Hát ez egy érdekes történet. Rákérdeztem egyik barátomnál, nem lenne-e kedve megcsinálni a túra nagy távját. Aztán péntek este megegyeztünk, hogy elindulunk, de kizárólag a rövidebb, 25km-es távon. Ő hulla volt a munkától, én pedig nem igazán tudtam ráállni a jobb lábamra (btw, létezik olyan gyulladás, ami a nagylábujj tövéből indul, és kisugárzik az egész lábfejre???). Szombat reggelre javult a helyzet, így az eső ellenére is elindultunk. HÉV-lekésés és egyéb izgalmak után, utolsók között, de rajtoltunk 9.40kor.

Bár olvastunk a rossz itiner+térkép kombinációról, és a tájékozódással már korábbi túrán is akadtak gondok, azért az első kanyart nem kellett volna benéznünk. :D Mindegy, bemelgítés, és egyben figyelmeztetés: nagyon észnél kell lenni, és nyitva kell tartani a szemünket (mint később kiderült, kb. minden érzékszervre szükség van itt a tájékozódáshoz :D) Egyébként a Mátrai Csillagokon 1-1 ponthoz volt annyi leírás, mint itt az egész távhoz összesen, szóval nem véletlen az itiner híre... a térképhez meg nagyító kell. De mindegy. Még eléggé a táv elején volt egy keményebbnek mondható emelkedő, ahol is megerősödött az előző napi úszás utáni kívánságom: kell egy jó tüdő! (Btw, nem értem, hogy én, aki soha nem dohányoztam, mért nem bírok sportolás közben normálisan lélegezni.) Durván párás idő volt, jobban megizzadtam, mint a 100fokos szaunában szoktam. Aztán amikor láttam, hogy mögöttünk UB-s pólóban se megy nálunk sokkal jobb tempót egy sorstárs, megnyugodtam. Első pontok: sima ügy. (Szent-kút, Dobogókő, Ilona-pihenő). Innen a pontőr bácsi tanácsára kis kerülővel mentünk tovább, elkerülve a durván sáros, dzsindzsás részt. Itt már akadt némi probléma a jelekkel és utakkal, de ezeket még könnyen orvosoltuk. Pilisszentlélekre érve félve néztünk a Sasfészek felé - bár tudtuk, hogy ideje az emelkedésnek, mert az elejét leszámítva még nem volt szint. Kis kóla+szendvics töltés után indultunk tovább. És elég hamar elértük a Sasfészket, bár közben elkapott minket egy jó kis eső. De még ez is túl egyszerűnek tűnt. Hogy lesz ebből 850es szint? Vagy ennyire nem tűnt fel? Itt a gondnoktól lehetett ásványvizet venni, bár ez nem igazán volt megreklámozva. Nekünk mindenesetre nagyon jól jött. Irány az utolsó ep, Mária-pad! Csak mentünk, és mentünk, és még  mindig mentünk, de sehol semmi. Gyanús volt, többször meg is álltunk, de térkép+iránytű csekk után megnyugodva indultunk tovább. A zöld sáv is rendben volt, tehát már csak arra tudtunk gondolni, hogy nem vettük észre az ep-t. Na de ennyire lámák még mi sem lehetünk..! Telefon a szervezőnek, vajon hol ronthattuk el? Ők rendes térképpel se jutottak semmire, csak azt tudták tanácsolni, hogy menjünk tovább... Hát mentünk. És a sokadik térképnézéskor végre rájöttünk, hogy a Sasfészektől épp csak egy köpésre csúnyán megszívatott minket a zöld jelzés. Merthogy tizedmilliméteres, rózsaszín(?) betűkkel bizony rajta volt a térképen a zöld kereszt már korábban is, mint kiemelve, így egy elágazást elvétettünk. Jó, hát akkor most a 41esen vagyunk, legalább látjuk a László-kúpot, úgyis szépnek ígérték... (meg kell említenem, hogy eleinte ugyan foglalkozatott