Ej, mi a kő... ;-)
300
KoVerA
| 2007-03-20 13:23:56 |
Nincs hozzászólás!
Bekukkantottam a statisztikákba, összesítettem a futásaimat. És nagyot lepődtem: a maival együtt eddig kerek 300km-t futottam idén! 33 alkalomból, ha már a hármasoknál tartunk...
A mai volt a leggyorsabb futásom (nem hiszem, hogy tévedek:). 6km 36 percen belül! Ebből az utolsó 1.2km 4'53"-es km-enkénti tempóval. Na jó, ez lejtőn volt.... De akkor is: Kézzel mértem pulzust is, 170 körülre jött ki percenként (leállás után, talán még 1 percen belül). Mondjuk ez így nem sokat mond, viszonyítási alap nélkül (azt hiszem, 130 körül szokott lenni a kényelmesebb futások után, majd megnézem egyszer). Az még pluszban vicces a dologban, hogy tegnap alig bírtam vonszolni magam (ez se teljesen igaz, de nem voltam valami fitt), ma meg simán nekilendültem, aztán úgymaradtam. A 3-4. körben már kicsit figyelni kellett, hogy ne lassuljak, de nem volt vészesen megerőltető így sem, csak fura volt, hogy lihegek...
Itthon még kicsit pihiztem, aztán rádöbbentem, hogy ha nem sietek az usziba, nem tudok még 1km-t sem úszni, így belehúztam egy kicsit. Volt 40 percem, az alatt éppen sikerült leúszni az 1km-t. Az utolsó 400-ra egyedül maradtam a sávban, akkor sikerült kicsit gyorsabban haladnom, így lett meg a terv. Jólesett! :)
(OFF Az eső is, amikor kijöttem, csupa víz lett a bicajom ülése. Elmentem boltba, bár nem volt valami sok pénz nálam, de gondoltam, majd beosztom. Én be is osztottam, viszont a tanuló pénztáros hölgy kb. 2-szer akkora összeget hozott ki, mint amire számítottam. Ennyi pénz már nem volt nálam, szerencsére, így aztán fény derült a hibára, és mégis elég lett a pénzem. Mentegetőzött, hogy 2 napja van itt, és mindig változnak a dolgok, én meg vigasztaltam, hogy majd belejön, és békében elváltunk. Nem is volt baj, hogy annyit kellett várnom, legalább elállt az eső közben és nem volt vizes a bicajülés. Mellesleg ugyanebben a bolTban múltkor eléggé sietve vásároltam, ill. távoztam volna (mit tesz Isten, épp usziBA siettem:), megállított a biztonsági őr, elkérte a blokkomat, belenézett a szatyromba- azzal az ürüggyel, hogy a pénztárosokat ellenőrzi; nem érzem-e becsapva magam? Hja. :) Akkor még nem hittem, hogy tényleg ezért állított meg, nagyon rámvetült a gyanú árnyéka a sietség miatt, gondolom- de a mai eset fényében már adok némi sanszot neki, hogy komolyan gondolta (de csak egy picit:). Ha már témánál vagyok: múltkor egyik (ritkán itt tartózkodó) lakótárs megkérdezte, amikor jöttem be a házba, hogy milyen ügyben jövök? Mondtam hogy itt lakom. :) Hja, akire egyszer rávetül a gyanú árnyéka, az nehezen mossa le magáról... ON)
Hosszú hétvége (egyben válasz Hauanitának, hogy vagyok mostanság :)
KoVerA
| 2007-03-15 19:00:26 |
1 hozzászólás
Érdekes módon 2 hete ((?),kb.) mintha elfújták volna a fáradtságomat (talán kellett hozzá az, hogy megtudjam, rendben van a vérképem?!), és energikusabbnak érzem magam, mint eddig. A futás mellett usziba is eljárok (lehet, hogy inkább ez adja az energiát??), ma elvittem a 3 kicsit is. (A nagyfiamnak ünnepségre kellett menni, meg azután se volt kedve utánunk jönni). Persze nagyon élvezték, szerencsére kevesen voltak az usziban, így könnyű volt figyelni rájuk. Meg hát az is jó, hogy már nem _annyira_ kicsik, egy éve még nem mertem volna egyedül menni velük. Csak akkor fájt kicsit a szívem, amikor a nagy úszómedence üresen állt, olyan jó lett volna úszni benne így, hogy nem kellett volna senkit kerülgetni! De ezt azért nem mertem volna megkockáztatni.
