Múlt héten újra elkezdtem futni.
Az az érdekes, hogy nem érzem igazán megterhelőnek a futást- ahogy a tüdőm bírja, azt könnyedén bírja  a lábam is. Persze igyekszem közben vigyázni a sarkamra is, de nem panaszkodik most (kop-kop-kop).

Valószínű, hogy a pár hónapja kezdett taj ji gyakorlatok eredménye (amik néha majdnem izomlázat is csinálnak combban, na de annyira nem visszük túlzásba szerencsére :) ). Már 2. éve járok ezekre az edzésekre, és határozottan fejlődöm. Hajlékonyabb, erősebb és test-tudatosabb lettem. Persze ahonnan indultam, nem volt nehéz javulni. :D Mindenesetre most ennek örülök.

Sőt, még fogytam is, részben szintén az említett gyakorlatok miatt, no meg a lelki problémák- amik most más jellegűek, így nagyétkűből kis étvágyú lettem, havi kb. 1kg lement november óta. Mire jó, ha az ember bánatos... 70kg alá kerültem végre, a futásban is talán ezt is érzem.

Ezen a hétvégén különösen zaklatott vagyok, úgyhogy nemcsak hogy alig tudok enni, de megyek mindenhová, ahova csak lehet, mint a mérgezett egér, úgyhogy fogyogatok tovább. :) Éjjel a bicajozás, futás, séták, ma úsztam is, végre újra! (Köszönöm egyik kedvenc szomszédasszonyomnak, amiért elrángatott, nem sok kedvem volt menni...)

Szóval talán lesz valami a futásból is; ha nem lesz gond ezen a héten a kisebb távokkal, jövő héten meg akarok próbálni egy 10km-hez közelebbi távot.