Ott hagytam abba a múltkori bejegyzésben, h fája lábam és nem tudom, h fussak-e még egy hosszút a maraton előtt.
Úgy látszik, h a lábam megelégelte a panaszkodást, mert megemberelte magát és elkezdett nem fájni:) azaz egy kicsit érzem még, de sokkal sokkal kevésbé, olyannyira, h a 27. heti pénteki futásank úgy indultam neki, h 1 kör, azaz 8,5 km, de olyan jól esett, és annyira szárnyaltam, h nem fáj a lábam, h rögtön lett belőle két kör! Na persze, h beidult a kis gyam, h akkor azért kéne mégis csak az a hosszú futás:P Szóval kitaláltam magamak, hogy ha szerdáig nem lesz rosszabb a lábam, ergo továbbra sem fáj, csak épp érzem, úgy mint egy-két részem imitt-amott a testemen:), akkor kipróbálok még egy hosszút szerdán. Kedden futottam még egy 8,5-et, elég rossz idő volt, nagyon fújt a szél, szitált a hó!!!!!!!!!. Amúgy meg vagyok fázva már vagy 2 hete, amióta volt 2 napig +25 fok-azóta mindenki meg van fázva és taknyos nálunk itthon. Szóval az idő nem volt túl szép, nem si esett jól a futás, de legalább nem fájt a lábam.
Szerdán aztán gondoltam egyéletemegyhalálom, megpróbálok menni egy hosszút, de azért úgy menetm el, h ha fáj közben, akkor megállok. Azért is akartam még menni egy hosszabbat, mert a frissítést nem túl sokat gyakoroltam eddig, cska egyszer az előző 32 alatt. Most ehhez is összekészültem, csináltam 750 ml hypotoniás sportitalt-ugyanazt, ami a versenyen is lesz frissítésnek, ebből 2-3 dl-t meg is ittam indulás előtt. magamhoz vettem egy ugyanolyan márkájú gélt, amit még sosem próbáltam, de gondoltam múltkor nagyon nehezen tudtam elrágni és lenyelni futás közben az energiaszeletet, hátha ez könnyebb lesz. Az indulás után pár száz méterre elrejtettem az itókámat egy fa tövében, ahogy múltkor is, gondosan ráírva, h ugyan már kedves svéd természetbatát emberek, ne dobjátok ki:). Ja, amit még nem írtam, h vettem egy új cipőt közben. Egy asics GT 2160ast. Ebben indultam útnak, Előtte csak előző nap futottam benne egyet, tudom, h nem ajánlott rögtön egy ilyen hosszú távra felvenni, d etudjátok: egyéletemegyhalálom....hangulatban voltam:) Szóval ez egy stabil cipő. Én elég érdekesen futok egyébként. volt 6! db bokaszalag sérülésem, így gondolom kifejlesztettem magamanak egy egyéni teknikát. Ami főleg abból áll, h elülső talpon futok legtöbbször, és elginkább addig, amig nem fáradok el. ilyenkor alig ér le a sarkam, inkább csak a talpközepem. És ilyenkor főleg a külső talpélemen futok. Ha fáradok, akkor viszont hajlamosabb vagyok sarat is letenni. Egyszer megnézték futógépen, h ilyenkor minimálisan pronálok a jobb lámabammal. Szóval talán neutrálisnak lehetne neveznia futóstílusomat, de elég nehéz szerintem eldönteni, mert tényleg váltakozva futok, fáradtságtól és taéajtól függően. A léyneg, h az eddigi sipőm egy neutrális párnáziott cipő, smemi gondom nem is volt vele, szeretem nagyon. Viszont mindenképpen szerettem voltna egy alternatív cipőt, és ezen belül egy stabilabb cipőt, mert azért néha jól esik, ha jobban fogja a lábamat a cipő. Ugy esett a fenti cipőre a választásom, h ennek az elülső talp része még a mostaninál is párnázottabbnak érzett és mediálisan pedig kellően támasztott. nem tudom emnnyire bölcs döntés nagyjából neutrális stílussal stabil cipőben futni, de gondolom nagy kárt nem tehete magamban vele:)
Szóval, kicsit elkanyarodtam a témától. :) Fztás előtt megrágtam egy kis Mg-ot is, aztán uccu neki:)