Így kint a jó időben nem sokat voltunk, kb. 2x10 percet, amíg sétáltunk az usziba meg haza. Jól lefáradtunk, én aludtam is egyet, az egyik lányom is úgy csinált, mintha aludna (aztán egyszercsak ébren volt). A másik két gyerkőc is pilledezettt, most kezdenek élénkülni, ahogy esteledik... :) (A nagyfiút meg du. is nélkülözni kellett, elment a barátjához.)
Mivel egész hétvégén egyedül leszünk (tudtommal), ezért nem lesz sok alkalmam edzésre, esetleg egy keveset sikerül majd becsempészni a napirendbe. Pedig tényleg nagyon jó idő van... Talán a játszótéren ellesznek addig, amíg futkosok pár kört. (Van egy KRESZ-park a városban, ott ők is jól elvannak, és futni is lehet, 303m egy kör, ott kezdtem futni anno még kétgyerekes anyukaként. Aztán dupáztam a gyerekek számát... )
U.i. 03.18.: Tegnap végül nem mentünk sehova, ma viszont elbicikliztünk a lányaimmal meg a kisebbik fiammal a KRESZ-parkba. (Már megint csak velük, a kiskamaszt nehéz rávenni, hogy velünk jöjjön, amikor itthon végre lenne egy kis nyugta a kicsik nélkül...) Útközben 1 gyalogost majdnem elütött az egyik kislányom, párszor majdnem összeütköztek vagy az árokba borultak, de azért viszonylag ép idegekkel megúsztam... Másik lányom meg a hintával ütött el egy elé szaladó kicsi lányt, amitől tiszta lelkibeteg lett, és délben jöhettünk is haza. (Kb. fél órát voltunk ott, fociztunk, bicajoztak pár kört, de futásra nem volt alkalmam, a focit kivéve.)
Mindkét reggel is gondoltam rá, hogy elmegyek futni, de jobb is, hogy nem mentem, mert ketten korán felkeltek. (Amíg alszanak, még lenne merszem itthagyni őket, de ha ébren vannak, sosincs rá garancia, hogy min. félórát nyugton lesznek, és senkinek nem lesz semmi baja. Marad a futás holnapra.)
PÉCS-HARKÁNY (itt is :)
KoVerA
| 2007-03-12 12:05:58 |
2 hozzászólás
Számomra kicsit vegyes volt a tegnapi nap. Jól aludtam, de egész reggel azon tipródtam, miben is fussak majd? Nem tűnt valami szépnek az idő, pedig azt ígérték. Végül kiválasztottam pár darabot a fél háznyi :) készletből, amit magammal cipeltem szüleimhez, és elindultunk Pécsre. Hirdnél előztük le iSTVánékat, jó volt látni a futókat, viszont utána több helyen is láttam kóbor ebeket, ami miatt aggódni kezdtem, főleg a Pécs-Harkány szakaszt illetően (ott viszont szerencsére csak kerítés mögött láttam kutyákat).
1/4 tíz körül értünk a versenyközponthoz, szüleim el, és meg rájöttem, hogy a vizespalackom náluk maradt... Mindegy, gondoltam majd veszek valamit. Beneveztem gyorsan, ekkor újabb gond merült fel: a pólókat sem szeretném cipelni.. Így mégis utánuk telefonáltam, hogy esetleg nem tudnának-e vásárlás után visszakanyarodni hozzám, és ha már úgyis boltba mentek, kértem 2 banánt is.
