Kicsit sokáig nem jutottam íráshoz, ebből következőeen igen sok gondolat felhalmozódott kicsiny agyamban, így most már muszáj lesz kiadni őket, különben kitejhetem a megtelt táblát:)
Május 28. megvolt ugye a Stockholm Marathon. Utána igen jól érzetem magam, jó erőben, jó kondiban és Miki nem személyes :) megjegyzései kellő motivációt adtak, h megmutassam, h tudok én jobban is futni nem csak amolyan kényelmes kifutok a világból tempóval. El is gondolkodtam szépen, h tulajdonképpen a kb 1 éves futómúltam során én mindig szépen nyugisan csak lefutogattam az edzéseimet, soha nem érzetem sem lábilag, sem tüdőileg, sem agyilag, h "na most aztán állj, ne tovább különben meghalok" dolgot. gyakorlatilag a marathont is lefutottam vigyorogva holtpont nélkül. Igaz az is persze, h kriszti (csupika, aki így ismeri), mindig azt mondja nekem, h örömfutás" a lényeg. hát, én így szépen 6 hónap alatt lefutottam a kiírt edzésmennyiséget utána meg a célomat, a marathont. persze baromira féltem isa holtponttól, pont azért,mert még sosem éltem át, így féltem, h mi lesz ha jön és "ott kell hagyni az úst szélén-Monspart Sarolta". Nos, eddig nem jött. Elhatároztam, h szólok neki:) Elkezdtem próbálgatni magam, h mit bírok. na ehhez persze hozzájárul nagyban az is, h kaptam egy Garmin 310FR -t. Ez egy igen cseles kis masina, mint a kisörödög motiválja az embert, megmutatva, h" jé, ilyet is tudsz, na gyerünk, akkor próbáld meg még egy kicsit tolni":) Szóval elkezdtem próbálkozni gyorsabb körökkel, gyorsabb hosszúkkal is és egész jól ment is, aminek nagyon örültem és szárnyakat kaptam tőle. Ja, és elkezdtem edzésnaplót írni, szóval akit érdekel (és tudom, h páran olvassátok is, köszi a kedves kommeneteket ezúton is) ott megnézheti. közben Kriszti barátnőm kijelentette, h igenis bennem vane gy jó kis marathoni eredmény, ha nem csak "úgy futkorászok nézzünk meg le tudok-e futni ennyi távot tempóval", hanem beleadom magam teljesen. Emiatt és mert ki tudja mikro elsz lehetőségem a jövőben megint ennyit edzeni ha szeptembertől elkezdek dolgozni a 3 gyereke mellett, kitaláltam, h elindulok a Budapest Marathonon. Be is nevezetem:) Szóval megvan az álomcélom, de nem árulom el, nem akarok leégni:)))
Közben júni 20án hazautaztunk Mo-ra, ahol a nyaralás és 4 gyerek mellett értelemszerűen nehezebben tudtam időt találni a futásra, de azért sikerült. még itthon kinéztem magamnak az Almádi félmarathont júnni 25én, mivel akkor épp tervezetten a közelben voltunk. közben el is kezdtem kriszti újbb marathoni edzéstervét amibe szépen bele is írta nekem ezta a versenyt. kicsit paráztam, h ez este lesz én meg mindig reggel, azaz délelőtt futok, ráadásul egész nap 4 gyerekkel le fog fárasztani. De szerencsére a gondos kajálás és rákészülés segített, h rajt előtt teljesen jól érezzem magam.
Nagyon családias hangulatú kis verseny volt hetven valahányan voltunk, nem volt akkora tömeg minta SM-on:))) Attila elkísért, gyerekeket mamira hagytuk , akis 1 évesemért aggódtam kicsit mert még sosem volt mással a pótnagyinkon kívül, de ő is nagyon jól abszolválta az estét mint utólag megtudtam.
Úgy terveztem, h megpróbálok 5'10es ezreket menni, aztán ha bírom a végét, belehúzok, igazából 1'45öt volt a cél, de 1'50nek is kiegyeztem volna. aztán a rajt után az első km-en láttam, h jóval gyorsabbat megyek, mint terveztem, hiába mondogattam magamnak, h nem szabad ilyen gyorsan mert elfogy az energia gyorsan, valahogy vittek a lábaim. 4'45 körüli tempókat mentem, aztán eldöntöttem, végül is mindegy, próbáljuk ki meddig bírom ezt a tempót, aztán ha nem megy, legfőljebb lassítok, na bumm, van még félmarathona világon, ha épp nem sikerül túl jót futni mégsem. szóval mentem tovább így, az idő egyébként jó volt 20-19 fok és picit kezdett szürkülni az ég.