minket az átnevezés gondolata, de a 3. ep-nél már hallani sem akartunk róla) Hát tényleg gyönyörű helyen voltunk, csak épp "üzemanyagnak" igencsak híján, és fejben nagyon nem erre készültünk. És ilyen távon már eléggé sok múlik azon, hogy bírja ez ember fejben is. Szerintem. Mindegy, pontőr néni levadászva, történetünk előadva. Ő nagyon ajánlgatta, hogy menjünk inkább a hátralévő 15.5 kili helyett egyenesen Szentkeresztre 2.5 kilométeren. Elismerik nekünk a kis táv teljesítését, és minden szép és jó lesz. Nem szeretek feladni dolgokat, így nem foglalkoztatott az ajánlat, és a társamat se kellett nagyon győzködni, hogy folytassuk. Nem gondoltam bele, hogy a 15.5 az nem sokkal kevesebb mint amit eddig összesen megtettünk. Közvetlen mögöttünk ketten a rövidebb utat választották, és átruháztak ránk 2 szelet csokit, mondván, nekik már úgyse lesz rá szükségük. Nagyon jól jött, nagyon köszi ezúton is - hátha esetleg olvassák. Innentől belefutottunk, főleg lefelé, hogy meglegyen a szintidő. A jelzések mondjuk ezt nem mindig hagyták, finoman szólva is sz*rul vannak festve helyenként. Bőven időben értünk a csobánkai Szent-kúthoz, ahol végre megint volt víz. A pontőr lány tanácsaival indultunk tovább, együtt az utolsó 2 pácienssel. Nagyon kemény tempót mentek, és a mások által is említett kék-zöld dolgot is sikerült közös erővel bebuknunk. Miután jó útra tértünk, egy darabig még velük mentünk, de én egy idő után már nem bírtam a tempójukat. Fáradt voltam már, és a lábam is egyre jobban fájt. (Ekkor már persze foglalkoztatott a 2.5km-es megoldás... de már midnegy volt.) Lemaradtunk hát tőlük, és eltüntettük az utolsó csepp isoitalt, illetve az utolsó almákat. Elértük végre az utolsó nevezetesebb pontot, aminek a nevét most nemtom, mivel nálam csak a 25ös itiner van. Annyi biztos, hogy 2.5 kili volt hátra, és a kéken kellett menni. De besötétedett, és egy "a semminél épp csak jobb" lámpa fényénél jelet vesztettünk. Telefon a szervezőnek, pontosan leírtuk, hol vagyunk, és a patakhoz viszonyítva kértünk irányt, de fogalma sem volt. Na, ez meg hogy lehet??? A türelmünk is elfogyott, már egymás hülyeségét is nehezen toleráltuk. Persze hajott minket a "csakazértis!!!" Ha eddig eljutottunk, most már muszáj szintidőn belül beérnünk. Ismét kerülővel, de a műúton, végre elértük a falut, benne a rajt-cél kocsmát. Mi voltunk az utolsó célba érők, tapsot is kaptunk. :D Persze, már nagyon vártak minket, és rögtön közölték, hogy gyanúsak vagyunk... (khm...) :D 10óra 30 perc, mindent összevetve olyan jó 45 km. De nagyon jó érzés volt, hogy megcsináltuk, büszkék voltunk magunkra. Energiapótlás (ilyen jól még sose esett zsíros kenyér és kóla :)) és öltözködés után a rendezők voltak olyan kedvesek, hogy elhoztak minket Pestre. Köszönet nekik.

Mindent összevetve jó kis (nagy) túra ez, de végig nagyon észnél kell lenni. Frissítés lehetett volna útközben is, illetve néhány helyen a pontőrök hozzáállása elég kiábrándító volt. Ezt leszámítva mindenképp pozitív élményként marad meg a túra; sok gyönyörű helyet láttam, ahol korábban még sosem jártam. Megérte, mindkettőnk szerint. És még mindig az a kérdés: hol a szint??? :)