Sétálgattam, kerestem az ismerősöket. Összefutottam több Futóbolonddal és paksi ismerősökkel is, aki ráért, azokkal váltottunk pár szót. Közben figyeltem a jótékonysági futókat is, és amikor megjelentek, hívott apukám, hogy visszaértek... Ekkor megejtettem a bemelegítést, 1-200m futás erejéig. Lepakoltam-felpakoltam, aztán jött iSTVán is, és szerencsére lebeszélt arról, hogy a széldzsekiben menjek. Így azt is meg a hozzá való téli sapkát is a kocsiban hagytam, maradtam hosszúnadrágban, hosszúujjú fölsőben, rajta ujjatlan FB-mezben, bicajoskesztyűben (amit pár km futás után levettem; nem éreztem azt a szelet, amit jósoltak, és túl meleg volt). Valahogy csak eltelt a következő majd' 1 óra, újabb FB találkozásokkal, SC megismerésével. Voltak viszont ismerősök, akikkel nem találkoztam a rajt előtt, pl. V42...
RAJT
Jó társaságba kerültem a rajtnál; a narancskülönítménytől én kissé hátrébb húzódtam, ne képezzek az elején akadályt a jobb futóknak, és ott Kocsis Árpival és Péter Attilával találkoztam, akik kedvesen üdvözöltek. :) Papamaci is arra járt, kérdeztem Rohanóról, de nem tudta, merre van- azt gondoltam, talán futhatunk együtt, de nem sikerült megtalálnom. :(
FUTÁÁÁÁS :)
Elindultunk 11 után 1-2 perccel, mire kiértünk a felüljáró végéhez, az utolsó helyre kerültünk egy lánnyal, aki kérdezte, futhatunk-e együtt, mert ez a tempó neki jó lenne. Örültem, bár a tempó kicsit gyorsank tűnt, nem tudtam, meddig bírom majd... De hát a mezőny végétől azért nem akartam nagyon elmaradni. Az emelkedőn együtt mentünk végig, de 5-6?km után ő elhúzott, mert váltóban ment, és hamar akart váltani, hogy aztán a váltótársával lefussa a 2. szakaszt, újra lassabbb tempóban (találkoztunk is a 2. váltás előtt még egyszer). Akkor már egy ideje együtt futottunk egy PLUS-os sapkás sporttárssal, vele az első frissítőig együtt mentünk. Jó volt, hogy legalább eddig volt társaságom, de ezután már többnyire egyedül futottam, néha előztem vagy előztek engem (a mezőny vége nem valami sűrű...). Az emelkedőt Túrony után most se szerettem nagyon, bár mintha könnyebb lett volna, mint tavaly. Lefelé nem voltam valami lelkes, lehet, hogy azért is mert elég messze volt már az előttem levő futó, nem volt esélyem utolérni. Éreztem is, hogy nem vagyok elég edzett az ilyen hosszú futáshoz, bár néha a lábam vittek engem maguktól is, nem én léptem velük.. :) Közel volt már Harkány, a határában jött velem szemben iSTVán, az 55(6) km-e utáni levezetésképpen.. Így gyorsan elhessegettem a gondolatot, hogy sétáljak, pedig előtte már komolyan gondolkoztam rajta (amikor a gyomrom mintha rosszul akart volna lenni, de aztán meggondolta magát..). Komolyan elgondolkoztam azon is, hogy kell-e még nekem mostanában ilyen hosszú futás, de ma már egyértelműen IGEN a válaszom erre (akkor 99%ban hajlottam az ellenkezőjére).
