Rémlik a múlt hétről egy mondatom,miszerint ez a hét lazább lesz...vagy nem erre a jövő hétre gondolhattam?Olyannyira nem lazább,hogy nagyon kell dekáznom,hogy a futások beférjenek,meg legalább egy egészséges heti kilométerszám meglegyen,mert hogy csütörtök délutántól hétfő reggelig kiesek a forgalomból,és szó szerint reggeltől estig(egészen késő estig) fejtágulósdival töltöm az időt.Legalább a rátanulós vizsgákat magam mögött tudhatom,már csak a superwomenség van hátra.Szerencsére segítőkben nincs hiány:-)Csak az idő...És hát...az állapotom...Jójó,ez a zűrös-pörgős időszak,nincs időm magammal foglalkozni,de talán most épp nagy hátrány,az egy hete egyre gyakrabban jelentkező pánikrohamokat tekintve...Eeeeeeehhhh.A sparos staféta után viszont naaaagy belehúzás a futóedzésekbe,komoly a cél!:-)
Végre ma újra futócipőben!Igaz,épp a cipőt az elmúlt két napban is a lábamra húzhattam volna:-)de ma volt az első nap,hogy sikerült egy féle melltartót magamra húznom(sportmelltartót még mindig nem a széles alsó pánt miatt)úgy,hogy az nem tépi tovább le a gyógyulófélben lévő bőrhiányosságaim.Mindenfajta kidörzsölésre számítottam,de erre végképp nem!Mell alatt csodás sávban le van "égve" a bőr...De ez legyen a legnagyobb utózönge!:-)És most már ezzel is tudok legközelebb számolni.Mert hogy most már kell a legközelebb!Megfertőzödtem:-)Mindenféle nagy ábrándok után,októberre Budapest Maratonra megkaptam egy stafétában a kezdő 13at,és hát az edzéseim függvényében novemberben Balaton Maraton,valamilyen formája,párosa,egésze...még megfutom:-)Teljes a bezsongás...
Ma csak átmozgattam magam a 4,5-en,és még mindig kirobbanó formában,ezt a lendületet kell megtartani,és akkor hiba nem lesz.A hét egy kicsit döcögős lehet futás ügyben,a két nap pihenő éppen teljesen egészséges volt,holnap még tudok egyet futni,de aztán éjjel hosszú hétvégére indulunk horvátékhoz,és becsomagolom ugyan a futócipőt,de hogy elő is kerül majd a csomagból?:-)
Először is köszönöm a bíztatást,és a jótanácsokat,és egyúttal hatalmas gratula minden résztvevőnek,bármely távot is teljesítette!
Áááááááállati boldog vagyok!:-)Neeeeem hittem volna!Még csütörtökön elhúztam rehabra elbújni a világ elől,pénteken csináltam egy őrült óriás főváros-gyalogos túrát(túra papucsban,haha,amiért beszereztem még egy vízhólyagot a talpamra)szombaton az eső miatt nem mentünk ki a metropolra,de helyette délutáni elkeveredésemben és hülye kiváncsiságomban sikerült egy rögtönzött futóedzést összehoznom a magával sodró menekülő tömeggel(magassarkúban,nanáá)és szombat éjjel fél3ig válságot kezeltem telefonon.Ma reggel amikor alig bírtam kinyitni a szemem,azt gondoltam:hű anyukám,ha ebből meglesz a résztávom minden gebasz nélkül,akkor megcsókolom a hülye fejem(elég abszurd nemdebár).Mónit korán kicitáltam a ligetbe,mert őrülten izgatott voltam,és az előző napi sodró élményeim miatt a banánvásárlás elmaradt,és nekem banán kellett reggelire,nem más,banán!Vadászni kellett!Aztán persze 9kor ment a piszkálódás miközben a fűben ücsörögtünk,hogy miért is vagyunk már itt?:-)Persze,oké,de én szeretek tutira menni,főleg ha nem is tudom mi vár rám...Háromnegyed 10kor beálltam a pisi-sorba,de amikor valaki fennhangon megjegyezte,hogy már 53 és a sorunk nem haladt,egy bődületes felismerés cikázott át az agyamon,még nincs rajtam a chip!Sorból ki,bokorba be,mert ilyen hólyaggal hova...mit számít ki lát?!:-)Chip fel,Mónit átölel,és be a tömegbe.
