aztán irány vissza a hegyre. Mintha kicsit jobban ment volna itt  a felfelé menet, de az igazán kellemes az utána következő lejtő volt, ami levitt egész a célig. Közben megelőztek az első félmaratonisták, azaz mégis összekevederedett a mezőny, de ez már nem volt gond. :) Felszedtem a felfelé kiszemelt ágacskát, meg még egyet, és azokkal tettem meg az utolsó 1.5km-t. Jólesett nagyon a lefelé futás, kifejezetten kellemes volt! A célban még hajrára is telt az erőmből, ami nem csoda, hisz majdnem 52 perc alatt futottam le a 7km-t.
Kis szurkolás, beszélgetés, -a többieknek ebéd- után néptáncosok műsora volt, majd eredményhirdetés és ajándéksorsolás, utána indultunk haza.

Itthon kiderült, hogy a sapkámat tényleg beraktam, csak egy másik zsákba raktam először a cuccokat, és amikor onnan átpakoltam a másikba, nem vettem észre, hogy a sapi benne maradt. Nem volt nagy gond végülis.

Nyirmogós utószó:
A július nagy nehezen meglett 100km-es, de az augusztus még rosszabb, mint a május-június... :((( Talán 50km-em sem lesz meg. DE végre jön a szeptember, az ovi, a suli, most már csak sikerül heti 3-4 alkalommal is futnom!!!! És le is kell fogyni, a nyáron csak híztam megint, pedig a fogyás lett volna a célom. Nem is csoda, hogy lassan megy a futás.

(Mi a frász rángatózhat a derekamban?! Eredményhirdetés óta csinálja...