Az első kör szokásosa mindig egy kiscit rosszabbul megy, gondolom be kell melegednem (ja, azt nem nagyon szoktam túlzásba vinni eőtte:S), de a lényeg, h nem fájta a vádlim! Az egyetlen, ami zavart, h az első kör végére éreztem, h a jobb lábamat belül dörzsöli a cipő. Alapvetően nem örültem neki, de valahol mégis, mert ezek szerint mégis csak dől befelé a lébam egy kicsit, hiszen ott dörzsöli, ahol támasztja. A kör végén igazítottam kicsit a fűzőn, rögtön jobb is lett, szóval lehet, h a laza fűzés volt az oka. A kör végén ittam-ettem egy kis gélt, kellemes meglepetésként ért, h finom volt! Azt hallottam másoktól, h ezek a gélek nem valami jók, de nekem kifejezetten ízlett. Nagyosn édes volt mondjuk, de nekem, aki egyébként szinte semmi valódi culrot nem eszik, ez így futás alatt nagyon finomnak éreztem. Kb harmadát ettem meg, az volt ráírva, h annyi egy adag:) Utána pár száz méterrel jött a fám és alatta az innivalóm-megvolt szerencsére. Második kör jól ment, kevésbé érzetem a dörszölést, vádlim nem fájt. Ugazából csk az időjárással és a taknyommal (már bocsi) volt bajom. Fújt a szél, +3 fok volt és időnként szitált eső, hó illetve néha sütött a nap. 2. kör végén újra frissítés az előzőek szerint. 3. körre elmúlt a dörzsölés teljesen, ez már nehezebben ment azért, kezdtem érezni a lábaim elmerevedését, tudtaosan próbáltam időnként lazítani, lazán tennia lábaimat. frissítés ugyanígy az utolsó kör előtt, ami rövidebb mint az első 3. itt már egyértelmű volt. h sokkal könnyebben megy, mint az első alkalommal futott 32km. Igaz, akkor még sok hó, és némi jég is volt és az egyik lábamon szöges gumi volt futás közben. mondjuk a hőmérséklet nem volt sokkal magasabb most sem. Fáztam is rendesen, fájt a torkom is a végére már. A 4 körben már jó merevek voltak a lábamim, főleg a lejtőkön éreztem, h hiányzik a ruganyosság. A vége aztán 3'06'51 lett, ami szerintem nagyin szép eredmény. kb 10 perccel jobb mint az első 32-esem. és közel nem voltam úgy meghalva utána. Biztos sokat számítptt a talaj és a jobb frissítés is. És nem fájt a vádlim!!!! Csak épp annyira ahogy minden másom:) Mondjuk ez a lábelmerevedés ez érdekes dolog. Azt gondoltam, h ha ezzel elhetne valamit kezdeni, sokkal jobb lenne. mert tüdővel semmi bajom-énekelni is tudnék ezzel a tempóval. Van valami módszer, trükk erre, h ne merevedjek el ennyire a végére. mert ugye még lesz 10 kili ezután? vagy ez az edzettségtől függ? mondjuk olyan jü lett ez az idő, h elgondolkodtam, h lehet, h nincs is meg 32 km ez a táv, lehet h csak 30? Igazából fogalmam sincs, elvileg egy ngy kör 8,5 km, a kisebb meg 7 kma neten lévő túristatérkép alapján. le még sosem mértem:9 A versenyig nem is fogom, hátha kiderül, h sokkal kevesebbeket futottam eddig :) Az elég demotiváló lenne:)
Na lényeg a lényeg, h lefutottam, nem haltam meg, sőt, jobb lett mint a múltkori és nem fáj a lábam!
Pihenetm rá 2 napot, azaz a másodikon tronáztam 1,5 órát keményen aerobot súlyzókkal. ma futottam egy 8,5et lazán, jó volt, nem fáj semmi extrán, szóval azt hiszem minden ok. Innentől azt hiszem meg kell nyugodnom, a munkát elvégeztem, jöhet a megmérettetés:))) most már nem fogok nagyokat futni, csak ami jól esik.
Két dolog van még: az egyik, h rettenetesen megfáztam, azaz ráfáztam ez előző megfázásra ez alatta a 32 alatt, így most elég ramatyul vagyok orr-száj-garat- és melléküreg ügyileg:( kedves "kutyabajodmajdlemúlikmagától" típusú fül-orr-gégész férjem egyetérétsével mától szedek anibiotikumot, biztos ami biztos, hátha bakteriális, akkor gyorsabban múljon már el.
A másik meg, h még nem jött meg a nevezési visszaigazolásom. Most már aggódom miatta, z van a honlapon, h április közepén küldik ki. ha a háten nem jön meg, felhívom őket!
Edzések számokban:
27. hét ápr 25-május1: 17km
8,5 km
17km: 1'37'
28.hét május1-7: 8,5 km
32 km: 3'06'51'
8,5 km
Esetleg tippek lábelmerevedésre?:))))
Jófej férjed van :) Volt egy ilyen állatorvos ismerősöm, csoda hogy éltek a saját állatai :))
Talán a lelkednek kellett ez a hosszú, de a tested tuti ellett volna nélküle :P Pláne hogy nem vagy teljesen egészséges. Eléggé leharcolja ám egy ilyen a szervezetet főleg ha mellette valami fertőzéssel is küzdenie kell. De ezt nem kell épp neked magyaráznom ;-)
Lábelmerevedésre rendes bemelegítést, lassabb tempót, lazán fűzött cipőt és nyújtást tudok mondani. Talán másoknak van több ötlete.