Emlékezetes hétvége:-)

Pénteken már gombócos gyomorral,és jellegzetes térdkímélő sántítással indultam Mónihoz,hogy lesz ami lesz,legalább lesz egy klassz együtt töltött hétvégénk jeligével nekivágjunk Siófoknak.Rengeteg dolgot volt időm átgondolni péntek éjjel,amikor is az istenért nem tudtam elaludni,de nem baj,bíztattam magam,amikor kell úgyis elalszom.Fél 6kor viszont már kezdtem dühös lenni,és sírósra venni a figurát,mert fél8ra volt beállítva az ébresztő...A rajtnál az esélytelenek nyugalmával gondoltam arra,hogy lehet hogy már azt sem tudom,hogy kell futni...

A térdeim megenyhültek:nagy ritkán kánonban felsikítottak,de futás közben egész hétvégén békén hagytak.Azt mondták:csináld,de úgyis tudod mit kapsz ha megállunk...hát annyira nem tudtam előre:-)Gyakran sírtam befele,de millióegy apró dolog volt,ami rengeteg erőt adott...A nagy szerelmem Balaton,a "futószag",a szurkolók szeretete,Sirályék,az időjárás...

A szombat délutáni futás szabályosan jól esett,mindennemű megelőző és azt követő fájdalmat leszámítva,akkor már tudtam,már biztos voltam benne,hogy képes vagyok rá.A vasárnap reggel nagy fájdalmak között talált,fájdalomcsillapítóval,gyulladáscsökkentővel kezdtem,és a reménnyel,hogy a térdeim még ez egyszer megbocsájtanak(főleg,hogy az idén már követtem el egy nagyonnagy merényletet ellenük)...Bevallom magam is meglepődtem magamon,hogy képes vagyok így beosztani az energiáim,két napra,három versenyre,és úgy,hogy a félmaratonon az utolsó 5km-re hihetetlen nagy erőtartalékot tudtam valahonnan előhúzni...az utolsó 5km-en csak előzgettem,mindig csak egy kicsit gyorsultam,és folyamatosan mondogattam magamnak,ez a tempóm,ezt még bizton tudom tartani,tehát mindjárt gyorsítok egy kicsit...A fordító után a szembeszél kicsit megingatott,de épp egy lendületes futó került mellém,aki tudtán kívűl iramot futott nekem kis ideig(mert utána őt is megelőztem:-) )és onnantól kezdve nem volt megállás...A cél előtt 200méterre sírtam el magam,olyan büszke voltam magamra,mint még soha...

Köszi Balaton!Nehéz időszak van mögöttem az életemben,és egy bizonytalan,göröngyös előttem,de ez a hétvége még inkább megerősítette a hitem magamban...Jövőre,Veled,Ugyanitt!:-)