Emlékezetes hétvége:-)

Pénteken már gombócos gyomorral,és jellegzetes térdkímélő sántítással indultam Mónihoz,hogy lesz ami lesz,legalább lesz egy klassz együtt töltött hétvégénk jeligével nekivágjunk Siófoknak.Rengeteg dolgot volt időm átgondolni péntek éjjel,amikor is az istenért nem tudtam elaludni,de nem baj,bíztattam magam,amikor kell úgyis elalszom.Fél 6kor viszont már kezdtem dühös lenni,és sírósra venni a figurát,mert fél8ra volt beállítva az ébresztő...A rajtnál az esélytelenek nyugalmával gondoltam arra,hogy lehet hogy már azt sem tudom,hogy kell futni...

A térdeim megenyhültek:nagy ritkán kánonban felsikítottak,de futás közben egész hétvégén békén hagytak.Azt mondták:csináld,de úgyis tudod mit kapsz ha megállunk...hát annyira nem tudtam előre:-)Gyakran sírtam befele,de millióegy apró dolog volt,ami rengeteg erőt adott...A nagy szerelmem Balaton,a "futószag",a szurkolók szeretete,Sirályék,az időjárás...

A szombat délutáni futás szabályosan jól esett,mindennemű megelőző és azt követő fájdalmat leszámítva,akkor már tudtam,már biztos voltam benne,hogy képes vagyok rá.A vasárnap reggel nagy fájdalmak között talált,fájdalomcsillapítóval,gyulladáscsökkentővel kezdtem,és a reménnyel,hogy a térdeim még ez egyszer megbocsájtanak(főleg,hogy az idén már követtem el egy nagyonnagy merényletet ellenük)...Bevallom magam is meglepődtem magamon,hogy képes vagyok így beosztani az energiáim,két napra,három versenyre,és úgy,hogy a félmaratonon az utolsó 5km-re hihetetlen nagy erőtartalékot tudtam valahonnan előhúzni...az utolsó 5km-en csak előzgettem,mindig csak egy kicsit gyorsultam,és folyamatosan mondogattam magamnak,ez a tempóm,ezt még bizton tudom tartani,tehát mindjárt gyorsítok egy kicsit...A fordító után a szembeszél kicsit megingatott,de épp egy lendületes futó került mellém,aki tudtán kívűl iramot futott nekem kis ideig(mert utána őt is megelőztem:-) )és onnantól kezdve nem volt megállás...A cél előtt 200méterre sírtam el magam,olyan büszke voltam magamra,mint még soha...

Köszi Balaton!Nehéz időszak van mögöttem az életemben,és egy bizonytalan,göröngyös előttem,de ez a hétvége még inkább megerősítette a hitem magamban...Jövőre,Veled,Ugyanitt!:-)

Ebben a csodálatos novemberi időben akár irigyelt is lehetne a mostani tevékenységem:puha pléd,meleg mamusz,kuckózás...ha ugye eltekintünk a térdeimen arányosan elosztott fél kiló fagyasztott borsótól...

Azt mondják egyes nagyokosok,hogy a térdfájdalom lelki oka valami olyasmi,hogy nem viseltetünk elég alázattal bizonyos dolgok iránt...hétfőn beszéltünk Mónival,tervezgettük a hétvégét,mire ő kijelentette,hogy retteg tőle...pontosan ezt a szót használta,aztán persze hogy javított,hogy jó,na izgul,mert hát tiszteli a távot,mire én azt feleltem,hogy tisztelni én is tisztelem,de rettegni azért nem rettegek:-)Hát ha ez a gyulladás most erre a fajta alázatra utalt...na akkor most már hétfő este óta én is rettegek!

Az orvos imádom,a szokásos vicces hangulatában találtam:"hehe,kislány(mert még ő is így hív)mondtam én,hogy a futás a hülyék sportja,ugye tessék mit kaptál most?"Aztán belekukkantva a régi papírjaimba,megjegyezte,hogy lassan aktuális a másik térdem is ugye...mire mondtam,hogy na jó,segíteni nem akarna?Elvigyorogta magát,mondta persze,persze,de ha tavasszal hazajövök,mindenféleképpen végig kellene zongorázni a pár éve már egyszer lezongorázott szimfóniát...Hurrá.

Szóval most kuckózok.Kúrázgatok.Rettegek:-)A terv?Pénteken mindenféleképpen lemegyek Mónival.A 14-nek mindenféleképpen nekivágok,és aztán meglátjuk...Haha,egó naná,hogy ordít:megcsináljuk,akármi lesz...azért most  betömöm a pofáját borsóval...Mmffggcsiffnnnnnaaaljuuuuuk...:-)

A zűrös szót én enyhe túlzásnak tartanám...csak némiképp izgalmasabb az életem,mint a nagy átlagnak.Zajlik,na.Ezt is mondhatnánk:-)Na de csak semmi Maunikás részlet,az más tészta.Jön a hóban futás:-)Na meg a nyúlcipőhöz jön a medancie,meg a cross trainer.Mindent megtettem a megfelelő hely kiválasztásáért,de a futópad nem jött össze:-)Az nem is az én világom,inkább becsomagolom a dupla nadrágot.

De előtte még itt ez a Balaton téma.Az örök szerelem:-)Meg a színes ősz,és a bekiabálós emberek:'Apám,már k.... egészséges leszel!','Hogy nem fagy be a s.gged!',és hogy a barátilag odasúgott 'ennek mi a franc értelme van?'...Vidékiek vagyunk kérem szépen.

És mi van ezután?Jójó,tél.Meg hogy jövőre igazi maraton,mert iszony jól hangzó a 2500as szám.Kell hogy legyen mindenféleképpen egy következő pont?Eszembeötlik egy csevely:'Mi a fene értelme van a hegymászásnak?Minek mennek,eltűnni?'....(itt a lelkendezésem arról,hogy mi is a vonzó a hegymászásban)'Legalább annyi értelme van mint a futásnak!Gyerekem,most győzzél meg miért éri meg?'A prózai egyszerű "mer'jó" válasz nem hatásos:-)'Gyorsabban nő a körmöm'-Röhögés,hátradőlés:'na,ez elfogadható'

Most úgyis újra tövig kell vágnom.Lesz mi újra átvisz a kemény napokon.De még nincs csomagolás!:-)Előbb szerelmeskedünk:-)Húúú,na nagyon várjál Balaton,mert nagyon megyek!:-)Megfutok egy kicsit belőled:-)Aztán meg majd lesz tavasz....úgyis mindenki ezt várja:-)