Némi keresgélés és információgyűjtést követően, a Magas-Bakony Várak útjára esett választásom.

„Terepfutó” verseny, aránylag a közelben, kellő hosszal és szinttel, nem mellékesen nem csúnyának ígérkező környezetben!

„Versenykiírás” tartalmazza,  nevezés csak előjátékként! Izé, a szervezők csak előnevezést fogadnak el. Kontaktként két email cím erre lehet jelentkezni.

Szervezők „hangzatos” neve szemet szúrt Tibi barátomnak és egyben futótársamnak! Rendezvényt a Hit Pajzsa Nemzeti Egylet szervezi, akikről rövid keresés után kiderült, őket erős szélsőbaloldali nézetekkel nem lehet vádolni!

Tanakodtunk is, mi lenne ha – mondjuk – Messerschmidt Saul és Weiss Nátán-ként neveznénk?

Vajon milyen visszaigazoló email-t kaphatnánk? Pl. Gyertek csak gyertek fiúk! Hozzátok a családotokat is, vagy - mi lenne, ha az egész utca eljönne?

A gondolatot tovább szőve, megjelenünk (kézen fogva!) kipában (ez az a kis fejfedő, amit valamikor valakiknek kötelezően kellett hordani) – hangosan köszöntjük a fogadóbizottságot! Shalom srácok! Merre induljunk? Gondolom- „az anyátokba” lett volna a válasz.

Még mielőtt bárki is antiszemitizmussal vádolna, előre bocsájtom haladó és liberális gondolkodású vagyok – persze a szó egyáltalán nem politikai értelmében –amit mi sem bizonyít jobban, hogy elítélem a ……………… spártaiak hüjjje gyerekdobálási szokásait, meg például a női egyenjogúságot! Mondom, hogy libsi vagyok!

Tovább mentsem a menthetetlent, ha mondjuk dél-koreai szervezők lettek volna, tuti hogy Kim Ir Szem-ként regisztrálok, vagy ha a Csokimikulás a koordinációs vezető, akkor hősugárzóként!

No, ennyit az előzményekről, gyors regisztráció, másnap „várunk benneteket” válasz email, indulás vasárnap reggel.

Versenyközpontként a bakonybéli Pikoló vendéglő van megadva! Közelítve a kis becsületvesztő felé, nem kis darab marcona de babaképű alak áll az ajtóban, kezében egy korsó sörrel. A pontos idő reggel 9 óra! Sejted mire célzok!

Morgen barátaim, köszöntés, jó helyen járunk halleluja!

Nevezési díj befizetése, egy rövid itiner átadása az útvonalról térkép nélkül, no meg az ellenőrző lapocska A4 méretben.

Az itiner első mondata: ..miután megrendeltük a medvehagyma krémlevest…

No! Most, hogy van választásunk, rendeljünk meg a két medvehagyma krémlevest, amit visszaérkezésünkkor tálalnak! Panel gyermekként felnőve, mindjárt fel is tettem a kérdést,

a medvehagyma krémleves = medve + hagyma, vagy ha a medve életben hagy ma, akkor kapunk levest?

Megnyugtató válasz nem érkezett, …gondoltam készülj fel Öcsi az első sallerre, szóval induljunk!

Startot követően, egy kiskutyás párral találkozunk, szintén túrázók. Köszönés, üdv a kis palotának is, futunk tovább.

Itiner szerint Bakonybél központjából a Z négyszög jelzést követően rátérünk a S jelzésre, majd a K omega jelen kezdjük meg a felkapaszkodást!

Zöld négyszögről le, rá a sárgára! Ami egyben kék is, piros is és még kék omega is!

Haladunk, haladunk már 2! km-nél járunk, amikor is észrevettük, hogy az előbbi 3 jel stimmel, csak az omega elfogyott! Újratervezés, a vártnál kicsit korábban! Vissza, omega megvan, kapaszkodó!

Nocsak - nocsak, kik bandukolnak előttünk, …de igen, a kis kutyás barátaink! Üdv, újra!

