Kis ünneplés: idén 200km fölé kerültem a csütörtöki futásommal. Ahogy azt a mosolygós topikban már említettem is. :) Ez a hét viszont nem lett/lesz 30-as, csak picivel 20 fölött. Hja, betegek a gyerekek.. :( Most a kisebbik fiam bírja a legjobban, ő nem hiányzott a suliból, viszont menni kellett érte edzésre csütörtökön, apukájuk meg későn jött a többiekhez- így esett, hogy kevés időm maradt a futásra, s emiatt is igyekeztem kicsit gyorsabban haladni, na meg az emlegetett 'pasik' miatt is.  Az elsőt a futás elején pillantotam meg, nem volt kedvem hosszan futni utána (mit gondolna rólam:), aztán meg amikor leelőztem, nem szívesen totyogtam volna az orra előtt, így igyekeztem elhúzni. Idén még szerintem egyszer sem értem fel ilyen hamar a dombtetőre! :)) Odafönt az oviban farsang lehetett, onnan jöttek a gyerekek, egyik kereplővel (már megint:), a másik meg megkérdezte az anyukáját (aki egyébként ismerős, német anyanyelvű), hogy "Wohin lauft..."- a végét nem hallottam már, de jólesett, hogy velem foglalkozik valaki (2. pasi:), így továbbra is elég lendületesen haladtam. Ezután kicsit lassultam a következő körön, de azután futókkal találkoztam, egyikük ismerős, integettünk egymásnak, és újra gyorsultam egy cseppet. A lejtő határozottan lendületet adott megint. :)
A főutcán futottam a fiam edzőterméig, de mivel volt még idő, és távban is kellett a plusz, a KRESZ-parkba tettem egy kitérőt és ott futottam 2 kört (nosztalgiáztam is, régen ott laktunk, és amikor a fiam pici volt ott kezdtem újra a futást- a lányaim születése után már a főutcán).

 Így lett összesen 8.4 (vagy talán 8.5km?) a futás 55 perc alatt.

Jó volt, de másnap azért éreztem a térdeimen, hogy túlzásba vittem kicsit, ma már nem fájnak (kop-kop).