Úgy alakult, hogy a mai tajcsi edzésen nem volt senki, aki tudott volna tajcsizni (ketten mentünk a fiammal.. tudtuk, h edző nem lesz, de úgy volt, h lesz valaki a haladók közül is).
Ami rémlett a bemelegítő gyakorlatokból, egyebekből, azt végigcsinálgattam (fiamat is próbáltam volna rávenni, pláne, mert ő többre emlékszik nálam, na de ő inkább a tónál játszott..). De aztán nem akartam ismételni, és azt gondoltam, kéne kicsit futni.
Igaz, azt ígértem magamnak, nem futok, amíg nem fogyok- de azt gondoltam, néhány rövid kis futás a dombra nem árthat, úgysem bírok hegyre futni, meg amúgy is lábujjhegyen kell a hegyre menni, azt gondoltam, a sarkamnak sem árthat.
Jobban ment, mint gondoltam, bár a távolság nem volt nagy, de az élmény!!
Olyan volt, mintha egy régi kedves ismerőssel (szerelmemmel :) ) találkoztam volna újra....
Most azt gondolom, a sarokfájás sem olyan rossz, mint ha nem futhatok. Majd még próbálkozom ilyen rövidebb távokkal, lábujjhegyen félig-meddig, puha talajon. Hátha megunja a sarkam a fájást..

Most, hogy nem kell már végre tanulnom, elkezdtem szövögetni az 'életminőségemet' javító terveket..

Első lenne a fogyás, de eddig nem nagyon sikerül az eltervezett diétát tartani.. :(
Gondolkoztam, próbáljak-e futni, és ma reggel arra jutottam, csak akkor szabad, ha pár kilót lefogytam. Hátha ez is motiválna... A sarkam még nem jött rendbe ugyanis, bár most nem fáj annyira, mióta nem teszek meg naponta több kilométert gyalog.
Bicajozni majd fogok, jövő héttől mondjuk- kell egy kis pihenés. (Ó, jut eszembe, keddtől pár napig nem vagyunk itthon.. :-/ Na talán hétfőn lesz alkalom, meg ha hazajöttünk.)
Úszni lenne még jó, de félek megnézni az úszóbérlet árát.. :( meg hát nem is volt olyan meleg eddig.
Kifogásom még mindig van elég.. :( Tény, h fáradt is vagyok. :-/

A lényeg, hogy most igyekszem összeszedni magam, és ha már úgyis új hónap jön, akkor legyen az a határidő: azaz júliustól rendesen (azaz mértékletesen) kell ennem, mozognom, fogyni, és egyre jobb kondiba kerülni.