A doboktól teljesen felpörögtem,még nem voltak meg a futóléptek,de már tudtam,meglesz a félmaraton!A racionális felem persze teli torokból röhögött:fogalmad sincs kislány,hogy hogy bírod,és már tudod??Tudtam.Teljesítménytúrázásból tudtam,hogy mennyire fontos az egyenletes tempó,és nem szabad másokhoz igazodnom.Koptak és maradtak el a kilóméterek.A frissítésekre különös gondot fordítottam,a testem mondta mi kell,mi fog kelleni,én csináltam.2-3kilóméterenként futottam fél percet elnyújtott léptekkel,hogy kicsit másfajta terhelést is kapjanak az izmaim,mintegy megpihentetésként,és a doboknál behúnyt szemmel töltődött a fejem.12-nél meghökkentem:micsinááááász,hát mindjárt váltani kell,és még csak nem is lihegsz?Hát nincs az az isten,hogy chipátadás után kilépek a tömegbe.Móni vár,átölel,chip átkerül a lábára,ő elnyargal,én vissza a tempómba,de 16 táján már érezhetően gyorsulok,mintha valamifajta új erőre kapnék,de tartom a gyeplőt nem engedem a lovakat,majd 19körül engedem nekik a gyorsabb ügetést,a boldogság folyamatosan szétterül bennem,és az elképedésem határtalan:nem vagyok fáradt,de nem csak a fejem nem(mert leginkább ugye az visz előre)hanem a testem sem!Nincs erőlködés,nincs lihegés...20után teljesen felpörgök,és amikor a távolban meglátom az órát és a célt,elbőgöm magam:megcsinálom,megcsináltam!Az óra alatt ugrok egyet,szédültségemben rossz helyre futok be,és fél másodpercig még érem is van a nyakamban,de aztán lekerül,a páros indulóknak nem jár,de kit érdekel,mit számít,azt sem érdekel ha senki nem látta,senki nem tudja,megcsináltam!!!Elsasszézok a megbeszélt találkozóhelyünkig,tánclépésben naná,és úgy érzem,hogy még sohasem voltam ilyen kitörő energiában!Mire Móniék előkerülnek,addigra ügyesen kinyújtva,lenyújtva,átmozgatva,ők is hitetlenkednek,de én sem hiszem,hogy 21km van a hátam mögött...
Hazajövök,a csendes utcán húzom a kis gurulós bőröndöm,és úgy lépdelek mint bajnok ki messziföldről hazatér hazajába,jpedig nem is tudja senki mit csináltam,jóízűen vihogok magamon és a lakásajtót bezárva magam után az előszobatükörbe belesandítva egy új embert látok...Aki alig várja a következő önmaga legyőzését!:-)))
Nos...a mai futás fekete pontos:-/nem dícsérem magam.Kimentem a "sziget"-ünkre és örömmel konstatáltam(mivel még ide eddig nem jöttem ki futni)hogy százasonként felfestés van,de aztán inkább csak frusztrált voltam,mert borzasztó lassúnak éreztem a tempóm,ezt pedig a felfestések hangsúlyozták.Olyan lassan követték egymást!A 6.06os tempó nem is lett olyan gyeszura,de mégis azt éreztem,hogy tuti vmi 7est futok,küzdöttem.A fejem vitt volna,de a testem...Tudom!Hülye vagyok,de egész egyszerűen nincs étvágyam,és alig bírok naponta egyszer magamba tömni valamit.(Ez a válság most nem a legjobbkor szakadt a nyakamba...)A pulzusomat alig bírtam tartani 182-3on,mert folyton fölé kúszott.És hát hehe,a du megivott tejtől pedig porzott a szám,11km-nél volt az első kút,azt hittem sosem érek oda,aztán a 12esnél lévő kútra is rácuppantam:-)
Aggaszt a vízhólyag a talpamon,ami igazából mióta megvarrtam maga a hólyag teljesen oké,de alatta totálisan be van vérezve,mit a fenét csináljak vele...A tegnapi pihenő sem segített rajta.Holnap megpróbálok vízhólyagtapasszal futni,bár sokat nem várok tőle,de napról napra rosszabb,jó lenne,ha valami vasárnap védené...
2009-11 hó (4 bejegyzés)
2009-10 hó (4 bejegyzés)
2009-09 hó (11 bejegyzés)
2009-08 hó (18 bejegyzés)
2009-07 hó (9 bejegyzés)