A tavasz is (bár állítólag egy-két nap és itt a tél), meg a futásom is. Talán a fogyás is- egy másfél óra közeli futás után érdemes mérlegre állnom! ;)
Régebben is gondoltam rá, hogy az emberben (de legalábbis bennem) létezik valami napelem-féle; ha napsütésben futok, valahogy jobban megy. (Kivéve, ha túl meleg van, akkor megint romlik a teljesítmény. De a mai 10 fok körüli nem volt túl meleg.)
Na de a lényeg, ma elindultam úgy, hogy egy órát azért kéne futni, 8 körre gondoltam (*1.2km). Három nap pihenés után egész jól indultam, már a  felfelé 1.2km 9 percen belüli lett, az első valódi kör szintén. Kéne kicsit gyorsulni, gondoltam, és elhatároztam, a lámpaoszlopokhoz igazodva futok gyors-lassú szakaszokat. 2-3 gyors után következett 1-2 lassú, lámpaoszlop-távolságtól és kedvemtől függően. Meglepődtem, hogy 8 percen belüliek lettek a körök, pedig futottam túl gyorsan a gyorsakat sem. 3 kör után aztán elfáradtan, egyet futottam jó lassan (9:08), utána igyekeztem megint tempósabban, így a résztávos edzésrész után jött egy fokozó is. :) Lefelé igyekeztem kényelmesen kocogni (okulva a múltkori 'száguldozás' utáni térdfájásból- 8:04).
Végül 10 kör lett, azaz 12km. (Ez az idei maximumom sajnos.) Jólesett az egész! Máskor is megpróbálom kicsit erőltetni a sebességet, így kisebb szakaszokban talán nem árt az ízületeimnek sem.

Közben néha mintha kereplést véltem volna hallani az oviból, ami körül futottam, de azt hittem, csak valamelyik játéknak lehet hasonló hangja. A kitartó futás azonban választ eredményezett, télűzőt tartottak valószínűleg az oviban, mert tüzet is raktak az udvaron, így tényleg kereplőt hallhattam! Mint a jobb futóversenyeken..