Maradjunk annyiban, ez a kapaszkodó nem volt túlságosan lapos, ellenben szép hosszú meredeken közelítettük az első célpontot, a Bakonyújvár romjait! Meg kellett állapítanunk, őseink nem voltak normálisak, mi a …ért kellett ezeket a várromokat a hegy tetejére építeni! Sokkal egyszerűbb logisztikai feladat lett volna a hegy lábához építkezni, nem beszélve a hólapátolásról télvíz idején! Azért, település vízgazdálkodóként hamar rájövök a titok nyitjára, szerintem a szennyvíz gravitációs elvezetése lehet a valós ok, sokkal könnyebb feladat a hegy ormáról, mint  a lábától! Hoppá, mégsem hülyék!

Itiner szerint utunk az első ellenőrző célpont felé a kék háromszög majd a kék L-en halad. Második probléma, K háromszög valóban a kék L-be torkollik, de ott vagy egyenesen vagy jobbra kitérve halad! Második rossz döntésünk, jobbra mentünk!

Érezve, hogy utunk zsákutca, visszafordultunk, az egyetlen probléma, hogy közben újabb 50 m szintet kell visszafelé megmászni!

Már látjuk az első célpontot, ahol túrázókat pillantunk meg! Tibi közli, hogy ha a kiskutyások, akkor …-n szúrjuk magunkat! Hát nem azok voltak, de amikor a pontról visszafelé kanyarodtunk, már látótávolságon belül voltak! Hurrá, terepfutunk!

A Bakony egyik gerincén futkosunk tovább, amikor is rájövök, hogy a terepfutók nem mások, mint a tehetségtelen crossmotorosok.

Tényleg marha jó lefelé száguldozni az erdőben, a táj pazar! Kisvártatva, szemben velünk két újabb túrázó terelget egy-egy rottweilert! Hű vazze, evett ma már? – gondoltam, majd elkerülve a két nem buta, de szófogadó kutyust haladunk tovább! Ám az egyik kevésbé öleb, megfordul és jön utánunk!

Szerencsére ekkor már Tibi mögöttem haladt, gondoltam mire megemésztik, biztos távolságba kerülhetek! Megmenekült a futótársam, gazdája visszarendelte!

Utunkat folytatjuk a második ellenőrző pont felé, amikor is az itiner szerint a Z jelzést követően menjünk a Z+-n! Oké, megyünk! A probléma csak az, hogy a Z jelzésű út a Z+-ba torkollik, ahol mehetünk balra vagy jobbra! Hurrá! Emlékeink szerint, az út ezen szakasza észak felé tartott, így jobb híján balra tartottuk. Ezúttal helyesen döntöttünk, de újabb értékes „10 perceket” vesztettünk.

Volt még egy érdekes sztorink! Egy csomóponthoz értünk, ahol idézem az itinert! …az egykori Móriczházánál csatlakozik belénk a P négyszög jel, majd egy hídpillér romjainál kiágazik a P háromszög jelzés, mely  a Witt kilátóhoz vezet, de mi a P jelzést követjük!

Szóval, oda érünk a pontra! Piros útvonal rendben, ezen jöttünk. P négyszög van, csak nem csatlakozik belénk, piros háromszög meg „kurvásul” nincs! Patak rendben, de hol vannak a híd egykori pilléreinek romjai? Hát, az erózió csúnya dolog, hatására tán’ már kontinensek is tűntek el, hát mit neki egy hídpillér! Hát akkor, nincs más, mint fussunk tovább a piroson. Persze ez leírva ennyi, újabb 10 perc tanakodás végeredménye. Futunk – futunk, kb. vagy fél órát,  mikor is a piros útba a P négyszög csatlakozik, nicsak egy piros háromszög is, egy Witt kilátó tábla, és  …..zzzzzzeeg  a romok! Kb. úgy éreztem magam mint Krokodil Dundee New York-ban. Nem való a panelhülye a rengetegbe!

