Azt hiszem a blogom címe rögtön egy kis magyarázatra szorul. Világ életemben sportoltam, de sosem szerettem futni. Szertonáztam, tesi tagozatra jártam, kosárlabdáztam, aerobikoztam, spinningeltem. Rengeteget. És imádtam mindent, ami mozgás. kivéve a futást. Minidg nagyon nehéznek tratottam. Bár volt egy rövid időszak, amikor futópadon rendeszeresen lefutottam 10 km-t, de sosem élveztem, csak a teljesítmény kedvéért csináltam és el sem tudtam képzelni, h kint a szabadban fussak, mert azt sokkal nehezebbnek éreztem.

Aztán eltelt pár év és közben elköltöztünk Mo-ról, egy kis városba, ahol nem volt semmi csoportos edzésforma. Vettem ugyan egy spinninbicajt, de saját magamnak edzést tartani unalmas. Megszülettek az ikreim, egyre jobban hiányzott  a rendszeres intenzív mozgás. Persze itthon tornáztam sokat, aerobikoztam, de az nem ugyanaz, mint egy jó kis csapattal együtt edzeni. Tavaly nyáron aztán gondoltam egyet: mi lenen, ha elmennék futni. Nem kell időpontra menni, mehetek amikor épp időm van, itt van az erdő 150 m-re, a svédek rengeteget mozognak, futnak a tremészetben-ez az életük, kultúrájuk része. Találtam itt az edzésonline-on egy kezdő 5 km-es edzéstervet, gondoltam nekiállok. Szépen el is kezdtem, az első pár hét ment is, rendesen, különösebb gond nélkül, mikoris megláttam egy szomszédos kisváros futóversenyére való felhívást: Nora sjön runt- Norai tó körüli futás. na, gondoltam ez szuper, mi lenne, ha ezt tűzném ki célul. Mivel itt mindenhol van tó, gondoltam a norai is biztos akkora kb mint  amiénk Lindesbergben: 7 km. Na ennyiben maradtam magammal, h ez milyen jó kis dolog lesz. Közben futogattam, lassan mnet a 20 perc egyben szépen. Aztán jött a meglepetés: egy kis picike élet a pocakban, akire abszolút nem számítottunk :-). Kicsit szoros volt az ikrek után, ők akkor alig voltak 14 hónposak. Ekkor már azért gondoltam megnézem, h belefér-e nekem ez a verseny szeptemberben. jött a következő meglepetés: ez a verseny egy félmaraton. Na felköthetem  gatyámat, gondoltam, egy ekkora táv nekem elérhetetlennek tűnt. meg hát nem is trehesen kell elkezdeni talán ekkora távokat futni. Szóval elhtároztam, h majd következő évben fogom megcsinálni ezt a félmaratont. de azért a 18. hétig szépen heti 1-2x lefutottam a kis 20 percemet és emellett minden nap csináltam a 60 perces aerobikomat step-paddal meg a láb és kézisúlyzóimmal. Nekem ez jól esett és nem éreztem megterhelőnek és a baba is nagyon jól érezte magát szerintem, mert soh nem tiltakozott a torna közben :-) Persze  környezetemben sokan riogattak, h ne tornázzak annyit meg egyek vitamint, meg miylen pici a hasam és majd biztos pici lesz a baba.... na de én csak magamra meg a testemre halgattam és a 2010. márc 9-én az első picike kis fájástól 5 és fél óra alatt simán megszületett az 50 gramm híján 3 kg-os kislányom. Előző nap még tornáztam és szülés utáni 2. napon meg már szintén. Semmi gondom nem volt.  Hanga 1 hetes volt mikor először elmentem futni, rögtön 30 percet-ha lúd legyen kövér:-). Aztán 3 hetes volt mikor körbefutottam a tavat életemben először- ez az a bizonyos 7 km-es tó. Aztán szépen egész nyáron futogattam, próbáltam heti 3x futni. Ez a 7 km-es kör lett az "adagom". Nyár közepén elkezdetem emelni az adagot- megpróbálkoztam a 2 körrel, és lám, simán sikerül az 1 körös tempóval a 2 kör. Szeptember 11 én volt az ominózus félmaraton. A nyári futások alkalmásval sokat gondoltam arra, h "áááá, nincs az az isten, h én le tudjam futni azt a félmaratont szeptemberben..." De közben kedves jó barátnőm, aki engem nagyon motivál a teljesítményével, nagyon jókat futott-pl az ultrabalatont többek között. sé ez csak nem hagyott nyugodni, h ehhez képest én piskóta vagyok :-) Szóval minden héten próbálkoztam, h néha néha 2 kör is legyen, ne csak egy. Sőt, elmentem futni 30 fokban. Aztán zuhogó esőben. Ekkor kezdetem el gondolkodni: lehet h már nem is utálok annyira futni ...? :-) Augussztusban Mo-on voltunk nyaralni,s ajnos otthon nagyon kevés lehetőségem volt futni, féltem is rendesen, h mi lesz az én kis versenyemmel. Aztán eljött a szeptember 9.- Hangi baba 6 hónapos lett, másnapra virradóan, amikor én pedig betöltöttem a 34. évemet, Hangika átaludta az éjszakát (ja, mert azt azért nm mondtam közben, h az edzéseket ugye két  2 éves gyerek, egy pár hónapos baba, aki éjjel szopizik mellett csináltam-és azt is hozzátenném, h egy szoptatási mítoszt megdöntsek: h a futás és torna ellenére Hangi baba 6 hónapos koráig csak szopizott, azóta eszik pépeset is, de most is elsősorban az anyatej a kedvence:-)) Következő reggelre pici Hangi megint átaludta az éjszakát, így szinte kipihetenten vehettem részt életem első félmaratonján! A versenyt nem írom le részletesen, a lényeg, h nagyon élveztem az egészet, nem volt semmilyen holtpontom, az utolsó 2 km-ben hajráztam, mind tempóban mind emberek lehagyásában és 1'59'22 alatt értem célba. Ott úgy éreztem, h menne ez még tovább is. Persze utána fárdat voltam, meg fájt itt-ott, de nagyon nagy élmény volt! Már a célban megfogalmazódott a következő cél:-) na, vajon mi...:-) Hát persze, h a maraton!!!

Ki is találtam gyorsan, h hol és mikor : Stockholm Maraton 2011. május 28. Eleinte kicsit gondolkodtam, h benevezzek-e, ugyanis az a gond, h ugye akkor egész télen edzenem kell. Ami alapból nem lenne baj, csak hát pl tavaly télen itt általában minusz 10 és minusz 24 fok között ingadozott a hőmérséklet és kb 6 m hó volt mindenütt....és mindez ugye decembertől márciusig. Mikro hangi született még kőkemyény tél volt és hóban mnetem 1 hetes korában futni:-(. Szóval ezen izgultam kicsit. de atán végiggondoltam, és rájöttem, h most van talán az utolsó esélyem egy ideig ennyit edzeni, mert most még gyesen vagyok, de ha visszamegyek dolgozni, nem lesz még ennyi időm sem edzeni. Szóval lesz ami lesz, jelentkeztem a Stockholm Maratonra :-).

Azóta pedig szépen edzek, azaz november első hetén kezdtem a "hivatalos" edzéstervemet, amit Kriszti barátnőm kreált nekem.

De erről inkább a következő bejegyzésben:-)