EREDMÉNY
Saját mérésem szerint 3:00:34 lett az időm, kb. 5 perccel rosszabb a tavalyinál. Erre számítottam is (bár úgy emlékeztem, mintha a tavalyi jobb lett volna, így nem is nagy a különbség). Összességében elégedett vagyok. :) (Pláne, mikor este ráálltam a mérlegre, hát komolyan mondom, érdemes hosszút futni!!! :) Nem is fáradtam el túlságosan, de az ízületeim kicsit még emlékeznek a tegnapra. Most tehát pihi, de holnap jöhet az újabb futás! :)))
Céltudatosság..
KoVerA
| 2007-03-09 13:42:56 |
2 hozzászólás
Általában az jellemző rám, hogy amiben szabadon dönthetek, abban kedvem szerint cselekszem. Ha elhatározok valamit, pl. a futást illetően, mikor, mennyit, hogyan fogok futni, azt a legritkább esetben sikerül betartanom. Általában többet futok, mint tervezem, ami nem mindig baj, de néha lehet, hogy nem okos döntés.
A héten viszont sikerült betartanom, amit elterveztem. Az első változat, hogy PH előtt 12+6+6 km-t fussak, nem volt túl jó ötlet, s erről Hauanita meg is győzött. (Köszi! :) ) Úgy határoztam, csak 2x futok, össz. 18km-t, így a vasárnapi 25-tel együtt is csak egy bő maratonnyi lesz a heti táv, amit bírni kell szépen az ízületeimnek. Gondoltam, most elkezdem végre az úszást is, amit régóta tervezek, és végre megvan hozzá a gyógyúszós papírom (egyébként napközben nem lehet bejutni az uszodába, este meg már a gyerekek miatt nem nagyon lenne alkalmam- meg így legalább ingyen van).
Ha már 2 futás: legyen hétfő és csütörtök. Erre szerdán a nyavalygásom hallatán Anita azt tanácsolta, menjek 1 kicsit futni. Nem sok választott el tőle :), de végülis nem mentem futni (pedig tényleg nagyon szép idő volt), helyette az eltervezett 1. úszást teljesítettem. Szerencsére csütörtökön is szép idő lett délelőtt, kellemes volt nagyon a futás. Egész jól ment, jó lenne, ha vasárnap is hasonló tempót bírnék! (Legalább a feléig, aztán meg csak picivel lassabbat..)
Az úszásra visszatérve: tényleg elérzékenyültem, hogy most már úszóedzést is beírhattam az edzésnaplómba. :) Ma megint megyek, a kisfiaméknak lesz usziórájuk, őt is megnézem legalább, hogyan ügyeskedik*. A tempóm persze nem valami fényes, 1km kb. 44 perc. (Az órámat nem mertem vízben kipróbálni, hátha mégsem elég vízálló -és különben sem olyan egyszerű úszás közben stoppert nyomkodni, mint futáskor-, a számolást meg folyton eltévesztettem, de kb. ennyi volt.)
Szóval jó lenne, ha megtanulnám végre a terveimet céltudatosan véghez vinni, nem csak mindig úgy tenni, ahogy a kedvem tartja; az élet más területein is, nemcsak a futásban. Hasznos lenne biztosan- ami a szívemhez közel áll, és tudok érte lelkesedni, az eddig is rendben volt, de vannak dolgok, amivel nem ilyen egyszerű a helyzet, ott jól jönne, ha következetesen végre is tudnám hajtani amit kigondolok..
*Szegény csemetém, azt hittem a vízben jobban megy neki a mozgás... De ott is eléggé lemaradt. Keresztben kellett -csak lábtempóval- átúszni a túloldalra meg vissza a tanmedencében. A többiek már mind visszaértek, amikor ő csak a medence közepénél tartott. Majd megszakadt a szívem... :( Nem tudom, ő hogy értékeli a dolgot, mesélte is, hogy lemaradt, de nem éreztem panaszkodást a hangjában. Azért biztos nem boldog tőle, ha nem is viseli meg. (Remélem, nem veszi a lelkére úgy, mint én.)