Szaladunk – szaladunk, majd újabb intelem! Idézem…..Visszatérve a P jelzéshez, előbb mellőzzük a Töredezett-árok szép vidékét, majd egy sziklakanyon után 150 méterre érkezünk meg a Kis-Pápavár alá. Itt kihelyezett tábla és szalagozás segít minket. …..úttalan utakon, ritkás erdőben …érjük el a nyiladékot. Azon átkelve…benőtt útra érünk. Szalagozás elég sűrű, eltévedni nem lehet (Neked barátom, a szerző)! Előbb kökénnyel benőtt vadcsapást, majd széles füves nyiladékot követve érünk el egy vadleshez, …..pár száz méter megtétele után felérünk a Kis-Pápavár csúcsára. Az egyik kódot egy száraz 5 méter magas fára raktam, jobbra a széles útról!

Akkor ezt most közérthető nyelvre fordítanám!

Mellőzzük a töredezett árok szép vidékét = öngyilkos jelöltek ideális helyszíne, kis nekifutással garantált az azonnal halált okozó gerinctörés

majd egy sziklakanyon után 150 méterre = kb. 5 sziklakanyont találtunk, és mindegyiken lehetett további 150 m-t haladni

úttalan utakon, ritkás erdőben = ez egy ki..szott meredek, öreg te megszívtad, hogy erre tévedtél, ereszkedj le négykézláb, és vigyázz a seggedre, ha arra téved a nagy barna brummogós

kökénnyel benőtt vadcsapás = gyíkok és egyéb vedlésre hajlamos hüllők itt végzik el bőrlerángatásaikat, mert ezen  egy gyufás skatulyánál szélesebb élőlény képtelen 2 vérző seb/méter nélkül tovább haladni. Utoljára ilyen vérző lábakat mint az enyém a kökényest követőn, disznóvágáson láttam!

Száraz 5 m magas fa. Na, ebből nem volt sok, legfeljebb 30.

Fa illetve ellenőrző pont kipipálva! Apropó, ellenőrző pont. A szervezők készültek belőlem. A/4-es lap, rajta a pont neve, illetve egy 3 sorból és 3 oszlopból álló négyszögháló.  Matek zseniknek kép szerint!

Szóval ebben a 3x3 –as mezőben valamilyen alakzat szerint 3 x (azaz három iksz), egy- egy mezőt kitöltve. Az itinerünk lapján lévő hasonló adottságokkal rendelkező mezőbe kellett az alakzatokat másolni! Nem ám amőbázni! Felvetettük mi lenne, ha kitöltenénk az ellenőrző pontokon lévő üres mezőket, kis tréfát szolgáltatva a többi túrázónak.

Nagy szerencsémre nem betűket meg mittomén’ milyen alakzatok voltak, egyszerű 3 X, mint életem első 25 évének aláírása! Hülyékre számítani kell! Mert azok megjöttek!

Tapasztalat nélküli terepfutókhoz híven, fel is készültünk folyadékkal. A „versenykiírás” tartalmazta, hogy nincsenek frissítőpontok. Én azért mertem remélni, hogy a 31 km-es táv keresztül halad ember lakta településeken. Tévedtem! Ezért sikerült fél liter normális és kb. 1 liter forrásponthoz közeli vízzel abszolválni a távot, 1-1 almás ízű zselé kíséretében.

Apropó almás zselé! 100% gyümölcsmentes gélünk kívánta volna még a vizet, de az már csak az előbb említett hőfokon leledzett, ezért az íze kis híján végigkísért!

Finiselünk! Elsőként robogunk be a becsületvesztőbe, várjuk a harsonákat, üdvözlő zenét, szpíkert meg az ilyenkor szokásos győzteseknek kijáró üdvözlést!

Ehhez képest a pincér hanyagul közölte, hogy üljünk le, mindjárt hozza az elismerő emléklapot és a kitűzőt, és egyébként is mit iszunk?

A szervezők ugyanis már nincsenek itt, azt sem tudja mit kell ilyenkor csinálni!

Nem mellékesen szintén a verseny tájékoztatója tartalmaz jutalom pontokat, amire Tibinek nagy szüksége lenne, mert a mérnöki kamara két évenként 20 kredit pontra kötelezi őt!

Itt meg ugye mindjárt 36 járna (asszem’)! A 20 meg is lenne, a maradékból 10-et felajánljuk a Jobbik helyi szervezetének, 6-ot meg egy Tel-Aviv székhellyel rendelkező baloldali ifjúsági szervezetnek! Az egyenlőség fontos, a természet is erre törekedik!