Érdekes módon 2 hete ((?),kb.) mintha elfújták volna a fáradtságomat (talán kellett hozzá az, hogy megtudjam, rendben van a vérképem?!), és energikusabbnak érzem magam, mint eddig. A futás mellett usziba is eljárok (lehet, hogy inkább ez adja az energiát??), ma elvittem a 3 kicsit is. (A nagyfiamnak ünnepségre kellett menni, meg azután se volt kedve utánunk jönni). Persze nagyon élvezték, szerencsére kevesen voltak az usziban, így könnyű volt figyelni rájuk. Meg hát az is jó, hogy már nem _annyira_ kicsik, egy éve még nem mertem volna egyedül menni velük. Csak akkor fájt kicsit a szívem, amikor a nagy úszómedence üresen állt, olyan jó lett volna úszni benne így, hogy nem kellett volna senkit kerülgetni! De ezt azért nem mertem volna megkockáztatni.
Így kint a jó időben nem sokat voltunk, kb. 2x10 percet, amíg sétáltunk az usziba meg haza. Jól lefáradtunk, én aludtam is egyet, az egyik lányom is úgy csinált, mintha aludna (aztán egyszercsak ébren volt). A másik két gyerkőc is pilledezettt, most kezdenek élénkülni, ahogy esteledik... :) (A nagyfiút meg du. is nélkülözni kellett, elment a barátjához.)
Mivel egész hétvégén egyedül leszünk (tudtommal), ezért nem lesz sok alkalmam edzésre, esetleg egy keveset sikerül majd becsempészni a napirendbe. Pedig tényleg nagyon jó idő van... Talán a játszótéren ellesznek addig, amíg futkosok pár kört. (Van egy KRESZ-park a városban, ott ők is jól elvannak, és futni is lehet, 303m egy kör, ott kezdtem futni anno még kétgyerekes anyukaként. Aztán dupáztam a gyerekek számát... )
U.i. 03.18.: Tegnap végül nem mentünk sehova, ma viszont elbicikliztünk a lányaimmal meg a kisebbik fiammal a KRESZ-parkba. (Már megint csak velük, a kiskamaszt nehéz rávenni, hogy velünk jöjjön, amikor itthon végre lenne egy kis nyugta a kicsik nélkül...) Útközben 1 gyalogost majdnem elütött az egyik kislányom, párszor majdnem összeütköztek vagy az árokba borultak, de azért viszonylag ép idegekkel megúsztam... Másik lányom meg a hintával ütött el egy elé szaladó kicsi lányt, amitől tiszta lelkibeteg lett, és délben jöhettünk is haza. (Kb. fél órát voltunk ott, fociztunk, bicajoztak pár kört, de futásra nem volt alkalmam, a focit kivéve.)
Mindkét reggel is gondoltam rá, hogy elmegyek futni, de jobb is, hogy nem mentem, mert ketten korán felkeltek. (Amíg alszanak, még lenne merszem itthagyni őket, de ha ébren vannak, sosincs rá garancia, hogy min. félórát nyugton lesznek, és senkinek nem lesz semmi baja. Marad a futás holnapra.)