KÉP
Végig nagyon jó erőben éreztem magam, a verseny egyébként a bicikliúton zajlott, 5 km egyik irányba, vissza, majd 5 a másikba és vissza. A felénél ott volt Attila adott isot, előtte víz volt csak, próbáltam sokat lenyomni, mert azért én nem ilyen időjáráshoz vagyok szokva:). Kicsit futott velem, rendes utcai ruhában és Keen szandálban, egy vagon kulccsal a zsebében. Igazából kedves akart lenni, h segít nekem, de igazából picit zavart, egyrészt mert azért ez nem az a kifejezett kényelmes beszélgetős tempó volt nekem, másrészt meg egy kiscit össze-vissza futott mellettem, én meg próbáltam koncentrálni a tempómra. Kicsit meg is bántódott szerintem, amikor látta, h terhemre ven, de hát sajnálom, tényleg így volt. meg kell tanulni szerintem jól segíteni is. na mindegy, azért bosánatot kértem tőle később.
A második 10es volt egyébként a húzósabb, egyrészt kb innentől éreztem, h na azért e nem lassú tempó, érzetem a lábaimat is, másrészt itt voltak jó kis emelkedők. Főleg a 3. 5km-en. Itt ett két 5'03as ezrem, pedig toltam ahogy bírtam felfelé is, de szerencsére az utolós 5 ennek megfelelően elég lejtős volt, így sikerült beehúzni és a legjobb km-em a 19. lett 4'30as tempóval:) itt lehagytam pár embert, akik aztána következő km-ben visszaelőztek, d enem bírtam menni velük, de igazából nem is érdekelt, hiszen az idóm így is fantasztikus volt (legalább is magamnak), láttam, h bőven 1'45ön belül lesz, és igen, a vége 1'41'28 lett, 4'50es átlagtempóval. teljesen meg volzam elégedve és nagyon boldog voltam! Eléggé kifutottam magam, fájtak is a lábaim rendesen pár óra múlva, de sebaj! Eredméynhirdetést meg akartuk várni, mert ha egye előbbi kategóriába kerültem volna mint amibe valójában kerültem, akkor dobogós lettem volna, de mivel nem úgy számolják a betöltött éveket mint mi gondoltuk, így maradtam a 6. nö. De igazából annyira mindegy, hiszen én a magam szintjén magammal versenyzek és ezt a meccset fölényesen nyeretem:)
Na ez volt a verseny. A mo-i nyaralás többi része elég fárasztó volt, igyekeztem eljutni futni, volt, h csaa dél 12kor sikerült a legnagyobb hőségben, próbáltam menni jó tempókat, ami ment is úgy ahogy, de az eredmény az, h most hulla fáradt vagyok, és hiába vagyunk itthon és futokóm a szokásos tóköreimet 17 fokban esővel tarkítva( azaz nekem abszolút ideális időben), valahogy fáradt vagyok, fájnak a lábaim és lassú vagyok, azaz nem mennek azok a jó kis tempók mint pár hete. Most pl hihetetlennek tűnik a 4'50es tempó 21 km-en, illetve 4'30as a 19. km-ben:) De mindegy, tudom, h cska fáradt vagyok, majd lesz jobb is, csak ki kell várni.
Viszont! a Budapest marathon mellett megfogalmazódott bennem a következő, valószínűleg kicsitt hosszabb távú tervem-mondjuk az elkövetkezendő 5 éven belül:) Szeretnék Ironmant csinálni. Na nem röhögni kéremszépen:) nem egyedül találtam ki, Kriszti barátnőm is motivált, szerinte jó alkatom lenne hozzá, spinningeltem sokat régebben, még edzőim is van, úszni nem kunszt, régen sokat úsztam. Futni is tudok már egy kicsit. Igazából a legnagyobb akadálya a dolognak az idő. Akár most is belevágnék a felkészülésbe simán, de tudom, h nincs annyi időm edzeni. És sajnos nem is tudom, h mikor lesz. Ezért 5 éves a terv. A másik gondom, ami egyelőre nem olyan nagy, h nincs bicajom. vagyis van egy spinningbicajom a lakásban, az alapozáshoz nem lenne rossz, de hát azért csak ki kell menni élőben is tekerni, meg a versenyt sem lehet spinningbicajon lenyomni:))) (bár sztem nem rossz ötlet, csak uncsi lenne:). És hát egy ilyen bringa elég drága is. Szóval most elhatároztam, h gyűjtök rá. És próbálom győzködni a férjemet, aki szó szerint paffra kiakadt az ironman-es tervemet illetőleg. Én meg jól elkeseredtem ezen. Ő azt mondja, h fél, h elveszem az időt a családtól.....én meg úgy érzem, h ő akarja elvenni tőlem az egyetlen dolgot, ami a gyerekeim és a családom mellett fontos nekem és ami erőt ad a mindennapokhoz: az edzéseimet és az álmaimat.....De nem baj, nem vagyok feladós típus, valahogy majd ezt a csatát is megvívom:)